Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)
1966-09-01 / 17. szám
(Vámos László felvételei) iimnVAR'- x* Szigetvár ormán az emlékünnepségek alatt égett a kandeláber lángja Friss virágokból szőtt koszorúk Zrínyinek, a költőnek, aki megírta, hogy mi töri nyugosznak. Gyönge panasz szózat bántja nagy álmaikat« — idézi a Szigeti veszede nappal az évforduló után leveti községi státuszát, s a 67. magyar városként elfoglalja méltó helyét Pest-Buda, Gyula, Eger, Fehérvár, s múltunk megpróbáltatásait híven őrző, jelenünk biztonságát tükröző és jövőnk bontakozó körvonalait már ábrázoló többi városunk között. Színes történelmi kavalkád Az ünnepnapok dús zengését vajmi nehéz egységes képbe foglalni. Szigetvár megújhodott ezekre a napokra s kibontotta múltjának fellelhető emlékeit. A vár magas téglabástyáin járva, gondozott múzeumi szépségében tárul elénk a hajdani erősség, közepén a szultáni dzsámival, amelynek hűvös kövei között Haydn és Kodály zenéje csendült fel, meg a horvát guszlárok dala Zrínyi helytállásáról. Ezeknek a népi muzsikusoknak az ősei talán ott szorongtak Zrínyi mögött, amikor a mentéje szárnyába varrt aranyakkal s kezében a karddal kirontott a vár kapuján, a hősi halál elé... Katonai és polgári történészek, irodalmárok, Negyvenezer vendég és látogató járta a várossá váló Szigetvár utcáit. Balra: A déli bástya Impozáns karéja-Kezdődik az ünnep utáni első munkanap a — »város«-ba Egy kis pihenő az emlékünnepség forgatagában Észak felől, a somogyi dombok közül haladva déli végeink felé, ilyen falunevek olvashatók az út szélén: Boldogasszonyfa, Szentlászló, Turbék, Szulimán.., Azután: Szigetvár... A négyszázéves dráma emlékét a szelíd halmokkal behintett s gazdag déli erdőkkel ékes tájon török hangzású falunevek is őrzik, amint őrizték Szigetvár hármas tagolású erősségét 1566 augusztusában és szeptemberében a szultán hadai, körülfolyva a várat irgalmatlan túlerejükkel. A város alá érkező idegent egyfajta színes káprázat keríti hatalmába. A kék őszi párában a vár ormain s a városon tarka lobogókat lenget a meleg szél, kürtök éles érohangja és mozsárágyúk tompa dörrenése hullámzik végig a síkon, a vár körül, a füzesekben pedig s a zöld gyepen: sátrak, nagy kavargó tömeg ... Szegedről és az Arany szarv partjáról Szigetvár hősi védelmének és tragikus elestének, Zrínyi Miklós hősies helytállásának és keserű elbukásának négyszázadik évfordulójára érkezünk ama ezrekkel egyetemben, akik Szegedről, Pécsről, máshonnan az országból s az ország határain túlról, sokan az Aranyszarv-öböl partjáról jöttek, ahonnét Szulejmán, az agg szultán elindult megtörni Európát s aki éppen Szigetvár alatt, az ostrom legforróbb napjaiban tért meg Allah kebelére. Az ötvennyolc éves Zrínyi és a hetvenéves szultán álltak szembe egymással, de egyik sem élte túl e déli erősség megtörésének harcait. Az út, amelyen Szigetvár alá érkezünk, talán még rejtegeti annak az ösvénynek elmállott köveit, amelyen a kengyelfutó elindult Győr felé, hogy a Dunánál tétlenül táborozó császári hadak előtt felmutassa a halott Zrínyi fejét. Az emléklapok, amelyek a magyar történelem ezen nagy harcait felidézik, olyan gazdagok, s olyan változatos árnyalatokban, olyan mélységben tárják fel 1566. szeptember 7. történetét, ami ünnepi ragyogásában méltó a történelmi forduló emlékéhez. De a várossá alakuló Dráva menti nagyközség alig egy hó
