Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)
1966-09-01 / 17. szám
4 ié a áNATÖM IÁJA (Adalékok a rágalmazás természetrajzához) Nem titok, mindenki tudja, hogy a nyugati országokban élő emigráns magyarok napjainkban igen gyakran érintkeznek itthon élő rokonaikkal, barátaikkal, ismerőseikkel. Milliószámra jönnek-mennek a levelek, százezerszámra jönnek és mennek az ajándékcsomagok, emigránsok tízezerszámra látogatnak személyesen a Szülőföldre mint rokonlátogatók és^ mint turisták, és hasonlóképpen tízezerszámra látogatnak el magyar honosok is külföldre (1965-ben például 165 000 személy utazott ki Magyarországról nyugati országokba). A MAGYAR HÍREK-nek és a Magyarok Világszövetségének címére is évenként jóval több mint tízezer levél érkezik; sok száz, több ezer honfitárssal találkozunk, szoríthatunk kezet, ismerkedhetünk meg évente magunk is. Jól van ez így? Nagyon is jól. Ez a véleményünk. Ez a véleménye — tapasztalatunk minden jele szerint — az emigráció túlnyomó többségének. Egyébként ez az álláspontja a magyar kormánynak is, a magyar országgyűlésnek is. Mégis, vannak egyes körök és személyek, akiknek nem tetszik ez a természetes, a normálishoz egyre közelebb kerülő állapot. A Magyarországon járt külföldiek száma emelkedhet 1800 000 személyről (1964-ben) 2136 000-re 1965-ben, idelátogathat U Thant ENSZ-főtitkártól Couve de Murville francia külügyminiszterig egy sor neves személyiség, folyhat itt Atlétikai Európábajnokság, Eszperantó Világkongresszus, a Nemzetközi Camping Szövetség táborozása és még egy sereg hasonló esemény, de egy pár „gyászmagyar”, egy-két maroknyi „hivatásos emigráns” csak fújja a magáét, csak veri a dobot: „vízumkorlátozások!”, „határszigorítás!”, „tömeges zaklatás!”, „letartóztatási hullám!”. VAN EBBEN VALAMI? IGAZ EZ? Nem igaz. Menjünk sorjában. Korlátozzák a külföldön élő magyarok hazalátogatását? Szándékozik-e a magyar kormány ilyen korlátozásokat életbeléptetni? Kérdést intéztünk Korbacsics Pál követhez, a magyar külügyminisztérium osztályvezetőjéhez. Ezt válaszolta: — A Magyar Népköztársaság emigrációs politikájának alapelve és gyakorlata változatlan. Nincsen szó eddigi magatartásunk megváltoztatásáról. — Minden külföldi látogatót, minden külföldre emigrált magyart, aki tiszteletben tartja törvényeinket, népünk és kormányunk szívesen lát itthon és ennek megfelelő megbecsüléssel fogad. — Nem óhajtunk rábírni senkit a hazatelepülésre. A külföldön új hazát talált magyaroktól azt kérjük: ne feledkezzenek meg szülőföldjükről, a magyar kultúráról; szerezzenek becsületet odakint a magyar névnek, álljanak az emberi haladás oldalán. — A külföldre utazó magyar állampolgároktól elvárjuk, hogy látogatásuk folyamán tartsák tiszteletben az adott ország törvényeit és szokásait. Ugyanezt elvárjuk a Magyarországra beutazóktól is. Aki törvényeinket betartja, itt zavartalanul élvezheti vendégszeretetünket látogatása idején. Ugyanakkor a vendégjoggal visszaélni nem szabad. Törvényeinket büntetlenül sem magyar, sem külföldi állampolgár nem sértheti meg. A nyugati sajtóban port felkavart néhány eset nem volt „zaklatás”, hanem egyes személyek törvénysértése miatt bekövetkezett felelősségrevonás. VÍZUMPOLITIKÁNK VÁLTOZATLAN Mi igaz egyes nyugati lapok híreiből az állítólagos vízumkorlátozásokról, szigorításokról, hazalátogató magyarok zaklatásáról”? — tettük fel ezután a kérdést dr. Bozsik János rendőr-alezredesnek, aki a külföldiek vízumát és tartózkodási engedélyét intéző hivatal vezetője. Válasza bizonyára érdekelni fogja — lévén ez is hiteles, hivatalos nyilatkozat — olvasóinkat, azokat a honfitársainkat, akiket a szállongó rágalom-hírek esetleg nyugtalanítanak. Ezeket mondotta Bozsik dr.: — Ezek a híresztelések alaptalanok, sőt, nyilvánvaló rosszakarat tendenciózus szülöttel. Vízumpolitikánk, gyakorlatunk változatlan. Szívesen látjuk azokat az idegen állampolgárokat és külföldön élő magyarokat, akik érdeklődnek hazánk iránt, tiszteletben tartják társadalmi rendünket és törvényeinket, akik barátsággal közelednek felénk. Bármikor beutazhatnak Magyarországra és zavartalanul élvezhetik vendégszeretetünket. Nem véletlen — és kijelentésemet igazolja — hogy Nyugatról évről évre egyre többen utaznak Magyarországra. Tavaly, 1965-ben, közel félmillió személy járt itt, sokkal több, mint az előző években. A fenti számon belül 1964-hez viszonyítva megduplázódott a rokoni, baráti látogatásra nyugati országokból beutazott külföldi magyarok száma (1965-ben 66 707 személy). — Megjegyzem, hogy a hatóságok részéről minden igyekezetünkkel elősegítjük, hogy a látogatók elkerülhessenek minden zökkenőt. Ügyintézésünket úgy szervezzük, hogy a magyar vízumot az igénylők lehetően gyorsan, bosszankodás nélkül megkaphassák. A magyar vízumkiadás rendjére jellemző, hogy amíg egy magyar állampolgár itthon általában hetekig vár arra, hogy a Budapesten akkreditált nyugati követségektől vízumot kapjon, addig a magyar konzulátusoknál a külföldiek 24 órán belül megkapják a magyar vízumot. — összefoglalva: barátsággal fogadunk mindenkit, aki illő módon közeledik felénk. Nem számíthatnak előzékenységre és jóindulatunkra viszont azok, akik visszaélnek bizalmunkkal és beutazásukat törvénysértésre, jogtalan cselekedetre, csempészésre, kémtevékenységre, valutaüzérkedésre stb. akarják felhasználni. Nem adunk vízumot annak a külföldön élő magyarnak, aki valamely reakciós emigrációs szervezetben — vagy azon kívül, például sajtó útján — a Magyar Népköztársaság (tehát szülőhazája) ellen, ellenséges, rágalmazó tevékenységet fejt ki, uszít, illetve ellenséges propagandát folytat. Részünkről ezt jogos önvédelemnek tekintem — az ilyen személyek önmagukat fosztják meg a hazalátogatás lehetőségétől. — Egyes nyugati lapok és egyes emigrációs újságok és szervezetek vádaskodásaira azt felelhetem — folytatta nyilatkozatát dr. Bozsik János alezredes — hogy minden alapot nélkülöz az az állítás, hogy Magyarországra beutazó személyek bárminő zaklatásoknak vannak kitéve. Elenyészően csekély az olyan esetek száma, amikor magyar hatóságok arra kényszerülnek, hogy eljárjanak egyes törvénysértő beutazott személyek ellen. Jellemző erre, hogy például ez év júliusában a közel 100 000 Nyugatról beutazott személy közül összesen 18 esetben kellett eljárnunk — többnyire vámtörvényeink megsértése, csempészés miatt. Ezek közül is csupán egyetlen egy személy ellen indult büntető eljárás, mégpedig Tóth Agnes New-Brunswick-i lakos ellen, aki július 27-én 47 200 forintot akart Magyarországra becsempészni. A többi olyan, az USA-ból és Kanadából érkező magyar származású személytől, akik kétezer forinttól tizenhétezer forintig terjedő összegeket próbáltak jogtalanul, vámszabályaink kijátszásával becsempészni, csak a vízumaikat vontuk vissza, holott büntetőjogilag is felelősségre vonhattuk volna őket. Zaklatásnak nevezhető ez? — Avagy zaklatás-e, hogy kiutasítottuk az országból James Horvath és Arthur Horvath USA-állampolgárokat, valamint Georg Dehelean NSZK-állampolgárt, volt SS-katonát, akik rátámadtak a szolgálatban lévő rendőrre, katonára? Zaklattuk-e Tjuka Grätz holland állampolgárt (aki tíz bőröndnyi ellenséges propagandaanyagot akart becsempészni), amikor megvontuk vízumát? Néhány más esetben eljárást is kellett indítanunk. Ilyenek: ittas állapotban gépkocsivezetés, halálos gázolás, hatóság durva szidalmazása. De ismételten kijelenthetem: ezek egyes, elvétve történt esetek. Aki Magyarországra jön, mint látogató, mint turista, és ittlétét látogatásra és turizmusra használja fel (és ez a túlnyomó többség), annak a magyar hatóságok részéről csak előzékenységben lesz része — fejezte be válaszát Bozsik dr. HOGYAN LESZ BECSBŐL MAGYAR VAROS? Miután megszólaltattuk az illetékes hivatalos személyeket, magunk is szeretnénk néhány szót ejteni arról, hogy ha egyszer nem igaz (mint ahogyan nem igaz) a mende-monda, hogyan is születik, hogyan is „kerül forgalomba” az effajta vaskos álhír? Például így: „hivatásos emigránsok” egy kanadai csoportja felröppentette azt a hírt, hogy „legalább harmincra tehető azoknak a magyar származású kanadai állampolgároknak a száma, akiket legutóbb a magyar hatóságok hazaqsalogattak és otthon börtönbe vetettek”. Ezt a „hírt” aztán egy sereg újság — valamilyen formában — átvette, holott a „hír” az állítólagos harminc tőrbecsalt közül csak egyetlenegyet nevez meg: Németh Lászlót. Igaz, a kanadai kormány külügyi szóvivője (tehát hivatalos személy) kijelentette, hogy nincsen semmi jele annak — „the external affairs department has seen no indication” — hogy magyar hatóságok bárkit is hazacsalogattak volna, hogy azután börtönbe vethessék, és nem egy kanadai újság korrekt módon közli ezt is, nem csak a fenti rágalmat (például a Star, július 30-i számában). De hogyan közli? Hátul, a közlemény végén, kis betűkkel, míg a közlemény címe — kövér, nagy betűkkel — ez: „Harminc kanadai személy letartóztatásának vádja”. Utóinti felelégével, Péter János külügyminiszter meghívására, hivatalos látogatást tett Magyarországon. Képünk a martonvásárl ősparkban készült. (Balról a második: Haekkerup.) Magvar Tudományos Akadémia martonvásárl Mezőgazdasági Kutóintézetébe is ellátogatott Per Haekkerup dán külügyminiszter, aki Carlos Alberto Legulzamon, az Argentin Köztársaság új magyarországi nagykövete átadu megbízólevelét Kisházi Ödönnek, az Elnöki Tanács helyettes elnökének. A bemuUtkozás után megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. (MTI — vigovszkl Ferenc felv.) A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE rokonlátogatásra érkező honfitársaink számára augusztus 6-án balatoni társasutazást rendezett. A jól sikerült kiránduláson kanadai, USA-beli, brazíliai, angliai és Izraeli magyarok vettek részt. Képünk: Siófokon, az Európa Szálló előtt. (Vámos László felv.) Még szebb példát tálalt az Ottawa Citizen című lap ugyanaznap, július 30-án, ugyanebben a (hogyan is fejezte ki magát dr. Bozsik János az előbb?) „tendenciózus” rágalomügyben. Ez a cikk nagybetűs címe: „Kanadai állampolgárt No plot In Ottanira, a spokesman said the external affairs department has seen no indication of any effort by the Hungarian government to lure back to Hungary people who would than be arrested for political crimes. He said that in the last couple of years a “handful” of Hungarian-Canadians have been arrested in their native land, usually on charges involving motor vehicles or customs. The Canadian embassy in Prague, which has charge of Canadian relations with Hungary, was doing its best to secure their release or otherwise to look after their inter-Canadian arrested in Hungary VIENNA, Austria (AP) - Thomas George Fielder, 35, identified by police 'as a Hungarian-born Canadian citizen, is under arrest here on charges of fraud involving 128,000 schilling (about $5,480). Police said Fielder was arrested Thursday at Vienna’s Schwechat Airport shortly before his London-bound airliner was to take off. Police said Fielder used a credit card to cheat storeowners and hotels for small tartóztattak le Magyarországon". Aztán ez áll a szövegben: Thomas George Fielder, 35 éves magyar származású kanadai állampolgárt Bécsben, a schwechati repülőtéren az osztrák rendőrség őrizetbe vette. Fielder úr ugyanis 128 000 osztrák Schilling (körülbelül 5400 dollár) összegű csalást követett el osztrák kereskedők és szállodások kárára. (Ezután, ugyanazon nagybetűs főcím alatt következik a kanadai külügyminisztérium fent már idézett korrekt cáfolata: Magyarországon az utóbbi néhány év alatt csupán egyes („a handful”) kanadai személyek letartóztatása igaz, és ezek is autóbalesetet okoztak, vagy vámcsalást követtek el). Mindehhez igazán nem kell kommentár. De menjünk — ha már belevágtunk — egy lépéssel tovább. Vajon letartóztattak Magyarországon „legalább harminc” kanadait? Hátha netalán téved maga a kanadai külügyminisztérium is? Az ember annyi mindent hall, ugyebár ... Nos álljanak itt a csupasz tények A hivatásos rágalmazó-füllentő urak pontosan tízszeresen hazudtak: ugyanis éppen három kanadai személynek gyűlt meg a törvénnyel a baja Magyarországon, nem pedig harmincnak. Elítélték a bíróságon Bíró Albertet, aki Ittas állapotban vezette gépkocsiját és halálos gázolást követett el. Gelencsér urat tettenérték, amikor csempészett orkán-kabátokat árult, és találtak még nála 90 darab kabátot és 54 pár harisnyát. Csempészésért eljárás indult ellene. Wolker Basso kanadai állampolgárt (nem magyar származású egyébként) tettenérték, amikor embert próbált kicsempészni a határon. Eljárást indítottak ellene. (A teljesség kedvéért: a fent idézett cikkek óta eljárás indítása nélkül kiutasították az elmúlt héten Fehérváry Béla kanada állampolgárt. így összesen négy eset létezik a valóságban. A Németh László-ügy tehát — a névvel együtt — merő kitalálás.) Miért soroltuk fel ezeket? Azért, mert szeretnénk részünkről véglegesen lezárni ezeket a rosszízű ügyeket, egyetemes tanulságul minden olvasónk számára. Ilyen a füllentés természetrajza: 1. gátlástalan emberek kitalálnak és kitálalnak egy rémhírt; 2. egyes lapok kellő kritika nélkül teret adnak a rágalomnak, még az Idejében elhangzott hivatalos cáfolat ellenére is, sőt (mint láttuk) előfordul az is, hogy valamely figyelmetlen lap Ausztriát szép fővárosával együtt — Magyaraszághoz csatolja, mert így legalább egy, egyetlenegy tényt is felvonultathat; 3. a jóhiszemű külföldi magyar olvas valamit, hall valamit és talán el Is hisz valamit. Ez a rágalmazás technikája, a füllentés természetrajza. A TÉNYEK MAKACS DOLGOK Az élet azonban megy tovább. Ebben az évben is sokan látogatnak a szülőföldre, éppúgy mint tavaly. Ez a sok tízezer ember hazatérve majd elmondja, amit saját szemével látott, saját fülével hallott, saját személyében tapasztalt: a való igazságot. És ez ennyi: szívesen látunk Magyarországon minden látogatót, a magyar származású vendéget pedig fokozott szeretettel. Érezzék jól magukat körünkben, rokonaik, barátaik körében. Mindenkit kérünk: tartsa meg a vendégekre köteles szabályokat, viselkedjék itt úgy, mint ahogyan a látogatók túlnyomó többsége teszi is: illendően. Hiszen vendég nálunk: ne gázoljon, ne karambolozzon részegen, ne csempésszen, ne dobjon felrobbanó petárdát a laktanya előtt állő őrszem lábaihoz, mint James Horvath és Arthur nevű fia — USA állampolgárok — tették Nagykanizsán, június 30-án. Ez minden, és jól fogják magukat nálunk érezni, mint néhány személy kivételével mind a 66 707 honfitársunk 1963.-ben jót érezte itt magát. És jó lenne, ha a honfitársaink nem ülnének tél a cétzatos álhíreknek. Inkább higgyenek a saját szemüknek. 3
