Magyar Hírek, 1966 (19. évfolyam, 15-17. szám)
1966-08-15 / 16. szám
ERDEI FERENC akadémikus Tizennyolc éves voltam, amikor egy klerikális kisvárosban gimnáziumi érettségit tettem, s egy papok szerkesztette napilap szerkesztőségében az újságírás kábító légkörét megismertem. Akkor hallottam és olvastam először a falukutatókról s Erdei Ferencről. A kisváros szűk és fullasztó légkörében elítélő hangsúllyal emlegették azokat az elszánt és merész embereket, akik föltárták a falu igazi helyzetét. Addig mi a faluról csak idilli képet ismertünk, egy falusi búcsú tűzoltómuzsikával hígított olcsó örömeit, a falu bánatáról, emberi elesettségéről semmit sem tudtunk. Az egykori falukutató, aki alig négy évvel idősebb nálam, most a Belgrád rakparton fogad, s dolgozószobájából az áradó nyári Dunát, a Gellérthegyet látni. Ez az ódon palota, valamikor egy »magyar nábob« hajléka volt. Most a Hazafias Népfront székháza. Erdei Ferenc, a falukutató: most akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke, gyakorló agrárközgazdász, az Agrárgazdasági Kutatóintézet igazgatója, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, országgyűlési képviselő. Közéleti ember a szónak abban a mélyen gyökerező demokratikus értelmében, amit csak pályafutásának ismeretében lehet fölmérni. Tehát mérjük föl. Erdei Ferenc 1910 karácsony estéjén született Makón, kisparaszti családból. A gimnázium után a szegedi egyetem jogi fakultásán szerzett oklevelet. A szegedi diák három köldökzsinóron kapcsolódott a haladó politikai mozgalmakhoz. A Szegedi Fiatalok Kollégiumában, a falukutatók társaságában s a szegedi munkásmozgalom révén. — E három kapcsolat közül a falukutatás volt a legerősebb vonzás, mind jobban ez a munka jelentette azt az irányt, amiben haladni kedvem volt. 1935-ben, fiatal fejjel megírja első könyvét, a »Futóhomok«-ot, amelyet sorban követnek irodalmi alkotásai. 1933- tól a háború utolsó esztendejéig a makói hagymatermesztők szövetkezetének tisztviselője, a helyi politika kemény és nyugtalan munkása, aki tevékenyen dolgozik abban a makói népfrontban, amely a szociáldemokratákra és a kommunistákra, valamint a szívós 48-asokra támaszkodik. — Ez a helyi népfront olyan erős volt, hogy megcsinálhatta a következő tréfát. Egy időközi választáson engem, a 24 éves fiatalembert felléptettek a kormánypárt megyei titkárának hagyományos, jól megdolgozott körzetében, ahol elnyertem az abszolút többséget. A választást később, természetesen, megsemmisítették... 1944-ben lezárult az a magyar történelmi korszak, amelyben a nép politikai elhatározását egyszerű tollvonással lehetett megsemmisíteni. Erdei Ferenc Budapestről regényes: körülmények között átszökik a fronton és hazatér a már felszabadult szülővárosba, újjászervezi az 1939-ben alakított Nemzeti Parasztpártot, majd á párttal együtt részt vesz Szegeden a Nemzeti Függetlenségi Front megalakításában. Mindaz, amiről diák és egyetemi hallgató korában álmodik és tervezget, amiért fiatal szociológus író korában dolgozik, a megvalósulás küszöbére érkezik. Erdei egy ideig a Függetlenségi Front szegedi napilapja (az első demokratikus magyar napilap): a Délmagyarország főszerkesztője. A Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány első belügyminisztere lesz, s ezt az egyéniségétől, stúdiumaitól távolálló politikai tisztséget viseli az első szabad választásokig. — Főhivatásom a politika lett!.'.. Szürkülő hajzata ma is olyan szélfútta, mint falukutató korában, amikor ennek az újkori »garabonciás« mozgalomnak szentelte az életét. Az elmúlt húsz év alatt többféle miniszteri tárcát viselt, de mindjobban lekötötte a tudományos munka, öt évig a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, s 1963 óta a Hazafias Népfront főtitkára, egy tudományos kutatóintézet igazgatója, honatya, akinek mandátumát már nem semmisítheti Horthy főispánja. Intézetének munkája a termelőszövetkezetek fejlődésének biztosítását célozza. Azt szeretném tudni, milyennek látja a szövetkezeti parasztság jövőjét a paraszti származású szociológus-politikus? — A mi termelőszövetkezeteink legérdekesebb vonása, hogy 1956 óta megszűnt a termelőszövetkezetek adminisztratív irányítása: a szövetkezett parasztság népi alkotó munkát végez. A maguk feje után mennek, mert mehetnek az emberek. Jórészt ennek is köszönhető, hogy a termelőszövetkezetek többségében megjavult az emberi közérzet, s a rengeteg elemi csapás ellenére is évről évre többet termelünk. A deresedé egykori falukutató, akinek névjegyén öt sorban helyezkednek el a tudományos, társadalmi és politikai munkakörök, nagyon kevés maradék idejében a kertjét műveli. Két gyermeke már felnőtt. — S magánélete van? — Van ... A képzőművészet és az irodalom minden jelentős eseményét szemmel tartom, megnézem és elolvasom. Színházra és mozira már nem jut időm. A könyvekkel is úgy vagyok, hogy a feleségem mindent elolvas és kikészíti nekem azt, amit érdemes, amit el kell olvasni. A titkárnő az egyik nagyhatalom Budapestre újonnan kinevezett nagykövetének látogatását jelenti. A beszélgetés véget ér. Baróti Géza CfJhl Jtlilán író A késedelem volt élete leglényege. Pedig ő nem késett soha. A sorsa mindig késett. Ifjúkorában kitűnő lovastehetségnek tartották, de nem lovagolhatott, mikor egy földbirtokosnál vendégeskedett, mert nem volt csizmája, meg lábszárvédője, öt év múlva, mikor már volt szép bagaria lábszárvédöje, nem lovagolhatott, mert már senkinél sem vendégeskedett. A Pen Klub 1929 nyarán tizenhárom napra meghívta Ausztriába, de Ausztriában éppen akkor tizenhárom napig esett az eső, és Füst Milán félcipője piskóta lett. A felesége vett ugyan neki egy hegymászó cipőt, tiroli jaklit, tiroli kalapot zergetollal, de Füst soha nem vette föl, mert a tizenhárom nap letelt, s kirándulásra nem készült többé soha! A késedelem volt az élete. , Naplóját negyven évig jegyezgette, tizenhét éves korától ötvenhét esztendős koráig, napi két órán át. A pesti Hungária Kiadó meg akarta jelentetni az első két kötetet, de nem jelentethette meg, mert a napló 10 000 lapja egy pincében elégett a budapesti harcok idején. A volt újságárus gyerek írókorában végre háztulajdonos lett, de a Vércse utcai házat negyvenöt januárjában bombatalálat érte, Füsti Milán kisétált a füstölgő pincéből és többé nem ment vissza a.‘Vércse utcába. »Olyan ez — írta életéről összegyűjtött müveinek előszavában —, mint mikor valaki a sivatagban addig szomjazik, amíg nem is tud már vizet inni, megundorodik tőle és meghal.« IV. Henrik királyát, amelyet legszebb színpadi müvének tart, 1931-ben fejezte be, de csak két éve láthatta viszont a pesti színpadon, mikor már esztendők óta ágyhoz volt kötve. A premierre fölkelt ugyan, de a forró tapsviharokra nem a szerző jelent meg a vasfüggöny előtt, hanem egy fájdalmasan integető kéz, amely félrerqbbentette egy páholy függönyét. Irodalmunk pater familias-a, szomorú mágusa vasárnap is, napi tíz órán át, hét évig irta A feleségem története című regényét, amely 1942-ben a könyvnapra jelent meg, de csak a hatvanas évek idején lett világsiker. Gallimard, amely Párizsban kiadta, Proust fölé helyezte, a párizsi Arts azt írta szerzőjéről, hogy már Nobel-díjas lenne, ha franciának születik, a két nyugatnémet kiadó, amely német nyelvterületen megjelentette, Füst hősét Othellóhoz és Don Quijote-hoz hasonlította, s a svéd rádióban tavaly javaslat hangzott el, hogy Füst Milánt Nobel-dijjal tüntessék ki. A mágus anélkül írta A feleségem története varázslatos párizsi részleteit, hogy Párizsban valaha is járt volna. A francia kritika a többi közt megjegyezte, hogy A feleségem története az egyik legnagyobb francia regény. Füst anélkül írta meg Störr kapitány följegyzéseit, hogy egyetlen hajóst is ismert volna, s mikor a kész kéziratot két pesti hajósnak megmutatta, azok azt felelték, hogy tökéletes, hajósszempontból is. Mikor pedig az elkésett embernek végül is módja lett volna ahhoz, hogy hősei után maga is elutazzék Párizsba, beteg lett, ágynak dőlt, többé nem utazhatott. Füst Milán mindent tud, mindent lát, még azt is, amit nem látott soha, csak egyet netfi látott életében: az idejében való beteljesülést. — Milán bácsi! — fordulok feléje a nyári alkonyaiban —, az élet végül is mindent helyre tett. A Magvetőnél rendre jelenik meg az összes művek valamennyi kötete, A feleségem története hatalmas siker és ... Hogy A feleségem történeté-t említem, fölül pamlaga szélére, formálgatja a szavakat, fölidézi azt a hét esztendőt és ezt mondja: — Néha éjjel írtam. Hajnalban elolvastam. Nem jó, s a fejezetet újra írtam. Most jó, mondtam, mikor elolvastam, erre lefeküdtem, elaludtam. Négy óra múlva fölébredtem, megint elolvastam, rossz, mondtán^ és újra írtam. Voltak jelenetek, amelyeket kétszázszor írtam. Elfáradt kissé. Csend permetezik a nagy szobában. Csak a Jánoshegy lát, az néz ide az ablakokon át. — Hány nyomtatott oldal is az a könyv? No, mondd. Közel ötszáz? Mikor hétéves munka után megjelent, hat hétig fűtöttük a fürdőszobakályhát azzal az 50 000 kéziratlappal, amelyet hét éven át megírtam A feleségem története közel ötszáz oldalához. Minden levélnek, amelyet kapott, szépen szétteregette a borítékát és a borítékok hátlapjára is írt; a remekművek szigorúságban és szükségben születnek. Én meg csak mondom a dallamot, hajtogatom az átnézett kritikák szuperlatívuszait: — Milán bácsi, a Gazette de Lausanne azt írta, hogy... S a L'Express ... s a párizsi Le Monde... és minden megjelenik ... és a nagy nemzetközi siker ... — Késő. Minden elkésett — jegyzi meg hetvennyolc éves korában, öt hónapos súlyos kórházi betegség után, méregzöld selyemköntösében, pamlagja szélén ülve, a lángoló alkonyban, a gyönyörű lakásban, a faburkolatos mennyezet alatt a valamikori újságárus gyerek, és mást már nem mond többé. Ruffy Péter Szentmihályi Antal futballista — A grundon senki sem akart a kapuba állni, én voltam azon a környéken a srácok között a legfiatalabb, s csak akkor játszhattam, ha vállaltam azt, ami a többieknek nem okozott örömet. így lettem kapus. Emlékszem, sohase féltem, szinte vágyódtam arra, hogy a csatárok jöjjenek, jöjjenek csak egyre közelebb. Szerettem játszani és a kapus akkor játszhat, ha az ellenfél támad, ha az ellenfél szorongat. Akkor jön el az 6 ideje, akkor mutathatja meg, mire képes. így hát mindig bíztatgattam magamban az ellenfél csatárait, gyertek, gyertek csak, próbáljuk ki, mire jutunk. Kaptam gólokat, sok gólt kaptam, nem emlékszem valamennyire, a védéseimre sem emlékszem, de azt az estét, azt a három gólt, sohasem fogom elfelejteni. Azt a hárcyn gólt a világbajnokságon a portugál csatárok lőtték Szentmihályi kapujába. 1. Eusebio beíveli a szögletet, Szentmihályi a hosszú Torrest figyeli, elkésik egy ütemmel, Augusto kiemelkedik és a homlokáról gólba vágódik a labda. — Akkor még nem voltam kétségbeesve. Ügy gondoltam, lesz még időm javítani, és ha nyerünk, nem tűnik majd olyan súlyosnak a hibám. Néhány perccel később Eusebio közelről lőtt, sikerült védenem és egészen megnyugodtam. 2. Bene a második félidő közepetáján belövi az egyenlítő gólt. A magyar csapat lendületbe jön. Mindenki úgy érzi, ezt a lendületet nem lehet megállítani. Ártalmatlannak látszó labda ível a magyar kapu felé. Szentmihályi kimozdul, számtalanszor gyakorolt, megszokott, kipróbált mozdulattal mellre akarja fogni a labdát, de az kiperdül a kezéből és Augusto ismét gólt fejeli — Az ilyen hibát nem lehet megmagyarázni. Olyan érthetetlen ez, mint amikor az ember a saját szájába nem talál bele a kanállal. Csak álltam a kapuban, és ahogy múlott az idő, egyre biztosabban éreztem, hogy nem nyerhetünk. S azt is tudtam, hibáimat most már nem tehetem jóvá ezen a VB-n. Két év munkája, és a grund óta dédelgetett remény kárbaveszett. Sok mindenre gondoltam. Magamnak tett fogadkozásaimra, készülődésemre, az egész pályafutásom elvonult a szemem előtt, furcsa bénaság nehezedett rám, kábán próbáltam megmagyarázni magamnak a megmagyarázhatatlant. 3. Egy labda elszáll a magyar kapu előtt, Torres felugrik az alapvonalnál, s gyönge, ívelt fejesére Szentmihályi nem is mozdul. — Akkor már arra sem volt lelkierőm, hogy felemeljem a kezem. Szentmihályi Antal világbajnoksági felkészülése alatt semmiféle mulasztást nem követett el. — Egy ilyen versenyre lelkiismeretesen készülni: kötelesség. Én ezen a kötelességen túl évek óta készültem: egész idegrendszeremmel, minden gondolatommal. Jól akartam játszani, jobban, mint bármikor azelőtt. És mégis, úgy történt, hogy a csapat továbbjutását teljesen bizonytalanná tettem. Győztesen és boldogan akart visszatérni Angliából családjához, s most úgy érzi, jóvátehetetlen dolog történt. — A portugál meccs után felhívtam telefonon — mondja a felesége. — Vigasztalni próbáltam, de akkor még úgy beszélt velem, mint egy idegennel. A hangja személytelen és keserű volt. Csak most kezd oldódni benne a szomorúság. Makacs ember, s én tudom, hogy újra bizonyítani fog. A portugál—szovjet meccset együtt néztük a televízión. Pereira, a portugál kapus a szovjet csapat egyenlítő góljánál súlyos hibát vét, s azután ugyanolyan magabiztosan mozog tovább a kapujában, mint a gól előtt. A portugálok végül 2:l-re győznek. — Pereira ennyivel jobb kapus nálam — szólalt meg Szentmihályi. — Nem maradt benne görcs a hiba után. S talán ezért nem nyerhette meg a világbajnokságot a magyar válogatott. Görcs nélküli játékkal mindenkit legyőztünk volna. Most úgy érzem, a túlzott akarás okozta a balszerencsét, a kihagyott gólhelyzeteket és a kapushibákat. Csak akkor mertek a fiúk felszabadultan játszani, mikor nekik állt a meccs. És olyankor bravúrosan győztek, önmagukat adták. Ez a csapat nagy lehetőségek előtt áll és szeretném, ha egyszer még én is élhetnék ezzel a lehetőséggel. Bizonyíthatnék ismét. Valójában Szentmihályinak nincs oka azt hinni, hogy minden őrajta múlott. Az akarás görcsében nemcsak 6 követett el hibákat, hibáztak csatáraink, védőink, s a másik kapus, Géléi József is. Talán a most következő időkben valóban és végérvényesen nagy csapattá érik a magyar válogatott és Szentmihályinak alkalma lesz feledtetni angliai kudarcát. Most, még fel-felidézi magában ezt a három gólt, s nehezen jelenik meg mosoly a szemében, de nemsokára új feladatok jönnek, új pazar védések és új bravúrok. Azt hiszem, ez a három gól nem halványította el a jövőjét. Kristóf Attila 8
