Magyar Hírek, 1965 (18. évfolyam, 7-24. szám)

1965-12-15 / 24. szám

foQAüJUNK. ffOOY fuDOM' Vidám rejtvényregény Magyarországról Folytatásos rejtvényregényünknek azokra a kérdé­seire kell válaszolni, amelyek előtt szám áll. A megfej­téseket a regény befejezése után, együttesen kell be­küldeni. IX. Ezt láttam Pécsett... A fitos orrú, szeplős egri kislány, abból a sportágból ki­folyólag, amelyet nem nevezhetünk meg, mivelhogy rejtvény volt az előző folytatásban, egy héttel később Budapesten járt. s ahogyan megbeszélték, felkereste a Gellért Szállóban a Ko­vács családot is — hiába, a hirtelen ismeretségekből néha tar­tós barátságok lesznek. A közbeneső héten azonban Ková­csék Pécsett jártak, s bár két napra mentek, négyig is ma­radtak. Hogy miért, azt legjobb, ha úgy tudjuk meg, hogy belefülelünk Jancsi előadásába, amit a Gellért pezsgőfürdő­jének egyik kőpadján tart a fitosnak, a maga sajátos, ámbár kétségtelenül nem ellenszenves modorában. Most éppen ott tart, hogy ... ... — Hogy az borzasztó, az ember akárhová megy itt Magyarországon, mindig beleakad valami török dologba. Az a Pécs is egy „klassz” város, de persze a törökök ott is előbb voltak, mint én. Még olyan hosszú bigyót is hagytak em­lékbe, amilyen nálatok is van Egerben, csak nem szabad ki­mondanom a nevét, mert rejtvény volt az is. De meg az a kerek templom a város közepén, amiből aztán később keresztény templom lett és csupa modern, mai krapekok vannak felfestve a falra, az irtó mókás. Viszont, ami igaz, az igaz, a középkori székesegyház, az tényleg szép. Olyan izé, olyan méltóságteljes. Az ember, mármint én, mindjárt érzi, hogy tényleg ezer éve ott áll. (Nem az ember, a temp­lom.) De nekem az tetszett igazán, hogy a város e legrégibb részétől tíz percnyire olyan modern város nőtt, aminek a helyén tíz éve még mező volt. Ez az uránváros, és irtó jól ebédeltünk benne. Csupa bányászok lakják. Ja persze, hiszen ezt te biztosan tudod. De azt tudod-e, hogy mi az a Tettye? Neked megmondom, mert te nem veszel részt a rejtvény­fejtésben: a Tettye az egy hegyoldal a várostól balra. Várj, nem is balra, hanem jobbra. Vagy izé. Szóval attól függ, merről nézed. De akár hogyan nézed, régi romokat találsz rajta a középkorból, meg hangulatos kis százéves utcácská­kat tavalyról. Olyanokat, mint nálatok Egerben is, csak má­sok. Érted? Mit nem lehet ezen érteni? Nahát. Mi volt még? Persze, múzeum, az is volt. Egy turistának kötelező mú­zeumba járni. Az egyik múzeumban egy híres pécsi gyár termékei voltak kirakva. Már a java — de tényleg nagyon szépek. Juszt se mondom meg, találd ki J. milyen híres, kül­földön is ismert pécsi gyár művészi termékeiről van szó? — Miről meséljek még? Te biztosan tanultad a Szigeti veszedelem cimű hőskölteményt az iskolában. Én persze nem, de viszont én voltam Szigetvárott, ahol Zrínyi Miklós kapitány kirohant a török ellen és elesett mint a versben meg van írva. Lehet, hogy a vers szép, de nekem a vár nem tetszett annyira, mint Siklós, ami tényleg olyan, mint a fil­mekben van ... — Volt is — szólt közbe a fitosorrú. — Volt egy tele­víziós kalandfilmsorozat, a Tenkes kapitánya, azt ott csinál­ták, Siklóson... — És klassz volt a film? — Olyan televíziós ... — Aha. Szóval sok lovaglás és egy kis bunyó — legyin­tett Jánosunk. — Ilyenből otthon is elég van nekem. De azért oda, Siklósra érdemes elmenned, ha egyszer te is tu­rista leszel. Az végre nem egy rom-vár, hanem egészen igazi és olyan új, mint régen volt. Érted, mit akarok mondani. Ez az egyik meglepetés, amit az a vidék tartogat a külföldinek. De volt ott más is. Tudod, Pécs az a Mecsek nevű hegy al­jába épült. A hegy mindjárt ott van a város fölött és abból a szállóból, a Fenyvesből, ahol laktunk, úgy lehetett lelátni a városra, mint a repülőgépből. Egyik nap vihar volt és irtó izgalmas volt, ahogy jött fölfelé a felhő, előbb megette a vá­rost, aztán nekünk jött és zutty. No, de nem is ezt akarom mondani, hanem azt, hogy a szállóhoz el kell menni egy em­lékmű mellett, aminek igazában semmi köze Pécshez, meg a magyarokhoz és mégis van köze, mert ott áll. Nem fogod kitalálni, 2. milyen emlékmű áll a Mecsek oldalában, a város fölött? — Jó — bólintott a fitos nyugodtan. — Ha akarod, nem találom ki. Majd kitalálják a rejtvényfejtők. Mit tudsz még? Vagy mehetünk már úszni? — Mindjárt. Különben fürödni is érdemes Pécsett. Mert egyik irányban van Harkányfürdő, a másikban, a Mecsek hegyei között meg Sikonda. Igaz, mindkettő gyógyfürdő, nem a mi korosztályunknak való, inkább az idősebbeknek, de té­ged se tiltanak ki. Talán jó szeplő ellen. Egy gyógyfürdőnél sose lehet tudni. — Ha személyeskedsz, itthagylak! — Hajaj... — sóhajtozott Jánosunk. — Ügyis utazunk nemsokára haza, Amerikába. Csak még a Hortobágyra kell elmenni, mert a papának van egy fogadása, hogy a Horto­bágyon van-e, vagy nincs délibáb? Te már voltál a Horto­bágyon? — Még nem ... — Talán eljöhetnél velünk. Majd megkérdezem apát. Ne­ked lenne kedved hozzá? — Ha az én papám beleegyezik, miért ne? És most men­jünk úszni. — Jó. Pedig még nem is meséltem el neked mindent. Be­jártuk az egész Mecseket. Hogy mi mindent láttunk! — Talán még oroszlánt is?! — nevetett a lány és beugrott a vízbe. Jancsi válaszát nem is hallotta. S így már csak ked­ves olvasóinkra marad annak eldöntése, 3. Van-e oroszlán a Mecsekben? (Vége következik) » pécsi Tellye November elején indultak el és csak karácsonyra érkez­nek haza a legjobb magyar labdarúgók. A hosszú túra mérkőzései most már a selej­tezőkön való sikeres szerep­lés után a jövőévi világbaj­noki előkészületek első állo­mását is jelentik. A fárasztó, nehéz nemzet­közi és kemény bajnoki mér­kőzések, a komoly igénybe­vételt jelentő idény után, a A húszéves Varsa Zoli Igazi csa­­*■ tárerényeket csillogtatott Buenos Airesben csapat a vártnál gyengébben, két vereséggel — Eintracht Frankfurt 4:5, Tottenham Hotspur 0:4 — kezdett, de nem tudta legyőzni Sao Pau­lában a brazil B. válogatottat sem (3:5). A Budapest néven szereplő együttes Buenos Airesben l:l-es döntetlenre végzett a többszörös argentin bajnok, Boca Juniors ellen. Ezen a mérkőzésen az Ihász és Mészöly sérülése miatt kényszerűségből átszervezett védelem a két, fiatal újpesti hátvéd (Káposzta és Sóvári) magabiztosabb játékával vég­re feljavult. A csatársorban pedig — a szakértők szerint Kocsisra emlékeztető — Fra­­dista csatár, a 20 éves Varga Zoli ötletes, szellemes játéka keltett kellemes meglepetést. A csapattól, a Budapest né­ven szereplő válogatottól azonban a fárasztó idény vé­gén is javuló teljesítményt, többet, győzelmeket várunk — reméljük, nem hiába! Megkezdődéit a Jég­­idén.v ... Csordás- Kondi párosunk a Városligetben készül a nagy versenyekre. Jobboldali kép: Be­fejeződött a mindig nagy érdeklődéssel kísért ökölvívó csa­patbajnokság. A baj­noki elmet a Bp. Honvéd együttese nyerte. A Honvéd csapat legjobbja Kajdl János (képün­kön balra) Európa­­bajnok volt. (MTI-fotó. (Mikó és Petrovits felvételei) HÁROM BAJNOK ELBÚCSÚZOTT... Az Elnöki Tanács Boros Ottónak, Greminger János­nak és Iharos Sándornak si­keres sportpályafutása befe­jeztével a sportérdemérem arany fokozata kitüntetést adományozta... Eddig az újsághír. De ki is volt e három sportember, s vajon hogyan, mivel töltik »nyugdíjas« napjaikat? BOROS Ottó három olim­pián, Melbourne-ben, Rómá­ban és Tokióban, három Eu­ró pa-bajnokságon, Torinó­ban, Budapesten és Lipcsé­ben, no meg számtalan nagy mérkőzésen védte a magyar vízilabda-válogatott kapuját, mindig kiválóan, megbízha­tóan. A magyar vizek, a ké­keszöld fényű medencék partján »Api« néven közis­mert vízilabdás, egy évtize­den át a világ egyik legjobb kapusa, sok világraszóló ma­gyar diadal főrészese volt. A most harminchat éves sport­ember szülővárosában, Szol­nokon — a Tisza-parti vízi­labda-csapatot egyébként bravúros alakításaival több országos bajnoki címhez se­gítette — csendben, »nyuga­lomban« éldegél. Idejét hi­vatása (rendőrtisztként telje­sít szolgálatot a szolnoki ka­pitányságon) és családja (ara­nyos kislánya, már úszni is megtanult) között osztja meg. Egyidőben vízilabda kapi­tányként emlegették, de egyelőre kitért a megbízatás elől. Sportszeretetét ismerve, edzőként hamarosan vissza­tér a vízilabdához. GREMINGER János, a ma­gyar kosárlabdázás első vi­lágklasszis játékosa, első iga­zi nagy egyénisége volt. 180 centiméteres magasságával ugyancsak törpének tűnt a palánkok alatt harcoló óriá­sok között. Ám ahogyan Dá­vid legyőzte Góliátot, úgy diadalmaskodott Greminger szinte páratlan lelkesedéssel fűtött, okos játéka a kosár­labda-pályán. A csapat mo­torja, szellemi vezére, igazi karmestere volt, a kosárlab­da Bozsikja. Pályafutása ki­emelkedő sikere: a válogatott csapat 1955-ben elnyert Európa-bajnoksága, a ma­gyar kosárlabda-sport első, bajnoki aranyérme. A csupa­szív. rendkívül gyors helyzet­­felismeréseiről híres játékos Helsinkiben kezdte és Tokió­ban vett búcsút az olimpiá­tól, a kosárlabdától. De csak Boros Ottó tíz éven át a világ egyik legjobb vízilabda kapusa volt mint játékos... Otthon, a családban ugyan még nem dőlt el, hogy a két kislány, az egyik már iskolás, a ma­ma — Tilkovszki Ibolya re­korder atlétanő —, vagy a papa pályáját követi. A kapi­tány azonban már neveli az utánpótlást, az ifjúsági válo­gatott edzője — és a beteg televíziók »orvosa«, az Orion szerviz egyik szerelője. Ta­nítványai egyre jobban ját­szanak. IHAROS Sándor, a magyar atlétika kiemelkedő alakja, az ötvenes években tizenkét világrekordot állított fel. Csodálatra méltó szorgalmá­val az ismeretlenség homá­lyából előlépve, egykor elér­hetetlennek hitt eredmények­kel alaposan rácáfolt az em­beri teljesítőképesség felső határáról alkotott vélemé-A kosárlabdapályák Dávidja, Greminger János, az Európa­­bajnok magyar csapat karmes­tere, kapitánya nyekre. Fanatikus edzője, a jelenleg Los Angelesben élő Iglói Mihály irányításával, két jóbarátjával, Rózsavölgyi Istvánnal és Tábori László­val, a magyarok uralták a közép- és hosszútávfutást. Iharos 5000 méteren felállí­tott 13:40.6 vagy 10 000 méte­ren elért 28:42.6 másodperces világrekordja tíz éve a sport­világ szenzációja volt. A baj­nok ma a fiatalokat neveli, tanítja. A 2000 diákot szám­láló Központi Sportiskola at­létikai szakosztályának veze­tője. Első tehetséges tanítvá­nyai már bontogatják szár­nyaikat. Példáját szeretnék követni, hiszen hol van a vi­lágon olyan fiatal, aki nem akar világrekorder lenni?! Így éldegél hát a három harminc egynéhány éves »öreg«, nyugalomban ... Vad Dezső Teljes «őzzel robog a cél, az újabb világrekord felé Iharos Sándor, az ötvenes évek világ­hírű távfutója SPORTKÖNYVEKRÖL /Q i^j-radi I 1 en> LJorkban Nagy csaták, emlékezetes győzelmek felejthetetlen pillanatait Idézik fel a karácso­nyt könyvvásárra megjelent új, érdekes sportkönyvek. Kárpáti Rudolf »Karddal a világ körül« és a másik Kárpáti, a vízilabdáé dr. Kárpáti György »Klm vagyok a vízből« elmü könyve a két kiváló sportember, összesen kilencszeres olimpiai bajnok pályafutásának legszebb, legkedvesebb élményeit, derűs történeteit elevenlU fel. Mészáros József a Ferencváros labdarúgó csapatának volt edzője »A Fradi New Vorkban-clmmel a népszerű magyar együttes nyári, amerikai szereplésének törté­netét adta a sportot Is kedvelő olvasók kezébe. Az élvezetes útinaplót Gellért Gábor, a csapat egyik lelkes rajongója, a Magyarország című lap főmunkatársa, avatott tol­lal rendezte sajtó alá. A könyv egyik részletét közöljük most — mégpedig az első mérkőzésre emléke­zünk ... ... Az amerikai himnusz, a Jack Union után jött a skót, majd a magyar. Az első kettő alatt csak a zenekar szólt. De amikor felhangzottak az -Isten áldd meg ...« első ütemei, először csak né­hány bátortalan hang kapcsolódott be, aztán egyre erősebben, bátrabban hal­latszott emberi ajkakról is a himnusz, míg végül mind a 18 000 magyar rá­döbbent a ritka alkalomra és fújta szív­ből, hogy -jó kedvvel, bősé-éggel...« Megható volt. Es utána a zúgó »Hajrá Fradi« — akár az Üllői úton. Aztán jött a játékosok bemutatása, amikor is a szólítottak rögtön a helyükre futottak. És megkezdődött a játék. Az első húsz percben körülnéztünk, aztán kezdtük »feltúráztatni« a motort. Közben mind­össze egy kapufára tellett. Fenyvesi dr. rúgta. A skótok támadásai rendre el­akadtak lestaktikánkon. De a Kilmar­nock csatárai sem — elnézést — o hat­húszassal jöttek Rákosligetről. Kezd­tek fölnézni és a 20. perctől kezdve nagy nyomás nehezedett ránk. A 32.­­ben csak Céczi kitűnő reflexe hárította el a gólt: lábbal mentette Sneddon kö­zeli lövését. Három percre rá a kitűnő Hamilton előtt megismételte ugyan bra­vúrját, de a fölvágódó labda a berohanó Horváthról a hálóba pattant, öngóllal kezdtük, hát: 0:1. Aki azonban benn volt félidőben az öltözőnkben, érezhette, nincs veszély. »Most jövünk mi« — ez volt a hangulat. Es valóban jöttünk, méghozzá Vásár­városok Kupa formában. Alig jutottak lélegzethez a skótok, a Kilmarnock já­tékosai, akik az első félidőben külön­ben is mindent kiadtak magukból. »Fű­­rödtek« is néhányszor a fűvön. Néha ki­csit fetrengtek, hogy kifújhassák magu­kat. Az egyébként kifogástalanul sport­szerű mérkőzés csakis ezekkel a színészi mutatványokkal pöttyöződött be kissé. Na, de meddig megy az ilyen »taktika«? Ezen a vasárnap délutánon a mérkőzés 74. percéig: akkor Fenyvesi dr. nagy­szerűen betalált a -rövidbe« és három percre rá már Rákosi Gyulát ölelgették társai, mert 12 méteres bombája után Ferguson már csak hátra nyúlhatott, a hálóba. Anglia bajnoka, a Manchester United után 2:l-re megvertük hát Skó­cia bajnokát is. Vagy egy órába tellett, amíg eljutott a csapat a buszhoz. Szinte mind a 18 000 magyar át akart ölelni bennünket. Visz­­szafelé a buszon a skótok gratuláltak. őszintén, emberien, sportszerűen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom