Magyar Hírek, 1964 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Jő lesz ez a férjemnek? Előző számunkban képet közöltünk a megnyitás előtt álló Vörösmarty téri Luxus Áruházról. Azóta az áruház megnyílt és mint az alábbi képeink mutatják, a buci..pestiek egyik legkedvesebb vásárlóbelye lett. Fent: az áruház bejárata A legkeresettebb cikk: a hajsapka Ezt a csizmát választottam Az elsőemeleti terem egyik részlete Vámos László képriportja 10 Szükség van-e gyarországon kisiparosra? Erre válaszol Zbiskó Károly cipész, Illyés Lajos szabó, Tóth Zoltán műszerész és dr. Gervai Béla, a KIOSZ (Kisiparosok Országos Szervezete) elnöké Aki látta az ünnepek előtt a belvárosi cipészek üzleteiben a sürgés-forgást, aki tudja, hogy a nemrég villanyhoz jutott szabolcsi falvakban csak az utóbbi hetekben hány rádiót szereltek fel, aki ismeri a gondokat — egyetlen falu se nélkülözze a szabó, borbély, cipész és mechanikus ügyes kezét — az csak mosolyoghat a kérdésen. De akinek a hazával való kapcsolatát csak egyegy levél, vagy a rendszertelenül kézhez kapott újság jelenti, az tele van kérdéssel. Gyárak tucatjai épülnek mindenfelé — olvassa —, talán nincs is már szükség kisiparosra. S vajon véglegesen elmúltak-e azok az idők nálunk — nem régi még az emlék, él a hír —, amikor oly kevésre becsülték a kisiparosokat? Válaszoljanak hát a kétségekre a legilletékesebbek. * készülékeik a Gyermeklélektani Intézet megbecsült műszerei, rotaméretükhöz hasonló (folyadék- és gázáramlás mérő) külföldön is kevés van. Egy szakmájáért rajongó, kiváló együttes dolgozik itt, s »■vezérük«, Tóth Zoltán — ha már orvos nem lehetett annak idején —, most így segít a tudománynak. A Kisipari Exportra Termeltető Iroda közvetítésével Kubától Indiáig szállítja műszereit, amelyek tavaly 400 000 forint bevételt jelentettek a Tóth cégnek. Az országnak valutát és sikert. * Az ország valamennyi kisiparosának gondja, öröme összegeződik itt, ebben a szobában — mondja dr. Gervai Béla, a Kisiparosok Országos Szervezetének elnö-Zbiskó bátyánk ugyancsak illetékes, mert ő a Tompa utca környékének mindenki által ismert mestere. 40 éve űzi az ipart, 16 esztendeje itt, Erzsébeten. De a kérdést jóformán felesleges is feltenni, válaszol a sok sarkalni meg talpalni való cipő, amely ott sorakozik műhelyében. Mert errefelé gyári munkások, nyugdíjasok laknak, megjárja hát egypárszor minden cipő a Zbiskó-műhelyt, mielőtt újat vennének helyette. — Futja belőlük a megélhetésre? — 1400 forint után fizetek adót. 2100 forintot évente, meg 210 forint községfejlesztési járulékot. Megélek én is, mint minden cipész Erzsébeten, pedig vagyunk vagy kilencvenen. Igaz, én valamivel jobban, mint aki egyedül keres, mert az asszony is dolgozik. — S anyag van-e, mert hát néhány éve sok volt a panasz? — Néhány éve még igen, ma már mind kevesebb. Akkor az 50-es évek táján nehéz idők jártak ránk. Anyagot egyáltalán nem kaptunk, hulladékból dolgoztunk, s még örülni kellett, ha az volt. Most 8 kilogramm jóminőségű talpbőrt kapok negyedévre, meg felsőbőrt is. Merthogy én új cipőt nem csinálok, csak javítok. így hát elegendő. — S a nyugdíjra mikor gondol Zbiskó bácsi? Ügy látszik, ez a kérdés zökkentette ki a szűkszavú válaszokból. Mert miközben egvszuszra elmondja, hogy nem fél ugyan az öregségtől — a havonta befizetett járulék után 800 forint nyugdíjat húz majd, »s különben is addig dolgozom, amíg a kalapácsot fogni tudom« — felpattan a kis székből, elhúzza a műhelyt a szobától elválasztó függönyt, s az enyv és kalapács világától meglepően eltérő, meghitt légkörbe vezet. A suszter műhely melletti kisszoba falát végig könyvespolcok borítják, rajtuk háromezer kötet, egy asztalkán rádió, a másikon újságok, a fiókokból fényképek kerülnek elő és a szekrényben hegedű várja gazdáját. Egy hosszú munkásélet krónikái. Odakint, a kisszéken — ugyan ki tud a szoba kincseiről — naphosszat egy elégedett öreg ember kalapálja a talpakat. * Illyésék Budakeszin, ilyenkor karácsonytájt, meg farsang előtt, éjjel-nappal dolgoznak. Inas nincs, pedig elkelne, dehát Budakeszin — így mondja Illyés mester — minden gyerek mérnök akar lenni. Az aszszonyka segít varrni az urának. Van mit. Most éppen hat télikabátot, három öltönyt. Mert kevés a szabó Budakeszin, éppen öten vannak. Mint ahogy kevés a villanyszerelő, az ács, a kőmíves; kárpitos meg egyáltalán nincs a tízezer lakosú községben. Pedig messze van már az az idő — mondja Ilylyés Lajos —, amikor mi »maszekok« (a »magán-szektor« tréfás, pesties rövidítése. A szerk.) bizony kicsit elnyomva éreztük magunkat. Most komoly támogatásban van részünk. Kapunk anyagot, hitelt, amit csak kérünk. Én azután jól tudom, tagja vagyok a megyei tanácsnak, meg a KIOSZ (Kisiparosok Országos Szervezete) vezetőségének is. * Tóthék kedves, büszke emberdk. Minden okuk megvan rá. Mert ezeket a műszereket, amelyek itt az Ostrom utcai kis műhelyben a munkapadokon sorakoznak — tudós partnerek ötleted nyomán Tóth Zoltán, három szakmunkás és két tanuló kezemunkája — ismeri a fél világ. A szívkatéterező — operáció közben, egyebek mellett, négy pontról regisztrálja a vérnyomást — a Nemzetközi Vásáron aranyérmet, Brüsszelben ezüstöt nyert, pszichológiai Zbiskó bácsi műhelyében Ünnepek előtt nincs megállás — mondja Illyés mester Tóth Zoltán meg a szivkatéterező (Vámos László felvételei) »»»<• ke. S ez nem kis dolog, mert Magyarországon 70 000 kisiparos működik. Igaz, ha kétszer ennyi lenne, az is elkelne. Mert mintegy 2700 községünkben nincs szakember. S hogy a lakosság mégse szenvedjen hiányt, ezen több módon igyekeznek segíteni. Vándor kisiparosok járják a falvakat; minden megfelelő szakképzettségű ember (aki például a katonaságnál tanult szakmát) falun soronkívül iparigazolványt kap (később mestervizsgát tehet), egy évig adómentességet, s ha szüksége van rá, a KIOSZ jótállásával 2000—2500 forint hitelt élvez. A falu kisiparosai 30 százalékkal több nyersanyaghoz jutnak. »Mellékesen« szólva: az állam az idén 260 millió forint anyagot adott a kisiparosságnak. 52 szakmában mérsékelt adóátalányt vezettek be, még pénztárkönyvvel sem kell bajlódniok. Minden kisiparos három tanulót (jelenleg 11 000-en tanulnak szakmát kisiparosoknál) foglalkoztathat, az exportra dolgozók még többet is. A kötelező nyugdíjbiztosítás bevezetésével, mérsékelt járulék révén (havi 50-től 200 forintig) a nyugdíj-ügy közelebb került a megoldáshoz. Egyszóval a légkör teljesen megváltozott. A hatóság — amelyre egykor mumusként tekintettek —, most mindenütt segít. Aki a tisztes jövedelmet biztosító irányárakat betartja, adóját megfizeti, azt senki sem bántja. Kereshet, akár havi 15 000 forintot is. Nincs felső határ. S a kisiparosság tettekkel felel a bizalomra: Budapesten egy sor szakember telefonhívásra — akár éjszaka is — házhoz megy és elvégez minden sürgős javítást; évente 130 millió forint kisipari termék indul exportra és a magánkisiparos által termelt érték az idén is meghaladja majd a két éts félmilliárd forintot. A bizalom sosem hiábavaló. Csatár Imre
