Magyar Hírek, 1964 (17. évfolyam, 1-4. szám)

1964-02-15 / 4. szám

Egy *új magyar nábob«: Németh Béla számadójuhász taTták és követelték az öreg Pálinkás István­nal az élen mindazok, akiknek már az öreg­apja is szőlőt termesztett Abasáron. — Moha kell hát — replikázott Fülöp Já­­nosné — ötezer oltványhoz, de nem tízmillió­hoz. Annyi moha az egész világon nincs. A „mohások” és a „fűrészporosok” között állt a harc, egészen addig, míg a szövetkezet le nem szállította az oltványt az utolsó vesz­­szőig és meg nem érkezett a több millió fo­rintos bevétel. A munkaegység tekintetében viszont a kö­vetkező a helyzet. Ha a teljes jövedelmet el­oszthatnák, akkor 60 forint jutna egy munka­egységre. A zárszámadást előkészítő gyűlésen is beszámolt erről Zaránd Vilmos főkönyvelő. Természetes és magától értetődi), hogy nem lehet mindent kiosztani az utolsó fillérig. Tartalékolni is kell. Nemcsak arról van szó, hogy a Sárhegyen elöregedett a szőlő, tehát rekonstrukciót kell végrehajtani, hogy erdő­sítik a határban a Kopasz fennsíkot, hogy víz­tároló halastavat építenek, amelyre a nagy­üzemi oltványtermesztés vízszükséglete miatt van szükség legelsősorban, de számolni kell az előre nem látható elemi csapásokkal, a faggyal, az aszállyal... — Nyírni szokták a birkát, nem nyúzni — magyarázta a kilépni szándékozóknak Németh Béla, a juhász... — Elég volt abból a gazdálkodásból, hogy amit ma megehetsz ne halaszd holnapra. Azért kell ebben az esztendőben negyvenhét forintot fizetni, hogy jövőre hatvanat kaphas­sunk — védte a többség javát, igazát Dér Já­­riosné és a lánya is ... A „kilépők” végül is nem lépjek ki. Meg­jelentek valamennyien a közgyillésen is és buzgón számlálgatták a forintokat... Mert a zárszámadás ünnepének mégiscsak a pénz­­felvétel a legszebb pillanata. A járandóságot, a ledolgozott munkaegységek száma szerint a brigádvezetők fizették ki. Fülöp Jánost is otthon várta már az egész brigád, amikor megérkezett a két aktatáska százforintossal. A brigádvezető szép új ház­ban lakik. 250 000 forintba került. 1963-ban tizenhat ilyen új ház épült Abasáron. Vala­mennyit a Rákóczi Termelőszöverikezeit tagjai építtették. Amikor Dér Jánosné felveszi a 15 000 forintját, meg Horváth Józsefné is meg­számlálja kétszer is a maga tizerihét ezrét, a háziasszony kíséretében újra végigjárják az egész házat és megtudakolnak mindent ap­róra. Űj házat akarnak építeni ők is. A kő és a tégla már megvan. Tavasszal kezdik a mun­kát ... Fülöpné elmagyaráz mindent készség­gel: hamarosan Gyöngyösre utaznak új bútort vásárolni. 22 000 forintot jövedelmezett a múltesztendei munka, lehet beruházni a ház­tartásba is.' A pénzfizetést műsoros délután követte. Be­mutatkozott a termelőszövetkezet tánccso­portja. Este bál volt. Húzta a cigány. Táncol­tak a fiatalok, daloltak az öregek. Németh Béla, a számadó érces baritonja messze hang­zott a havas éjszakában. Azt dalolta: „Amott legel, amott legel hat pejcsikó magába.. Ő volt az egyetlen, aki nem jött el a közgyű­lésre. t — A nyájat nem lehet otthagyni — magya­rázta. ötven c~ fendős ember. Huszonöt éve ju­hász és csak a múlt esztendőben jött Aba­­sárra. Addig Domoszlón dolgozott, de mikor megtudta, hogy 14 forintot ér egy munka­egység, otthagyta a szövetkezetét. Itt, Abasá­ron ő a termelőszövetkezet nábobja. Negy­venezer forintot keresett. Azért is dalol szé­les jókedvében. Csak néha vet oda egy-egy mondatot a szomszéd asztalhoz, ahol barát­ságos egyetértésben poharaznak a „mohások” és a fűrészporosok. Elszámlálja, hogy négy kiló gyapjút nyírt le minden birkáról, a nyáj pedig nyolcszáz darabból áll. Egy kiló gyapjú ára 52 forint. Ehhez jön még a tej, a sajt, a bá.rányozás ... — A birkát semmi sem múlja felül — mondja ki a szentenciát. — Csak a szőlő — vetik ellen az oltvány­termesztők. — Az se, mert a birkának nem árt a pe­­ronoszpóra... Koccint. Dalol tovább. Táncolnak a fiata­lok és áll az ünnep reggelig Abasáron a Rá­kóczi Termelőszövetkezetben. írta és fényképezte: JOÖS F. IMRE Egykor viselet ma már csak kosztüm Anyák és lányaik: Dér Jánosné, aki 15 000 forintot keresett és lánya, Stefánia Leszkóczl Mihályné alapító tag és lánya, Évike, kertészinas, a szövet­kezet legfiatalabb tagja Fülöp Jánosné, a fürészpor-pártiak vezére A forint olvasva jó: Horváth Józsefné és Szedmák József

Next

/
Oldalképek
Tartalom