Magyar Hírek, 1964 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1964-02-15 / 4. szám
MEGBECSÜLÉSÖNBECSÜLÉS Egy kelet-ázsiai despota, hogy népét alázatra szoktassa, a sátornyílások magasságát igen alacsonyra szabta meg. Ezen a sátornyíláson csak meggörnyedve lehetett ki-bejárni. így kényszerült alázatra, megalkuvásra a monarchiába, majd a Horthy-rendszerben a magyar középosztály szinte teljes egészében, a parasztság jó része és a munkásosztály nem jelentéktelen hányada. E görnyedtségből a nép csak negyvenötben egyenesíthette ki derekát, akkor is sok tétovázással, óvatossággal. Mindenesetre a szabadság légkörében a visszanyert hit egyre gyorsította a gyógyulás folyamatát, s az emberek azzal a reménnyel néztek a jövőbe, hogy az általános újjáépítés során újjáépíthetik saját emberségüket, az új társadalom formálásával újjáformálhatjuk önmagunkat. Az eszmények lelkesítő ereje nagyszerű alkotásokat szült, nem ok nélkül nevezzük hősi korszaknak ma is a felszabadulást követő első éveket, amikor minden becsületes, vagy becsületét visszanyert erő összefogva, hihetetlen gyorsasaggal tüntette el a fizikai és lelki romokat. A nemzet önkifejtését jelentő fellendülés pátoszában nehezen lehetett észrevenni a zavaró mozzanatokat, azt a többi között, hogy sok -új« ember és sok -új« jelenség nem. bizonyult újnak. Ma a kormány politikájának általános nemzeti tartalmát elsősorban az a felismerés adja, hogy minden továbblépés alapfeltétele az egyén megbecsülésének, még inkább önbecsülésének helyreállítása. Minden egyéb feladatunk végrehajtása lényegében attól függ, hogy felnő-e a magasrendü, szocalista erkölcsi és jellemtulajdonságokkal rendelkező ember. Olyan ember, akinek életcélja -a kizsákmányolás elleni harc; mindenféle elnyomás és társadalmi igazságtalanság szenvedélyes gyűlölete; odaadás a szocializmus ügye iránt; a szocialista haza szeretete; testvéri szolidaritás minden ország dolgozóival; minden néppel; harcos internacionalizmus; a társadalom javára végzett lelkiismeretes munka; a közügyek iránti szenvedélyes érdeklődés; kérlelhetetlenség a társadalom és az egyes emberek kárára elkövetett visszaélésekkel, az önzéssel, a becstelenséggel, a karrierizmussal, a hatalommal való visszaéléssel, az önteltséggel és a kritikátlansággal szemben; erkölcsi tisztaság, egyszerűség és szerénység a társadalmi és magánéletben.« Magasrendű, de egyben nehéz program ez. Ez a politika nem könnyűszerrel megvalósítható politika, mert nem merül ki az egyetértésben, sőt a határozatok formai végrehajtásában sem. Ezen a területen nincsenek sémák, csak egyedi megoldások. Ez a politika megköveteli egyrészt, hogy mindenki -státus férfiú« legyen, azaz politikus a szó jó értelmében, képes legyen kidolgozni és alkalmazni saját viszonyai közepette az egyedül helyes és célravezető módszereket. E politika helyes megvalósulásának magja másrészt az egyén és a munka viszonyának új felfogása. A munka a szocializmusban nem egyszerűen termelő tevékenység, hanem — legyen az ipari termék, minisztériumi rendelet, mérnöki terv, írói mű — igényes alkotás, olyan erőfeszítés tehát, midőn az egyén tudásának és képességének legjavát termeli ki önmagából, nem egyszerűen kötelességet teljesít, hanem felismert és vállalt hivatásának belső erkölcsi törvényét követve, munkájában önmaga minél teljesebb kifejezésére törekszik. A munka viszont csak akkor válhat műalkotássá, ha párosul a közösség szolgálatának igényével. A külső feltételek érlelődnek már ahhoz, hogy a munkából szocialista munka, másszóval alkotás legyen, s amint a munka tette emberré az embert, úgy az alkotás emelheti csak magasabb, a szocialista ember színvonalára. Az alkotás harcából és belső feszültségéből születik meg a mások alkotásait tisztelő, harmonikus, kiegyensúlyozott ember. E politika megköveteli az alkotást abban az értelemben is, hogy az ember önmagát szüntelenül újjáalkossa, gondolkodását és cselekedeteit a nap minden pillanatában hozzáigazítsa a társadalom erkölcsi normáihoz. Tovább kell fejleszteni az önálló gondolkodást, a körülmények higgadt elemzésének és magasabb egységbe foglalásának tudományát, az őszinte lelkesedés és szenvedélyes felháborodás képességét. Az egykedvű vállrándítás' nem segít a visszaélésekkel, önzéssel szemben. Az önteltséget, karrierizmust mások közönye táplálja, aminthogy a hatalommal való visszaélés talaja a meghunyászkodás és kritikátlanság. A társadalom megkárosítását, a becstelenséget a nemtörődömség is szüli. Es tudjunk lelkesedni, nem külső megrendelésre, hanem az értelem belső parancsára. Az eszmékért a tudomány eredményeiért, a jó művészetért, a tiszta és szép gondolatokért. Széchenyi még azt szerette volna, hogy -o nemzet pezsgőbb része kiálljon a teremtés mezejére és itt vijjon ki minél nagyobbszerü és több diadalt...« A mi programunk nemcsak a nemzet -pezsgőbb részét«, hanem az egész nemzetet hívja a teremtés, az alkotás mezejére. Az előrehaladás útjából ez a politika elrobbantotta a múlt torlaszait, s a nemzet megindult a szocializmus teljes felépítésének korszaka felé. Népünk a kötelességteljesítés nyugodt öntudatával folytatja az építés művét. Teszi ezt azzal a belső jóérzéssel, hogy az előrelépés közben nemesebbé lesz az ember, nem meghamisítja, hanem sokoldalúan kifejleszti saját személyiségét, s így teszi gazdagabbá, színesebbé az egész nemzet életét. PETHÖ TIBOR Fénykép — a ruha kedvéért Egy kis pihenő a kisfiával * Este: Mi újság a nagyvilágban? Készül az ebéd — mert ehhez is érteni kell
