Magyar Hírek, 1964 (17. évfolyam, 1-4. szám)
1964-01-15 / 2. szám
7 '?/.• * > V ■ ' NÖVEKVŐ IDEGENF0RGALM11NKRÓ ✓ 9 4> Utazni, országot, világot járni, más népeket megismerni, útikalauzokban, képes levelezőlapokon látott messzi városok utcáin kóborolni, idegen vizek partján ülni... olyan vágy ez, ami ösztönösen benne él jóformán valamennyiünkben. Ennek a természetes vágynak a kielégítése — ha oly szerény formában is, mint egy külföldön eltöltött szabadság — még nem is olyan régen, csupán egy kis, kiválasztott rétegnek adatott meg világszerte. Ez a helyzet azonban bizonyos technikai, gazdasági és politikai tényezők együtthatása eredményeképpen gyökeresen megváltozott az utóbbi esztendőkben. A gépjárművek elszaporodása, általában a közlekedés gyorsabbá, olcsóbbá válása, az átlagos életszínvonal emelkedése, valamint a nemzetközi légkör fokozatos enyhülése járultak hozzá ahhoz, hogy az üdülés, az utazás, a külföldjárás ma már nem csupán egyesek privilégiuma, hanem a szellemi és fizikai dolgozók széles rétegeinek magátólértetődő életszükséglete Keleten és Nyugaton egyaránt. Hogy a »tömeg-turizmus« mekkora méreteket öltött kontinensünkön, elég ha arra a nemrégiben közzétett adatra utalunk, hogy 1963-ben közel hatvanmillió európai töltötte szabadságát külföldön. Ebből a motorizált modern »népvándorlásból« szocialista hazánk is évről évre növekvő mértékben veszi ki a részét. Hogy mindjárt honfitársaink külföldi látogatásaival kezdjük: a hivatalos adatok szerint közel félmillióan töltötték szabadságukat az ország határain kívül az elmúlt év folyamán. Január 1. és október 1. között pedig 470 000 idegen turista kereste fel hazánkat, 140 000 a nyugati és 330 000 a szocialista államokból. Az előző év azonos időszakához viszonyítva, idegenforgalmunk 14 százalékkal emelkedett, a négy év előttinek pedig kilencszerese. A magyar idegenforgalmi szervek csak 1965-re várták a félmilliós szám elérését, de ezt az elmúlt év végével már túl is haladtuk. Ez a mennyiség persze meszsze elmarad az idegenforgalmi rekord-országoké mögött, de sem adottságaink, sem lehetőségeink nem olyanok, hogy ezeket a közeljövőben akárcsak meg is közelítsük. Nem is ez a cél. Lényeges az, hogy e kulturális, szociális és nemzetgazdasági szempontból egyaránt jelentős területen is ugrásszerűen haladunk előre. Népünk hagyományos vendégszeretete, vendéglátó iparunk figyelmessége, a változatos programok (soproni hetek, szegedi játékok stb.), és a modern turizmus kívánalmainak megfelelően kiépített camping hálózatunk a Balaton mentén, vagy a Duna-kanyarban, kivívták látogatóink elismerését. Ahhoz azonban, hogy idegenforgalmunkat erősebb ütemben fokozzuk, még jó néhány feladatot kell megoldanunk. Elsősorban tovább kell fejlesztenünk belső idegenforgalmunkat. Rengeteg történt e téren már eddig is, de ez még nem elég. Ismerjék meg saját hazájukat a dunántúli, tiszán**vW * •y* • ^ • !•! *i rí í ■ • . . * ■ « • ; * I B • Ü i “ I :• Kilátás az éjszakai Halászbástyáról (Czelzlng Lajos felvétele) 5aSZ5H5aSaS,aSaSH5aSH5HSSSBSHS252S2S2SaSasaSBSa5HSHS25HSHSa5E52SiíSS52S2SESHSHS25ES,aS2SaSE52Sa5aSIS2SZSa5a5a5aS,a5H5HSB5asaSÍSa5asa5a525H5a5 VÍVMÁNY ÉS QOND: A SZABADIDŐ A közelmúltban — szűkebb keretek között — Franciaország, Németország, Finnország, Dánia, Lengyelország és Jugoszlávia egy-egy városában végeztek szabadidő vizsgálatot a munkások körében. Számos nemzetközi társadalmi szervezet foglalkozik ezzel a kérdéssel és hazánkban is folytak már kisebb jelentőségű, helyileg körülhatárolt szabadidő felvételek. Az elmúlt esztendőben az eddigieknél szélesebb körű: a városi lakosságra és annak minden társadalmi-gazdasági csoportjára — tehát nemcsak a munkásokra — kiterjedő szabadidő kutatás folyt és a vizsgálatnak külön jelentőséget adott az a körülmény, hogy négy szocialista ország — Szovjetunió, Lengyelország, Bulgária és Magyarország — megközelítőleg azonos időben és hasonló programmal folytatta kutatását, így az eredmények összehasonlításra alkalmasak. Ez idő szerint még csak előzetes adatok állnak rendelkezésre, ezekből közlünk az alábbiakban néhányat. E szabadidő-vizsgálat célkitűzése az volt, hogy ismereteket gyűjtsön a, lakosság kulturális színvonaláról, érdeklődési köréről, napi szabadidejének és heti szabadnapjának tartalmáról, a szabadidő kedvszerinti felhasználásának akadályairól és a lakosság elképzeléseiről: milyen irányban és milyen jellegű intézkedésekkel lehetne a szabadidőt növelni, Illetve jobban eltölteni. A vizsgálat választ keresett arra is, hogy a lakosság mennyi időt fordít naponta a létfenntartási célokra, milyen a foglalkozásszerűen folytatott elfoglaltságok jellege — nehéz-e a munka vagy könnyű, érdekes vagy közömbös —, és ez milyen mértékben befolyásolja a szabadidő eltöltését. Fontos szerepet játszik persze az ember kora, a család összetétele, a jövedelmi- és lakásviszonyok, a háztartás gépesítettsége stb. és ennek megfelelően a vizsgálat kiterjedt a különféle kölcsönhatások, okok és okozatok összefüggéseinek feltárására is. A dolgozó népesség egyik jelentős megterhelése a munkahelyre való közlekedés. Ma már nemcsak a világvárosokban jelent egyre nagyobb problémát a korszerű közlekedési hálózat kiépítése, de a közép és kis városokban is, mert a városiasodási folyamat az utóbbi évtizedekben meggyorsult, a városi népesség száma tekintélyesen megnövekedett, a városok területe megnagyobbodott. A dolgozó embert érintik elsősorban ezek a változások: az ő szabadidejét csökkentik a közlekedésre fordított fél órák és órák, sőt ezen túlmenően is kifárasztják a közlekedéssel járó kényelmetlenségek. A városokban lakó ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági munkások, és szellemi dolgozók 35 százaléka naponta egy óráig terjedő időt fordít lakóhelyétől a munkahelyére és vissza történő közlekedésre. A dolgozók 30 százaléka ennek az időnek kétszeresét fordítja foglalkozásával kapcsolatos közlekedésre. Naponta 2—4 órát tölt közlekedéssel minden hatodik—hetedik dolgozó. A közlekedésre fordított idő gátolja a szabadidő kedvszerinti felhasználását. A dolgozók 29 százalékát a közlekedésre fordított idő hosszúsága vagy annak körülményei akadályozzák meg abban, hogy szabadidejét kedve szerint töltse el. A dolgozók közül 17 százalék azoknak az aránya, akiket pénz- és időhiány együttesen hátráltat a szabad-A keresők megoszlása a munkahely-lakhely közötti közlekedésre fordított idő szehnt A múlt esztendőben hazánk érdekes ország lett. Persze minden ország érdekes, egyeseket azzá tesznek a meghökkentő természeti szépségek, az égbe nyúló hegyek, csillogó tengerszemek, titokzatos őserdők, álmatag szépségű tengeröblök. Másokat az emberek alkotásai, elsüllyedt kultúrák emlékei vagy a ma élő nemzedékek vasbetonba, üvegbe álmodott merész gondolatai. Magyarország 1963-ban politikailag lett érdekes. Ha most összegyűjtenénk és együttesen, időrendi sorban áttanulmányoznánk az 1963-ban rólunk megjelent cikkeket, beszámolókat, az elhangzott nyilatkozatokat, újságírók, Írók, politikusok, tudósok tanulmányait, meglepő következtetésekhez juthatnánk. A tárgyilagosságra való törekvés jelentkezett a hangban és a probléma-látásban. Általában elismeréssel szóltak eredményeinkről és bizonyos megértéssel nehézségeinkről. A legtöbbet azonban egy műszerekkel nem mérhető és számszerű adatokkal nem kifejezhető kérdés foglalkoztatta őket: a magyarországi általános hangulat, az ország politikai, közéleti légköre. Ha utána néznénk a dolognak, könnyen kiderülne, erről jóval többet írtak, mint mi magunk itthoni lapjainkban, ami egyébként az ő javukra és a mi hátrányunkra szól. Az 1963-as év során immár erőteljesen érezhető új politikai légkör forrásait és összetevőit nekünk jóval behatóbban kellett volna elemezni, mint ahogy ez történt. Mert éppen e légkört alakitó szubjektív és objektív tényezők vizsgálata adhat választ a legfontosabb kérdésre: mennyit és minek hatására szilárdulhat a rendszer — az emberek fejében és szivében. A nyugatról érkező vendégek a magyarországi fejlődés leglényegesebb vonását éppen ebben látták. A kérdés a ml számunkra annál érdekesebb, mert 1963-ban sokan utaztak külföldre, saját szemükkel győződtek meg a nyugati országok viszonyairól, következésképpen sok mindent másképp láttak idehaza is. öszszehasonlítási alapjuk most már a személyes, kézzel tapintható élmény volt, nem pedig a filmekből, külföldi lapokból és rádiókból merített másodkézből származó információ. Az Olaszországból, Franciaországból, Nyugat-Németországból hazatérő turisták azzal együtt, hogy sok mindenről elragadtatással nyilatkoztak, mégsem »estek hasra« a nyugati életforma előtt. Tárgyilagosan ítéltek, megidő eltöltésében. Ha a fent említett két kategóriát összevonjuk, azon- látták mindazt, ami jó és szép, de nem ke nal teljes nagyságában kibontakozik a közlekedési probléma jelen- rülték el figyelmüket az árnyoldalak sem. tősége: A munkába járóknak 46 százaléka a közlekedésre fordított időt Kritikus szemmel és a modernizálás, korszeis okolja azért, hogy szabadidejéből nem telik több szórakozásra, mű- rűsités szándékával tértek vissza. De általávelődésre vagy pihenésre. ban meg,ergsödött a hitük annak az útnak a A háztartás elsősorban a nőket terheli, hiszen minden második haladunk munkaképes korú nő számára ez a »második műszakot« jelenti. A nők helyességében, amelyen ml haladunk. 71 százaléka naponta 3—8 órát fordít háztartási teendőkre. Hozzájuk képest jelentéktelen azoknak a száma (2 százalék), akik egy óránál kevesebbet fordítanak erre a célra, de 9 százalék tölt 1—2 órát, 10 zott. De hogy ez így történt, annak magyarászázalék 2—3 órát háztartási teendőkkel. Az adatok azt mutatják, hogy - - -az idősebb korosztályba tartozó nők több időt fordítanak a háztartásra, mint a fiatalabbak. Míg a 20—24 éveseknek csak 45 százaléka, a 25—39 éveseknek 75 százaléka, a 40 évesnél idősebbeknek több mint tosabb tényezőt kutatjuk, a kölcsönös bizalom 80 százaléka 3—8 órát tölt háztartási teendőkkel. Ugyanez mutatko- erősödéséhez érkezünk. 1963 legfontosabb pozik meg fordított irányban is, a húszévesnél fiatalabbak 31 százaléka, a h,_alnm kiteiiesedése és a 20-24 évesek 26 százaléka, a 25-39 évesek 7 százaléka, a 40-59 Ht,kal eredm/nye * bizal°m klte|Je8€t,ése évesek 4 százaléka tölt csak 1—2 órát háztartási munkával. Közvet- megszilárdulása volt. len összefüggés áll fenn a csalódban élő gyermekek száma és a ház- Népünket sem a történelem századai, sem tartásra fordított idő között. Minél több gyermek él otthon, annál q pedig az utóbbi évtizedek tapasztalatai nem több időt kell a nőnek háztartására fordítania. Míg a gyermektelen . ._________. .... .. . x. I-ÍmIaÍUam Talmin] IrXnu. túli, fővárosi magyarok is. Másodsorban külső idegenforgalmunk nagyobb lendületű, gyors növeléséhez orvosolnunk kell a szállodahiányt. A férőhelyek száma alig 50 százaléka a háború előttinek. Az elkövetkező években a hiányt pótolni fogjuk. Ez a munka különben az újravarázsolt pesti Royal megnyitásával, a Balaton-melléki új luxusszállodák előrehaladt építkezésével, már megindult. Amellett új utak is épülnek a távlati, fejlesztési tervek alapján. Több százmillió forintot költünk el műemlékeink restaurálására, tájszépségeink feltárására. Még ezeknél is gyorsabb tempóban építjük tovább camping-hálózatunkat. G. Gy. A személyes érintkezés a külvilággal tehát szinte egyértelműen pozitív eredményeket honi zata megint csak az általános politikai légkörrí ben keresendő. S ha e légkört alakitó legfonnőknek 64 százaléka, az egy-gyermekes nőknek mór 78 százaléka, a kétgyermekesekének 88 százaléka, a háromgyermekesekének 97 százaléka naponta 3—8 órát tölt háztartási teendőkkel. A háztartási munka kevésbé terhes és kevesebb időt igénylő elvégzését célozzák az egyre szaporodó és tökéletesedő háztartási gépek. Ma már sokan és egyre többen igénybe is veszik ezeket a segítő eszközöket. A helyzet azonban még nem kielégítő, mert a nőknek csaknem fele, 48 százaléka olyan háztartásban él, amely egyáltalán nincs felszerelve háztartási géppel. A nőknek egynegyed része az idő elégtelenségében látja az okát annak, hogy szabadidejét nem tudja kedve szerint eltölteni. Ezeknek kétharmada naponta 3—8 órát fordít a ház kényeztették el e tekintetben. Iskolai könyveink visszatérő tanulsága, költőink verseinek, íl népünk dalainak visszatérő refrénje a bús panaszkodás volt. A bizalmatlanság belerágta magát agyszöveteinkbe s hovatovább — mint S valami hatodik érzék — működött mindenfajta politikai szólammal, választási igérgetés-Ssel szemben. Fel lehet-e oldani ilyen mélyen gyökeredző érzést? Az új gazdasági és politikai rend, az új társadalom felépítése döntő tartására. Természetesen közvetlen az összefüggés a jövedelem nagy- mértékben et 1 M» sága és a háztartásra fordított idő között. Minél kedvezőbb anyagi kö- Néhány esztendő e kér s gy ere rülmények között él valaki, annál több háztartási géppel szerelheti oldhatta meg. És az emberek sem változna fel magát és annál inkább vehet igénybe külső segítséget. Az olyan egyik napról a másikra. Ma is nemegyszer háztartásban élő nőknek, amelyben egy családtagra havonta 400—600 tanúi vagyunk még annak, hogy lelkiismeret forint jut, 79 százaléka fordít 3—8 órát háztartási teendőkre, de az ‘ * ' — ------*----"—*------- *“"*■ 1000—2000 forint jövedelmű háztartásokban élő nőknek már csak 66 százaléka, amelyekben pedig egy családtagra 2000 forintnál több jut, már csak 40 százaléka. A napi időfelhasználások között szerepelt a vizsgálat során az önkéntes továbbtanulás témája. Köztudomású, hogy a művelődési igény , „ ,, , , . , . egyre nő és ezáltal, hogy megvan a lehetőség esti és levelező tagoza- vatali íórumok *eett’ f L tokon is a tanulásra, sokan élnek a kedvező alkalommal. A gazdasá- és korlátozott sajat ro r ju . * gilag aktív népességnek 14 százaléka, azaz minden hetedik személy rek jelentős része nem sokat törődött a szó munkáján kívül rendszeres szakiskolai, vagy szaktanfolyami tanul- clalista demokrácia fogalmának pontos megmányokat folytat. Ez az önkéntes továbbtanulás — akár szakmai ér- határozásával, de mindennapi életében érezte deklődés, egyéni ambíció, munkahelyi ajánlás idézi elő — szoros kap- a növekvő, kiteljesedő szabadságot. Kevesen csolatban áll a munka jellegével, a jövedelem nagyságával és az élet- elemezték önmagukban a szocialista nemzeti korral. Azoknak, akik munkájukat »tisztának« minősítik, 20 százaléka e({ysé„ tartaimát de megértették, hogy a kortanul míg a »piszkos« munkát végzőknek csak 10 százaléka Ez arra teljes blzalomma, támaszkodik rámutat hnöv o romiluci Iránt/ va omo unc nccTafncroÁoKon áll Wlác_ " len emberek cinikusan visszaélnek a nép bontakozó bizalmával. De ennek ellenére, vagy ennek következtében valami sajátos egyetértés kezdett kifejlődni a politikai vezetők és a dolgozó nép között. Gyakran a közbeeső hine/n fordít j#"*' fordít kötfeksdóíre mutat, hogy a tanulási kedv valamelyes összefüggésben áll az ízléssel is, azaz a higiénikusabb körülmények között dolgozók inkább tartalékolnak energiát szellemi erőkifejtésre, mint az e tekintetben kifáradtak. Hasonlóképpen alátámasztottnak látszik az a közismert felfogás is, hogy a »könnyű« munkát végzők inkább rendelkeznek még erőforrással, melyből tanulási kedvüket táplálják, mint a »nehéz« munkát végzők. A szabadidő vizsgálat adatai szerint a könnyű munkával foglalkozók 19 százaléka, a nehéz munkát végzőknek csak 10 százaléka fordítja napi szabadidejének egy részét tanulási célokra. Természetesen erősen befolyásolja a tanulási kedvet vagy a tanulási szükségességet az életkor: a 20—24 éveseknek 24 százaléka, a 25—39 éveseknek már csak 22 százaléka, a 40—59 éveseknek 7 százaléka folytat napi munkáján kívül iskolai tanulmányokat. Dr, Mikes Gábor juk, figyel véleményükre, nézetükre. Így nőtt a felelősségtudat és a kötelességérzet minden Iránt, ami a hatóban történik. A bizalom bizalmat szül s ezzel a nemzeti energiák hatalmas forrása tárult fel. A magyar nép a bizalmatlanság hosszú korszakai után úgy érzi, hogy a politikai vezetők őszintén és fenntartás nélkül az ország és a köz érdekében munkálkodnak. Ez az érzés kezdett általánossá válni 1963-ban és ez határozta meg az ország politikai légkörét. PETHÖ TIBOR i 3
