Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-05-15 / 10. szám

Kezdjük a közepén. Vizsgáljunk meg néhány úgynevezett kényes kérdést.

Magukénak vallják-e, támogatják-e a kormányzatot a nép széles rétegei? Sok-sok emberrel való beszélgetés után — és ma Magyarországon nyíltan beszélnek egymással az emberek — erre a, kérdésre csak igennel lehet felelni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki, mindig, minden intézkedéssel egyetért. Még csak azt sem jelenti, hogy mindenki főbb vonalakban egyetért a kormányzattal. Vannak, akik saját valódi, vagy vélt sérelmeik fájától nem látják az erdőt, és egyéni sérelmi politikát folytatnak. Olyan országban, ahol az állam csaknem mindenért vállalja a felelősséget, elkerülhetetlen, hogy egyesek olyan őket ért szerencsétlenségért vagy kellemetlenségért is, amelyek mindenhol megeshetnek, az államot vagy a társadalmi és gazdasági rendszert okolják. De hogy az emberek nagy többsége, világnézetre való tekintet nélkül, elfogadja, és helyesli a szocializmus építésének programját, és ezen belül helyesli a kormányzat álital követett utat, ahhoz kétség sem fér.

A kormányzat politikája az, hogy párttagságra vagy származásra való tekintet nélkül mindenki olyan területen és munkakörben dolgozzék, ahol a legtöbbet teheti, a legtöbbet használhat. A személyi kultusz éveiben folytatott gyakorlatnak volt kontraszelekció hatása is, és ennek maradványait egyik napról a másik napra eltüntetni nem lehet. De nagy türelemmel és emberséggel folyik; a megfelelő embereknek a megfelelő posztokra való állítása.

Az ország most tartott képviselő- és tanácsválasztásokat, és a Magyar Népköztársaság Alkotmánya minden hatalmat az országgyűlés és a tanácsok kezébe ad. »Szép kis választás« mondják sokan, »ahol csak egy listára vagy jelöltre lehet szavazni«. De aki elment néhány jelölőgyűlésre, meggyőződhetett arról, hogy az ország lakossága milyen komolyan veszi a választásokat, mennyire törődik azzal, hogy ki képviseli. Joguk és lehetőségük volt valóban választani. Több mint négyezer esetben például elvetették a jelölőgyűlések részvevői a Hazafias Népfront jelöltjeit, másokat választva ki helyettük. Felülről egyetlen esetben sem változtatták meg a jelölőgyűlések döntését. A tapasztalat ugyanis az, hogy nem a politikai iránnyal szembeni ellenzékieskedés nyilvánult meg, hanem, szinte kivétel nélkül jobb képességű, képzettebb, népszerűbb jelölt kedvéért vetették el a Hazafias Népfront első jelöltjét a választók, ha elvetették. Több száz körzetben úgy döntöttek a jelölőgyűlések, hogy mivel több jelölt kapott megközelítően egyforma szavazatot, több jelöltet állítanak, és a választás napján az összes választók választottak közülük. Az ország vezetőinek véleménye az, hogy választási rendszerünk demokratizálásának további erősítésével ezt a jövőben általánosabbá lehet majd tenni.

Igaz, nincs többpárt-rendszer. Az államtudományok minden tanulmányozója jól tudja, hogy a többpárt-rendszer történelmi kategória, amely egyes országokban, egyes korszakokban létezik vagy létezett; hol jól, hol rosszul, hal egyáltalán nem biztosított képviseleti demokráciát. Azt azonban, hogy feltétele lenne a demokráciának, az államtudományok egyetlen komoly képviselője sem állítja. Ma el sem lehet képzelni más reális politikai programot, mint amivel a Hazafias Népfront állt a választók elé. Ezt az MSZMP dolgozta ki, és a nemzet egységes érdekeit képviseli. A direkt demokrácia kialakulása a többpárt-rendszert túlhaladottá teszi, hiszen mindenkinek módja van arra, hogy a fontosabb törvényjavaslatokhoz hozzászóljon, és módosító javaslatokat tegyen, melyeket a törvény szövegezői vagy az országgyűlés számos esetben el is fogadnak.

Nem akarok rózsaszínű képet festeni. Akárhová nézünk, rengeteg a tennivaló, a megoldásra váró probléma, de egy felfelé emelkedő spirálon haladunk.

Hogy érinti mindez a külföldön élő magyarokat? Ne áltassuk magunkat, nélkülözhetetlen emberek nincsenek, és s\ dolgok egész jól haladnak közreműködésük nélkül is. Mégis fáj lemondani csaknem egymillió magyarról, vagy ellenségesnek tudni egy részüket. És mi az értelme ennek az ellenségeskedésnek?

Az itthonmaradottak helytállásának világánál helyesnek nevezni bárkinek a lépését, aki 1945 után elment, nem lehet, csupán megérteni. És a kormány vezetői meg is értik, hogy azok, akiket személyes vagy csoportos sérelem ért, adott pillanatban erre úgy reagáltak, hogy elmentek. Még azt is megértik, ha a polarizáció logikájánál fogva egyesek magatartásukban messzebbre mentek, mint eredetileg maguk is szándékozták. A haza senkinek nem fordít hátat, aki nem követett el súlyos bűncselekményt.

Ez nem hazacsalogatás. A kormányzat soha senkit nem fog rábeszélni, a hazatérésre. De aki haza akar térni, az előtt az út nyitva áll. És aki a valóságról á saját szemével akar meggyőződni, az hazalátogat. És aki az itthon látottak után ügyi dönt, hogy mégsem kíván visszatérni, azzal szemben sincs semmiféle neheztelés.

Sokféle, személyes, egzisztenciális oka lehet bárkinek arra, hogy ne jöjjön haza. De politikai oka, szerintem, nem lehet. Ellenzéki? Bírálhat személyre való tekintet nélkül, javasolhat jobb megoldásokat (törvény kötelezi az állami szerveket, hogy javaslataival érdemben foglalkozzanak). Joga van egyet nem érteni, tehet bármit az ország törvényein — tegyük hozzá, igen tág lehetőségeket adó és igen nagyvonalúan alkalmazott törvényein — belül. Vezető munkakörök betöltésének sincs származási vagy párttagsággal kapcsolatos feltétele. Rátermettség és a szocialista építés célkitűzéseivel való egyetértés szükséges csupán.

Magától értetődően nem lehet itthon olyan politikai tevékenységet folytatni, amivel egyesek külföldön foglalkoznak. Effajta politikai tevékenységnek itt semmiféle talaja nem volna, köznevetség tárgya lenne, vagy legfeljebb szánalomé, mert annyira anakronisztikus és irreális.

És ha ez így van, márpedig valóban így van, akkor vajon nem ugyanilyen hiábavaló-e a külföldi hasonló jellegű politizálgatás? A magyar közélet nem egy tiszteletre méltó személyisége sodródott az elmúlt két évtizedben ‘külföldre. Nézzenek bátran önmagukba, és válaszolják meg őszintén a kérdést, van-e valami haszna és értelme annak, amit tesznek. Van-e valami tartalma életüknek, várnak-e valami reálisat azonkívül, hogy a kegyes utókor talán egyszer megengedi, hogy hamvaik hazai földben nyugodjanak? Egyesek talán meg fogják kísérelni, hogy erre a költői kérdésre pozitív elemzéssel válaszoljanak. Csupán azt kérem, hogy gondalatmenetükben tartsák szem előtt Kossuthnak azt a mondatát, hogy »a politika az egzigenciák tudománya«. Nem tudós a politikában az, aki tértől és időtől, földrajzitól és történelemtől el akar vonatkoztatni.

Miért kell hát egyeseknek gáncsolniuk a magyar nép építő törekvéseit? Legyünk őszinték: ártani már nem tudnak! De talán használni még tudnának.

^ Ravasz Károly

Meghalt Kármán Tódor, a világhírű magyar származású tudós

A nyugat-németországi Aachenben 82 esztendős korában meghalt Kármán Tódor, a világhírű magyar származású amerikai tudós, az Aeronautlkai Tudományok Nemzetközi Tanácsának tiszteletbeli elnöke. Kármán Tódor holttestét repülőgépen a kaliforniai Pasadenába szállítják.

A világhírű tudós tavaly októberben, a Magyar Tudományos Akadémia meghívására, hazalátogatott Budapestre, s ez alkalommal a budapesti Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktorává avatták.

*

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség rendezésében második hete folyik Bécsben a nukleáris károkért viselendő polgári felelősségről tárgyaló nemzetközi konferencia. A tanácskozás szerkesztő bizottságába beválasztották a magyar küldöttséget.

*

Dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője az osztrák szövetségi fagazdálkodási tanács meghívására Ausztriába utazott.

A közkegyelmi rendelet '[ egyértelmű, vitathatatlan és !' megtámadhatatlan választ ad >[ mindazoknak, akik a tör- Ji vény szigorától, vagy egy■ [ szerűen a hazai viszonyokról ]i terjesztett hazugságok keltette félelmükben nem tudták rászánni magukat, hogy

Í hazatér jenek vagy hazalátogassanak. A rendelet a magyar állam szava és törvénye, amely kezesség és biztosíték mindazok számára, akiket érint.

t Az érkező levelek megnövi vekedett száma nemcsak azt i[ bizonyítja, hogy az amnesz- Ji tiarendelet híre és hatása % messzire eljutott, hanem ari[ ról is tanúskodik., hogy nem Jp minden részlete és vonatkoi[ zása jutott el mindenhová — ji sokan élnek szerte a világon, V akik örömmel fogadták hí'! rét, de nem tudják pontosan, !; hogy rájuk, az ő esetükre ], vonatkozik-e? A Magyar Hí- I' rek igyekezett eddig is bő '[ tájékoztatással szolgálni és a [i Magyarok Világszövetsége i[ készséggel ad felvilágosítást ]> minden hozzáfordulónak. c Azonban, mint említettük, 5 az érdeklődőik postája hatal£ masat nőtt es ezért segítsé]i gül, útmutatásul szükségesi[ nek véljük, hogy néhány [i olyan levélre, amely tapaszig falatunk szerint különösen ]i jellegzetes problémát vet fel, i[ itt, a lap hasábjain válaszolni junk. Gondoljuk, ezzel nem i[ csupán azoknak adhatunk [i választ, akiknek az üzenet ij közvetlenül szól, hanem sok \ más olvasónknak is, olyai1 noknak, akik, szintén levélben fordultak hozzánk és !' olyanoknak is — akik csak <| álmatlan éjszakákon teszik !' fel maguknak a kérdést: hát ■! én?

|j D. A. SZ. AUSZTRIA. Ha •! elolvassa akár az amnesztia[i rendeletet, akár csak alábbi >[ üzeneteinket, azt hisszük, minden további kommentár nélkül is látja, hogy a tiltott határátlépés közkegyelem alá esik, s akár látogatóba, akár véglegesen is hazatérhet, természetesen osztrák feleségével együtt.

S. R. NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG. Üzenetünk bizonyára örömet okoz: ön téved! Az amnesztiarendelet vonatkozik azokra a disszidensekre is, akik fegyveres testület tagjai voltak, tényleges idejüket töltő honvédek, katonatisztek, rendőrök, rendőrtisztek. S ha ön valóban hű maradt népéhez, mint írja, tehát szeretne hazajönni, akkor csak Önön múlik! Semmiféle büntetés sem várja.

F. V. USA. Mint írja, még 1948-ban disszidált, addig egy járási kapitányságon dolgozott. Milyen mértékben vonatkozik rá a rendelet? Nos, az engedély nélküli határátlépésre vonatkozik az amnesztiarendelet és ha különösen súlyos vétket annak idején nem követett el — nem gyilkolt, gyújtogatott, — a rendelet pontosan felsorolja a kizáró okokat — közkegyelemben részesült.

B. T. NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG. Régi nyilaskeresztes párttag volt, Szálasi kísérője; 1945-ben három évre ítélték, s büntetését le is töltötte, csak azután disszidált. Az amnesztiarendelet egyértelműen kimondja, hogy aki legalább kétharmadát büntetésének kitöltötte, kegyelmet kap. ön pedig az egészet letöltötte. Nincs tehát mitől tartania, hiszen azt nyilván tudja, hogy máskülönben a tiltott határátlépésre is vonatkozik a közkegyelem. A törvénytől tehát már nincs mit félnie.

G. 0 ANGLIA. Az egész amnesztiarendeletet ismételten közölni nem tudjuk, de többször is foglalkozunk vele

— mint ezúttal is. Javasoljuk, hogy ismerőseinél érdeklődjék: a hozzánk érkező levelek tanúsága szerint a rendelet szövege és kivonatai általában közkézen forognak a kint élők között. Annyit mindeneseire ezúttal is megismétlünk, hogy néhány egészen súlyos bűnt kivéve, mint a kémkedés, hazaárulás, hűtlenség egyes esetei, szinte minden más vétek közkegyelem alá esik, még a háborús bűnök is, ha legalább kétharmadát a büntetésnek letöltötték. S még e kivételekben is lehetőség van az egyéni elbírálás alapján nyerhető kegyelemre. Ha önnek valóban nincs egyéb bűne, mint az, hogy engedély nélkül lépte át a magyar határt, könnyen teljesülhet »egyetlen vágya, hogy hazatérjen«. — Csak Önön múlik immár.

F. OS. KANADA. Két kérdése is volna, könnyen megválaszolhatóak közül való mind a kettő. Igen, a disszidálás közkegyelemben részesül, nyugodtan hazajöhet, s hogy — mint kérdi — munkába állhat-e? Nos, Magyarországon nincs munkanélküliség. sőt, számos szakmában munkaerő-hiány is van. Ami pedig azokat illeti, akik valamilyen külföldi állampolgárságot kaptak, miért is ne jöhetnének haza látogatóba? Hiszen Magyarországon éppúgy van idegenforgalom, és turisztika, mint minden kultúrországban a világon! Különösen, ha — mint írja — nem voltak büntetett elöéletűek, vagy katonaszökevények: de hiszen, mint a rendeletből kitűnik, azokra is vonatkozik a kegyelem.

k. h. Törökország.

Kérdésére azt válaszoljuk, hogy az amnesztia vonatkozik az államtitok megsértésére is. Felesége, kisfia — és ön is — nyugodtan hazajöhet, aggodalma teljesen alaptalan. További kérdéseire — az utazáshoz milyen hivatalos formaságok szükségesek

— a magyar követség minden szükséges felvilágosítást megad. A viszontlátásra — reméljük, nem sok idő múlva — Budapesten.

Igor Sztravinszkij, a világhírű orosz származású amerikai zeneszerző és karmester Budapesten.

(Vámos László felv.)

1