Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-04-15 / 8. szám
fát? f fÁtAfirsAGÍtr Levelet kaptunk a. kanadai Wallaceburgból. F. K. honfitársunk sorai nagyon érdekesek és fölöttébb tanulságosak. »Tőlem nagyon gyakran kérnek orvosságot — írja. — Az egyik alkalommal megrendeltek egyfajta szert Európából, Svájcból, én azt megvettem, de nagyon drágán és akkor itt postáztam, méregdrágán, Hogy azután odahaza mennyi vámol fizettek, nem tudom, de mire az orvosság hazaért, beletelt két hónap, akkorra a beteg ötvenszer is meghalhatott volna. Most is itt van egy recept, az orvosság neve Ripason. Nem hiszem., hogy ez az orvosság ne volna Magyarországon... Az’t hiszem, azok az orvosok azt akarják az ottani néppel meg az itteni magyarokkal is elhitetni, hogy ott nincsen semmi, minden itt van Kanadában, meg Amerikában. A nagybátyám ve je borbélynak tanult Budapesten. Mikor felszabadult, hazament a faluba és ott nyitott önálló üzletet. Írja nekem, küldjék neki borbélyfelszerelést... Én meg is vettem az említett dolgokat. Nézegettem, milyen gyártmányúak: a nullásgép svéd, a másik nyugatnémet, az egyik kéziolló svájci, a ritkító magyar gyártmányú volt. A két fésű volt csak kanadai.« A borbély- rokon felszerelésének története humoros tanmesének is beillene, s természetesen a gyógyszerekre vonatkozóan is. Honfitársunk elsősorban az orvost hibáztatja, aki a feldícsért orvosság külföldről való beszerzésére biztatja betegéi. De azért, tegyük hozzá, az orvos, meg páciensei védelmében is: a beteg ember legszívesebben minden ajánlott patikaszert kipróbálna, csakhogy mihamarább meggyógyuljon, s ha netán valakitől egy külországi szer dicséretét hallja, nosza szalad az orvoshoz: »Írja fel kérem, majd a rokonom megküldi.« Bizonyára csodálkozna azonban egy-egy külföldi gyógyszert kérő, ha kiderülne, hogy a várvavárt, nyugatnémet, vagy svájci készítmény — jórészt magyar gyártmány. Pedig nem egy esetben így van. Hazánk ugyanis a világ egyik élvonalbeli gyógyszer-exportáló állama. A földkerekség hatvan országába szállítunk, s a szocialista országok mellett a gyógyszeriparban éppen a legjelentősebbnek tartott államok, a Német Szövetségi Köztársaság, Belgium, Svájc, Dánia, Franciaország, Nagy-Britannia, Ausztria és Svédország, a tengeren túl pedig az Egyesült Államok tartozik legjobb vásárlóink közé. Mivel pedig az exporttermékek között számos esetben szerepel magyar gyógyszer-alapanyag, amelyből azután odakint készül márkázott gyógyszer, könnyen meglehet, hogy az áhított külföldi szer magyar eredetű. Magyarország gyógyszergyártása világszínvonalon áll. Nem csupán az Egyesült Nemzetek Egészségügyi Világszervezet mondja ezt, nemcsak vásárlóink véleménye, mindenekfelett gyógyszer-exportunk alakulása bizonyítja a nívót: 1949 és 1960 között a magyar gyógyszer-export több mint huszonegyszeresére emelkedett. Számos olyan gyógyszer van forgalomban, amelynek hire hazánk határain túl is messzire terjed. Felsorolásukból bizony tekintélyes lista kerekedne, így hát csak néhányat említünk: a papaverin-készitményeket, a Bn-es vitamint, a penicillin és a streptomicin mellett még hat jelentős antibiotikumot, a szív gyógyszerét, a digitálist, a különböző anyarozs-készítményeket, amelyeket a szülészet, a nőgyógyászat használ, a Trioxazint és a Frenolont, a nagysikerű idegnyugtatókat, a Degmnolt a fehérvérűség, a vér, a nyirokbetegségeinek gyógyszerét, a Mideton nevű izomelernyesztőszert, amellyel a többi között a Parkinson-kórt is kezelik, a Kariont, amely a mérgezettek, a légzésbénult csecsemők megmentője, a Szirepart, amely — jegyezzük meg mindjárt mellékesen — a kanadai honfitársunktól kért Ripason teljes értékű magyar megfelelője. A sok elismerő levél helyett, amelyet tucatszám őriz gyógyszer külkereskedelmi vállalatunk, a MEDIMPEX is, inkább egy kis történetet mondunk el. 1962. június 10-én reggel Rácz Endre budapesti rádióamatőr egy francia rádiózó segélykérő üzenetét fogta fel. Az illető kérte, hogy aki tud, küldjön sürgősen egy grenoblei orvos címére magyar Degranolt, életveszélyről van szó. A kért gyógyszer másnap úton volt, Brüsszelen keresztül repülőgépen Franciaországba, hogy megmentse egy ember életét. Es a grenoblei eset nem az egyetlen. De mi történik vajon akkor, ha nálunk betegszik meg valaki, és a szükséges gyógyszert nem gyártják? Mert hát a magyar ipar ugyan mintegy háromszáz gyógyszert készít, de nincs a világnak olyan állama, amely minden gyógyszert gyártana. Nos, ami nincs, azt meghozatjuk. Az Egészségügyi Minisztérium kimutatása szerint jóval 100 fölött van azoknak az importlistán szereplő gyógyszereknek a száma, amelyek állandóan tartalékban, raktáron vannak. Ha tehát éppen Novaquinera, a reumaellenes szerre, Tahitiimra, a mellékpajzsmirigy gyógyszerére, vagy másra van szükség, azt akárkit fillérekért megkaphatja. S hogy akárki, ez egyáltalán nem szóvirág nálunk, mivel a termelőszövetkezeti parasztsággal együtt a népesség 94 százaléka, biztosított, azaz betegsége esetén orvosi és gyógyszer-ellátásban részesül. Ezekhez a gyógyszerekhez tehát, lakjék valaki Budapesten, vagy egy alföldi tanyán, csekély (15 százalékos) térítés mellett hozzájuthat. Ám kérjen külföldi hozzátartozóitól gyógyszert, akinek abban van minden reménysége. Senkisem tiltja meg. Ha a gyógyszer átesik a közismerten szigorú hazai egészségügyi kontrolion (nálunk, mint ismeretes, nem volt Conéergan-tragédia), minden további nélkül kézhez is kapja. De aki ismeri a magyar gyógyszergyártást, egészségügyi ellátásunk színvonalát. jól tudja: legtöbbször bizony kár a fáradságért. Csatár Imre Hitek socok&au Magyarország egyik legkorszerűbb szénbányáját adták át a Zirc melletti Dudaron. A bányából jelenleg naponta 120 vagon jó minőségű szenet termelnek. * A debreceni, a pécsi, a szegedi, a miskolci menetrend szerinti légijáratok megindítása után április 1-től kezdve Budapest—Szombathely—Zalaegerszeg között is menetrendszerűen közlekednek a MALÉV, a Magyar Légiközlekedési Vállalat gépei. * George Elvin, az angol filmes és televíziós szakszervezet főtitkára és Ted Anstey, az angol zeneművész szakszervezet főtitkár-helyettese kétheti tanulmányútra hazánkba érkezett. Az angol szakszervezeti vezetők a magyar kulturális életet és a művészszakszervezeti mozgalom munkáját tanulmányozzák. * A ciprusi kormány és az ENSZ egyik szakbizottságának felkérésére Lukács Ottó, a Statisztikai Hivatal főosztályveze-. tője több mint fél évig Nicosiában tartózkodott, és részt vett a ciprusi statisztikai hivatal munkájának megszervezésében. Tóth István, Gizi nénivel a gödöllői szociális otthonban A tanácstag és a Fő utcai könyvesbolt, melyet az ő kezdeményezésére renováltak (Vámos László felvételei) DCatiacLákati sokat iwlt man ka nflkiil JHit euaál mait — ittk&a ? (ELMONDJA TÓTH ISTVÁN, AKI 13 ÉVVEL EZELŐTT TÉRT HAZA KANADÁBÓL) Régi kanadai ismerőseim, barátaim meg-megkeresnek leveleikkel manapság is. örülök, ha megelégedettséget. kiegyensúlyozott életmódot olvasok ki soraikból. De mindig elszomorodom, amikor létbizonytalanságról panaszkodnak. A minap is ilyen levelet kaptam a nyugat-kanadai Alberta tartomány idnumhelleri bányaimedencéjéből. Egyik régi barátom írja, akivel együtt vágtam a szenet e völgyben valamikor: "A gáz, az olaj és a villany mindinkább kiszorítja a szenet a piacokról. A bányászok ezrei — köztük sok magyar js — szétszéledtek Drumhellerről. Sokan munka nélkül róják az utakat, s vannak, akik alkalmi munkából vagy »segélynek« nevezett hatósági alamizsnából tengődnek« — panaszkodik barátom, majd azt kérdi, hogy én mit csinálok most itthon? Nemrégen mások is kérdezték, ezt tőlem levelükben, és most mindnyájuknak válaszolók. Már tizenkét éve vagyok a Magyar Rádió munkatársa. Írok, műsorokat szerkesztek. Pár évvel ezelőtt megjelent a könyvem: »-23 év Kanadában« címmel. Napi munkám mellett tanulok is, hogy pótolhassak valamit abból, amit a művelődés terén elmulasztottam a régi világ jóvoltából. Az elmúlt négy évben,, mint tanácstag is dolgoztam, Budapest I. kerületében. A legutóbbi választások alkalmává! ismét megválasztottak, újabb négy esztendőre. Nagyon szeretem ezt a munkát, noha ez olyan társadalmi tevékenység, amiért nem jár fizetés. De félreértés ne essék: munkájáért a tanácstag is megkapja a maga sajátos —, pénznél értékesebb — fizetését. Ha jól végzi feladatát, akkor tisztelik, szeretik választói. Es ez igen magas fizetés! ^ A tanács apparátusában minden fontosabb szakosztálynak — úgymint: oktatási, kereskedelmi, pénzügyi, ipari, építési, igazgatási, házkezelési, lakásügyi1 — megvan a maga tanácstagokból választott állandó bizottsága. Ezek a bizottságok ellenőrzik és segítik a szakosztályok munkáját. Én a lakásügyi osztály állandó bizottságában dolgozom — most már ötödik éve. Mi, bizottsági tagok, segítünk ennek az osztálynak a lakáskérelmek elbírálásában, az államtól kapott új, és a megüresedő régi lakások igazságos elosztásában. Persze, ez a munka nem könnyű, mert noha az országban évente 50—60 ezer lakás épül, az igénylők még többen vannak. Alapos körültekintéssel, a körülmények igazságos mérlegelésével kell tehát megállapítani, a juttatás sorrendjét. Ez évben, megkezdik a Víziváros első kerületi részének, ahol több száz éves házak ás vannak, a tatarozását. Többször sürgettem ezt a tanácsüléseken az elmúlt években. Kétmillió forintos költséggel, körzetem legnagyobb, Fő utca 40-es lakóházát is teljesen felújítják. S amióta tanácstag vagyok, négy ósdi, házat lebontottak körzetemben. Jólesett látni mintegy harminc család örömét, amikor új lakásba költöztek a több száz éves, lesüllyedt, nedves kűodúkból. Tanácsi munkámnak nagyon fontos és érdekes része a választók fogadása. A fogadóestéken rendszerint tanácsot kérnek, vagy javaslatot tesznek közügyekben, olykor segítségért fordulnak saját problémáik orvoslásához. Példaképpen elmondok egy esetet. Nemrégen megtudtam, hogy körzetem egyik idős lakója, özvegy Hamháber Ferencné kiskereskedő beteg, és gondozatlanul fekszik a lakásában. »Gizi néni« — így ismerik a környéken —, amíg egészsége engedte, 70 éves kora ellenére, maga vezette boltocskáját, amelyben zöldséget és gyümölcsöt árusítgatott. Boltja jövedelméből éldegélt, egészen a múlt esztendőig, amikor arra kényszerítette betegsége, hogy boltja vezetését egy ismerősére bízza. Az ismerős azonban csak tessék-lássék módra tartotta Ezt a Szilágyi Dezső téri házat is Tóth István intézkedésére tatarozzák be a szóbeli megállapodást, úgy, hogy az idei kemény télben Hamháberné fázott és éhezett. Amikor értesültem helyzetéről, azonnal felkerestem. A néni megkért, legyek segítségére, hogy bejuthasson valamelyik szociális otthonba, ahol gondját viselnék. Máshová nem mehet, senkihez nem folyamodhat, mert nincsenek hozzátartozói. — Kérvényt már adattam be, de választ még nem kaptam — nézett rám reménykedve, majd lemondóan legyintett: — Vagy talán ... mert én magánkereskedő vagyok ... én talán nem is ... Két hét múlva együtt örültem az idős asszonnyal, amikor a Tanácstól megjött az értesítés, hogy özvegy Hamháber Ferencné nyolc napon belül elfoglalhatja helyét a gödöllői szociális otthonban, ahová Gizi néni hamarosan el is utazott a kerületi tanács kocsiján. Néhány nap múlva levelezőlapot kaptam Gödöllőről: — <*Nagyon köszönöm — szólt az írás —, hogy ilyen szép helyre segített bejutni. Igen jól érzem magam, a koszt és minden nagyon jó, a nővérek kedvesek, jól bánnak velem. Még egyszer nagyon köszönök mindent. Üdvözlettel: Gizi néni.« Hát kell ennél szebb fizetés? Tóth István Az épülő Krzsébet-hfd Alsó képünkön: az épülő híd óriásmakettje. Felvételünk az 1964. augusztus 20-án átadásra kerülő híd végleges formáját mutatja be. Jobboldali kép: az Erzsébet-híd budai kapuzatánál március 23-án emelték helyére a két oszlopot összefogó kereszttartót * *
