Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-04-15 / 8. szám
A Magyarok Világszövetségének munkatársa átadja a plakettet a múzeum Igazgatójának ífyy, pácúzsi utűvísz, lletífyi-Uéfii liisUoc&ÖH A Párizsi Kölcsönösen Segélyező Magyar Egylet Értesítője hírt ad arról, hogy egyik tagtársuk, Egri József, aki szabadidejében szívesen és tehetségesen foglalkozik képzőművészettel, egy Petófl-plakettet készített. Az Értesítő címlapján közli a plakett képét. A plakettet Egri József azután elkűldette Kiskőrösre a Petőfi szülőházában levő múzeumnak. A múzeum Igazgatója, Istenes József, levélben számolt be a Magyar Híreknek arról, hogy a plakettet a hagyományos március 15-1 ünnepség alkalmából avatták fel és helyezték el a múzeumban, amikor a többi között Jelen volt az adományozó rokona, Gellért Károlyné tanárnő és a Magyarok Világszövetségének egyik munkatársa Is, aki személyesen tolmácsolta az adományozó tiszteletét és szeretetét a nagy költő iránt. A múzeum Igazgatója köszönettel vette át az ajándékot és megígérte, hogy azt szeretettel őrzik meg. A plakett helye a múzeumban Egri József Petőfi plakettje istenes Márta úttörő Petőfl-verset mond az ünnepségen. Baloldali kép: Az első látogató (Vámos László felvételei) Magyar irodalom A remekmű nem türelmetlen — talán ez az egyetlen válasz, a sóhajra, amely azóta tart, amióta a magyar nyelv, a magyar irodalom, a magyar szellem önmagára ébredt: ki érti meg? Ki érti meg Petőfit és Madáchot, Aranyt és Adyt, Móriczot és József Attilát? És hányszor mondogatták már: ha bármelyikük angolnak, franciának, vagy akármelyik világnyelv gyermekének születik, ma a világirodalom elsői kfiött ismerik és tisztelik vket. De a nyelvi elszigeteltség béklyóba köti gondolataik szárnyalását, rímeiket és képeiket — a tehetségüket. A remekmű nem türelmetlen — állja az idő próbáját és kivárja, míg eljön az övé. A görög klasszikusok közel ezer esztendőt átaludtak és Shakespeare-nak meg se kottyant, hogy halála után nem sokkal, vagy másfél száz esztendőre elfelejtették. A nagy müvek, ha el nem vesznek, legfeljebb csak alszanak. A feltámadást persze nemcsak az alkalom játéka, hanem a változó kor diktálta alkalom hozza. A görögökét a humanizmus, Shakespeare királyaiét a polgári forradalom. És nincs benne semmi frázis, oly természetes: Petőfiét és József Attiláét a szocialista kultúra forradalma. Azelőtt egy német nyelvű Madách szenvedélyes literátorok kuriózuma volt csupán, ma a francia József Attiláért a legjobb francia költők fogtak öszsze, a költő kilépett a »porondra« — és győzött. A remekmű nem türelmetlen — de a remekművek nem magányos hegycsúcsok a sivatagban: az élő irodalom hullámzó hegyvonulatának részei ők. Helyüket igazán a világ irodalmában is csak úgy találhatják meg, ha nem magukban, külön-külön indulnak rohamra az elismerésért, hanem ha részeiként a nagy egésznek, amelyet ez esetben úgy hívnak, hogy -magyar irodalom«. Mert a magyar irodalom már nem alkalmi vendég külföldön, egy irodalombarát apostolkodása, egy keresnivág-Qó fordító házalása, egy kuriózumban üzletet szimatoló kiadó próbálkozása. Nem. A magyar irodalom külföldi sorsa, értése, ismerése — ügy. És mint minden hasonló ügynek nálunk, gazdája van. A legkézenfekvőbb megoldás az, ha a gazda« maga válogatja ki és fordítja le, küldi külföldre a könyveket. Van ilyen is, a neve Corvina, a másiké Akadémiai Könyvkiadó, meg a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat. De most nem róluk van szó, nem arról, amit mi adunk, hanem amit tőlünk kérnek. A jog. Váratlan szó, ha irodalomról, művészetről beszélünk: jog. Nem is a paragrafust emlegetjük, noha az is hozzátartozik■ Hgnem az igényt. Amikor a világ irodalmi közvéleményét irányítók fordulnak hozzánk és szólnak: adjátok ide nekünk ennek és ennek a könyvnek, színdarabnak, zeneműnek a szerzői jogát, hogy a magunk nyelvén kiadhassukI A gazda ebben az esetben az Artisjus, belföldi nevén Szerzői Jogvédő Hivatal, az a jogi, kereskedelmi és kulturális intézmény, amely védi a magyar Írók jogait, terjeszti müveiket, felhívja rájuk a világ figyelmét. Méghozzá egyre eredményesebben. Kétezer példányos Bulletinje, háromnyelvű szép folyóirata másfélezer európai könyvkiadóhoz és ügynökséghez jut el, s velük együtt élő és klasszikus irodalmunk példányai. Az eredmény? Csak töredékes példák mutatóba: Szabó Magda öz című regényének francia kiadása hetek alatt elfogyott, Füst Milán Feleségem története című regényét sorozatos dicsérő kritikák fogadták, Déry Tibor Befejezetlen mondatának már második kiadását készítik elő, Németh László Iszony című regénye százezer példányban, tizennyolc nyelven jelenik meg; Kodolányi János Az égő csipkebokor című regénye Nyugat-Németországban, Mesterházi Lajos Pár lépés a határ című regénye Olaszországban, Passuth László könyvei minden ismertebb nyelven megjelennek. És hogy az élő irodalomból visszautaljunk a 0 0 klassziktisokra, akikkel kezdtük: József Attila a francia, német, olasz, lengyel és szerb —horvát fordítás után hamarosan angolul is megjelenik. Kosztolányi után angol és német kiadó, Babits iránt a hamburgi S. Fischer Verlag érdeklődik éppen. De ismételjük: mindez csak töredékes példa. Ami szerintünk érdekes még és legalább olyan figyelemre méltó, mint a remekművek sorsa, az a fiatalok, a jövő generáció, tehát egyben a szocialista jelenben felnőtt nemzedék útja a világ irodalmában. És panaszra itt sem lehet okunk. A komoly, igényes, kultúrált kiadók szeretnek és akarnak felfedezni, új, friss hangú írókat bemutatni olvasóiknak. S ez, a mi esetünkben, társul azzal, hogy érdeklődnek a mi mai életünk iránt, s a fiatal, közöttünk felnőtt írógeneráció segítségével akarnak róla képet adni. Erre is példát? A müncheni Kurt Deutsch kiadó Das Junge Europa (A fiatal Európa) című antológiájába felvette Csurka István, Moldova György és Szabó István egyegy mai tárgyú novelláját. A Pallante című amerikai folyóirat magyar számot jelentetett meg fiatal írók műveiből. Az elszigeteltségnek, egyedüllétnek vége, egyszer és mindenkorra. De még csak az elején tartunk a dolognak. Az Artisjus kínál, ajánl, de a kiadóknak kevés a magyar fordítója, s a lektorok, akiknek véleményezésre a megküldött könyvet odaadják, sem mindig választanak szerencsés kézzel. Megesett, hogy lektora véleményére egy kiadó elutasított egy magyar regényt, a szomszéd országban viszont kiadták, siker lett, s erre már 0 is lefordíttatta ... De a tévedés és melléfogás, bármily bosszantó legyen is, már egy megindult folyamat részei. Nem süket csönd, hallgatás ... A magyar irodalom bekapcsolódott a világ irodalmába, helyet kértünk és kaptunk, mert hely illet meg bennünket ott. A remekművek nem türelmetlenek — és a kor nekik dolgozik. Bogáti Péter HORVATH BÉLA ÜJ VERSESKÖTETE: A régkor Ez a csinos kiállítású kötet régen hallott hangot kapcsol be a magyar költők kórusába: Horváth Béláiét. Mert — nem feledhetjük, mint hogy eddig sem feledtük — hajdanában, a harmincas évek végéig Horváth Béla és költészete szervesen beletartozott a német hódítás ellen tiltakozó, nácikat és nyilasokat egyenlő megvetéssel ostorozó, a társadalmi haladást hívd és követelő művészek és művészet táborába. Ezen belül viszont egyéni hangot és látásmódot képviselt: a harcos katolicizmusét, mely Krisztusban a szegények királyéit, a gazdag főpapokban, a feudális papi vagyonban Krisztus tanításainak elárulóját látja. Az ő vallásosságát kezdettől fogva nem a hit békéje jellemezte, hanem a hit utáni sóvárgás háborgása, nem a túlvilági gyönyörök reménye fakasztotta dalba, inkább az evilági igazságtalanságok és gyötrelmek. Kereszténysége mindig apokaliptikus, vagy ha úgy tetszik, chiliaszti'-us volt: : valami közeli, végső kataklizma érzete műnk bt benne, s néha nagyon szép költeményekben, tört ki. N ndlig fontosabb, személyibb mondanivalója volt a pusztt ás, a romlás, a feloszlás érzése s az emiatti szorongó szomorúság vagy düh, mint vakarni végső 'harmóniába vetett transzcendentális hit. Fellépése óta a próféta hangj volt Horváth Béla legsajátabb modora, a haragos, önrna: lkat és népüket szavak lángostorával korbácsoló prófél ké; ez vegyült és gazdagodott — éppen két legjobb és le íarcosabb kötetében, az Utolsó jelenésekben és a Szaba itó angyalban — a csavargó-költő Villonos pózaival. A tán a csavargó győzött benne a lázadón, a próféta elv-ak t dühében igazakra támadott, az apokalipszistől retteg félelmében már hivni, sőt munkálni kezdte a félt végíté úet. Már azt hihettük, rosszabbik énje végzett a közép arában azzal, ami szeretetre, tiszteletre, emlékezetre Érdemes volt a fiatalban. Ü kötete, mely néhány régebbi, a haladás hullámhasíté ában született szép verse mellett, túlnyomórészt emigr Diója utolsó idejében írott költeményeit tartalmazza, éppen erről a tarlőrinci pokoljárásról ad mindig érdekes, néhol megrendítő beszámolót. A magáramaradottságna , a végzetes és feloldhatatlan magánynak kevés költő adott olyan zengő és fájdalmas hangot, mint Horváth léla lírája. E fájdalom forrása annak az embernek a kéí Égbeesése, aki nemcsak társakban, de a saját magával görcsös ragaszkodással elhitetett ideálokban d!s csalódott Ez fokozza végletessé, kozmikussá magányát, ettől oly il ionosén fájdalmas a próféta hangja — melyet egyéb ént továbbra Is megőriz, mely úgy látszik, költészetéi :k, művészi magatartásának legállandóbb és legszenú pesebb eleme. Ostoroz, de mindén ostorcsapása elsősori in saját húsába mar; fenyeget és int, de már alig hisz bban, hogy szavát valaki meghallja, még kevésbé, hogy meghallgatja; mintegy az istennel perlekedik, de válás: e perben már nem is remél... íj r jut el a szélsőséges individualizmushoz, már csak Horv&th Béla (Novotta Ferenc felvétele) önmagában, saját testi létében hajlandó elismerni a világot: "A világ nélkülem semmit sem ér nekem, Annyit ér a világ, amennyit életem. Világ szökevényei, egyesüljetek! ma az a bátor, Ki megszökik az utolsó pusztulásból És ebben a parázna készületben Azt meri mondani: nem! nemin (A Kérdező Intézet) A kötet legjobb versei: A gyanúsak, A hitregének vége, A jutalék, A megváltó üzenet, Dolly-bár, a Vidámak és fiatalok túlnyomórészt arról beszél, amit már itthon is felháborodva vett észre, de amire az emigráns-lét sajátos körülményei még jobban kiélezték hallását, látását, figyelmét, érzékenységét: a vallás és az üzlet összefonódására, az egyház és a kapitalizmus aggyéválására. Amulat és M- hálborodás, gúny és undor, düh és fájdalom hangjai keverednek, válogatódnak ezekben a költeményekben. Az érzés és a tapasztalat állandósága és fokozódása új költői hangvételre is ihleti: hajdani formai biztonsága és egyéni hangja mostani verseiben egy jamblkus lüktetésű szabad verselésben oldódik fel. De a sodró főáram mögött ravasz ritmus-játékok húzódnák meg; képeiben a Biblia világa hétköznapi jelenségként, a mindennapok jelenetei kozmikus arányúra növelten, szétválászthatatlamul összefonódva lépnek fel. Első olvasásra ►►természetesnek«, "-magáitól értetődőnek« tetsző rímei (akárcsak ritmusai) csak később árulják el, mennyi tervszerűség kiszámítottség bújik meg mögöttük. A nyugaton eltöltött másfél évtized Horváth Bélát előbb az egyháziból, majd a vallásból ábrándította ki. De új hit vezette arra az útra, mely kinyitotta előtte a hazai határokat. NAGY PÉTER
