Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-02-01 / 3. szám

rüáhuz DCanadálui, n őiiilés-iujiifien Kedves T. B. és Sz. B. Mindenekelőtt bocsánatukat kérem, amiért levelükre nemcsak levélben, hanem a nyil­vánosság előtt is válaszolok. iEgy házasság két ember magánügye — két házasság pedig négyé —. s nem kívánkozik újsághasébokra. De a probléma, amit leveleikben felvetnek, nyilvánvalóan nemcsak a maguk problémája. Ezt bizonyítja, hogy szinte egyidőben Kana­da két városából, kaptuk a lényegileg azonos tartalmú leveleket, no meg Mafla, kedves T. B. köntörfalazás nélkül meg is írja: «-Saj­nos, ez itt olyan probléma, amely sok fiú számára megoldhatatlan-«. Ez jogosít fel rá, s ösztönöz is egyben, hogy mint sokak ügyé­­re, ezúton, sokak számára is megfogalmaz­zam a választ. Az őszinte szó őszinte feleletet érdemel. Márpedig mindkettőjük levelének hangja igaz és őszinte, megismerni belőlük íróik nyílt jellemét és tiszta szándékát. T. B. pél­dául, miután közli, hogy idehaza vájártanuló volt, s itthon sem vallott munkájával szé­gyent, így íf önmagáról :«Jött 1956, s én is, mint megannyi magyar fiú, meggondolatla­nul elhagytam hazámat, s ide kerültem, már hat éve, hogy itt élek Kanadában... Sokan magyarok' megmutattuk, hogy itt az idegen­ben is vagyunk olyan emberek, mint bármely más nemzetbeliek.K Nehéz munkájukkal elért eredményeik­nek, amelyekről szintén beszámolnak, őszin tón örülünk. Dehát térjünk a problémára. »Most már minden jó és megszokott volna, ha életem párját meg tudnám találni. Kéré­sem a következő: Hozathatnék-e én ki ma­gamnak Magyarországról feleségnek valót?« — olvasom az egyik levélben, s ha más fo­galmazásban is, de teljesen azonos kérdést tartalmaz a másik. Nos, megégtem, tisztelem és becsülöm azt a vágyukat, hogy hazájukibelif, honfitársnö­­jüket szeretnék — s talán elképzelni is csak azt tudják — élettársukniák. Tisztelem és be­csülöm, mert annak a bizonysága ez, hogy lélekben a messze idegenben sem szakadtak el hazájuktól. De hadd tegyem mindjárt hoz­zá: ez a megértés, tisztelet és becsülés sem tesz számomra lehetővé valamiféle »házas­ságközvetítést*-, hacsak nem annyiban, hogy igyekszem jószándékú és gyakorlatilag is használható tanáccsal segíteni céljuk eléré­sét. Mi furcsálkodunk azon a régen volt mu­zulmán szokáson, hogy az újdonsült férj csak az esküvő után látja meg először fátyoltala­­nul arája arcát és tudja meg, fiatal-e, szép-e, vagy rút és öreg; mulatságos operetithelyzet­­nek találjuk egykori uralkodó dinasztiáknak azt a szokását, hogy a trónörökös csak a ki­rálykisasszony udvari festők által pingált és fényes követek által kézbesített, jál-rosz­­szul sikerült portréja alapján mondotta ki a »boldogító igen—t. Dehát más lenne-e lénye­gében az, hg a boldogító igen a légiposta ál­tal kézbesített művészi fénykép nyomán hangzana el? A mi leányaink és fiaink között egyre in­kább meghonosodik az a »különös« szokás, hogy nem birtokkal, vagyonnal, mesterséggel házasodnak össze, hanem a számukra bol­dogságot jelentő emberrel. Akit megismertek, megszerettek, s ha szabad kissé romantikus­nak is lennem: akiről álmodoznak. Álmodoz­nak, de nagyon is határozott, egyéni arcvo­násokat és jellemvonásokat idézve. Megfo­galmazhatnám úgyis ezt: az a jó. ha a mi fia­taljaink már nem a nagy kezdőbetűs Valakit, hanem a nagybetűvel írandó (5-t várják. S higgyék el nekem, bármennyire megnehezíti is ez a Maguk problémájának megoldását, ez és csak ez vezet a probléma — a Maguk problémájának is — helyes, tartós és valóban boldogságot ígérő megoldásához. Dehát én gyakorlatilag használható taná­csot is ígérterp az előbb, megtartom a szava­mat, Nos, bizonyára tudják, hogy Kanadá­ban is vannak az ottani magyaroknak olyan régi múltra visszatekintő egyesületeik (club, sportkör, betegbiztosító, énekkar stb.), amelyek az élet kellemesebb kérdéseiben is segíteni Igyekszenek kint élő honfitársainkat. Időn­ként összejöveteleket, táncmulatságokat is rendeznek, ^melyeken megismerkedhetnek egymással az ottani magyar fiúk és leányok. Könnyen lehet tehát, hogy ha Maguk, ked­ves T. B. és Sz. B. élnek ezzel az alkalommal és lehetőséggel, egyhamar megtalálják, akit keresnek, mégpedig nem fényképpel vonzóvá tett zsákbamacska módjára — ahogyan most próbálnak szerencsét —, hanem az »újmódi magyar szokás*« szerint, amikor nem esküvő után kell szerelmet kényszeríteni, hanem a kölcsönös megismerés során kifejlődött köl­csönös vonzalom útján jutnak el az eskü­vőig. Ez az egyik gyakorlati jó tanácsom. A tá­volból persze nem tudhatom, miért nem él­tek már eddig is ezzel a lehetőséggel, s miért ragaszkodnak az óhazából frissen érkező asszonyhoz. Ám, ha erre komoly okuk van — legyen az értelmi vagy érzelmi ok —, en­nek is megvan a módja. Határaink nyitva állnak minden barátsággal érkező látogató előtt, Maguk előtt is. Látogassanak hát haza régi szép magyar szokás szerint háztűznéző­­bo, ismerkedjenek meg leányainkkal, s ha ta­nak köztük olyat — márpedig biztosan ta­­í nak! — aki megtetszik s akinek megtet­­anek, akivel szívesen élnék le együtt életű­it. s aki szívesen állna a Maguk oldala telié társként egy életre, nos, ebben az eset­em bizonyára nem lesz semmi akadálya bol­­iogságuknak. Amihez fogadják előre is mindketten leg­­őszimtébb Szerencsekívártatai mat. RÉVÉSZ GY. ISTVÁN EGY ÉVVEL INNSBRUCK ELŐTT Közel négy évtizede, 1942-ben bővült Jelentősen az újkori olimpiák műsora. A nyári Játékok mellett ekkor került sor első alkalommal a téli. Jeges és havas sportok olimpiai találkozójára. Kis hazánk természeti adott­ságai, éghajlati viszonyai, az erősen mérsékelt lehetőségek ugyan korlátoz­ták és korlátozzák a téli sportok erőteljesebb fejlődését, de azért például a páros műkorcso'yázásban Igen szép magyar sikerek születtek a téli olimpiákon. A híres Rotter—Szoliás páros nyomdokaiba előbb 1948-ban a Kékesi—Király kettős, majd az ötvenes években a Nagy testvérpár lépett. Legutóbb 1960-ban csak néhány siző képviselte a magyar színeket az óceá­non túl, a Sauaw Valleyben megrendezett téli olimpián. A téli sportok legközelebbi olimpiai talá'kozója pontosan egy esztendő múlva lesz, Innsbruckban. Az ausztriai síparadicsomban már most nagy a készülődés. Es vajon mi újság a magyar télisportban, tizenkét hónappal az újabb téli olimpia előtt? A sízők öröme Régen, évek, évtizedek óta nem volt ilyen kemény tél, nem esett ennyi hó Magyarországon, mint az idén. A hegyek már novemberben fehér kön­töst öltöttek, s azóta a fiatalok ródlik és sítalpak hátán száguldoznak a hegyek lejtőin. A hét végén tízezrek lepik el a Mátra, a Bükk, s természe­tesen a budai hegyek síterepeit. Százezrek élvezik a tél örömeit, de az igazi versenyzők a hazai bajnokok külföldön, a nemzetközi találkozókon változatlanul csak B »futottak még* mezőnyében foglalnak helyet s egye­lőre nem is nagyon pályázhatnak különös babérokra. Rekordhullás a műjégpályán A nagy világversenyek győzelmi dobogóin eddig még csak egyetlen magyar gyorskorcsolyázó, a jelenleg Svédországban élő Pajor Kornél ka­pott helyet. Ez a ragyogó technikával rendelkező, tehetséges sportember a negyvenes évek végén világrekordokat futott, vi’ágbajnokságckat nyert. Később hosszú éveken át nem akadt méltó utóda, meg sem tudták köze­líteni eredményeit. Ebben az idényben azonban egyre-másra hullnak a rekordok a 300 méteres városligeti Műjégpályán, A bajnok Ivánkái György már Pajor egykori összetett rekordját is túlszárnyalta, az ifjúsági, 18 éves Martos Mihály pedig a rövid távokon másfél-két évtizede fennálló, már »szakállas* rekordokat adott ét a múltnak, s Insbruckban az európai kö­zépmezőny színvonalét szeretnék e’értU — talán sikerül. Készülődés a világbajnokságra A jégkorongozók néhány éve a Millenárisra, sőt újabban a Kisstadion­ba költöztek a Városligetből. Egy-egy izgalmas bajnoki rangadón tízezren figyelik a korong útját, izgulnak a lelátókon. A jégkorong népszerűségben a futball után következik. Ez a sport a »tél labdarúgása** S milyen a szín­vonal? Ta’án Jobb is volt a harmincas években, de mióta a csehszlovák Kominek irányítja, a válogatott előkészületeit, rohamos fejlődés mutatko­zik. Néhány éve rendszeresen lebonyolítják a serdülők bajnokságait is. s ma már teljesen új nevek, döntő többségben 20—22 éves fiatalok alkotják a válogatott csapatot. Az együttes most a svédországi világbajnokságra ké­szül, ahol a harmadik csoportban a francia, a holland, a be'ga, az osztrák és dán együttes nem látszik legyőzhetetlen ellenfélnek. — Az idő távlatából valahogy már nem is a »nagyok« sikereire, az ylirrvpiai bajnokságra, a római, a 'ondoni meg a többi győzelemre, dauern az első ifi-csapatomra vagyok i legbüszkébb... Azokra a gyere­kekre, akiket egy évtizede három­négy téli vasárnapon át magam vá­logattam össze és 1953 húsvét jón Brüsszelben megnyerték a FIFA- lomát. Olyan játékosak voltak kö­töttük, mint Tichy, Rajna és mások - ma is csaknem mind élvonalbeli abdarúgó... — mondja a népszerű Guszti bácsi, a magyar labdarúgás vezetésébe ismét bekapcsolódott Se­­óes Gusztáv. Legnagyobb értékeinket, a fiata­lokat bízták az utóbbi években az íjpestieknél és a Honvédnél mükö­­iő szakemberre. Sebes Gusztáv uz itánpótlás kapitányi tisztét tölti be i szövetségben. Megbízatása óta, tér­téi kovácsolása közben Valósággal negfiatalodott, s beszélgetés közben f jóságára emlékezett. — A külső Ferencvárosban, a Vá­sártéren reggeltől estig fociztunk. Jobbhíján rongylabdát kergettünk, ynnan meg a többi gntndról vitték i fiúkat az egyik vagy másik csa­patba ... Én például Kalmár Jenő­vel és Lyka Totóval kerültem a Bá­­logos ifibe, onnan a Hungáriába ... — A hajdani grundok ötletszerű iátékait tervszerű képzéssel, neve­­éssel emeljük magasabb szintre az &kólákban — folytatta a fiatalok capitánya. — Az ifjúság ma is imád­ig a focit, csak nincs kellő lehető­égük e játék gyakorlásához. Ezért i testnevelő tanárokra vár ma ezen i téren nagy feladat. A labdarúgás ejlődését csak az iskolákkal szoros capcsolatban lehet megalapozni. — És utána? — Utána a szakembereknek kell elismerniük a fiatalokban rejlő ké­pességeket. Meg kell akadályozni a ehetségek eltűnését. Szakszerű, tervszerű irányításra van szükség. Hiba még nálunk, hogy az ifjúsági és felnőtt csapatok között nincs megfelelő kapcsolat. A tizennyolca­dik évüket betöltött játékosok közül sokan elkedvetlenednek, mert nem kapnak megfelelő szerepet, nem tud­nak bekerülni az első csapatba. Ezért szeretném megszervezni az úgynevezett VIT-Kupát, ahol az ifi­­csapatból »Ikiöregedett« fiatalok sze­repelhetnének. Ezt a tornát azután egész Európára ki lehetne terjeszte­ni. Elképzelésemet Rous, a FIFA el­nöke is nagy örömmel fogadta. A fiatal tehetségek felszínre juttatása világszerte gondot akoz a futball­­szakemb ereknek... Nálunk — reméljü csökkenek a gondok—hpzen oldásuk jt> Ahogy rajzolónk, Szépéi Béla látja: Sebei Gusztávnak iimét tó a teje... kezekbe került... Sebes Guszti bá­csit hiába hívták Lisszabonba, Ró­mába, Karlsruhébe — itthon maradt. Fiataljaink nevelésének irányítására vállalkozott. Téli csendélet a Szabadsághegy lejtóin ... Innsbruckban máris nagy a készülődés ... Ebben a stadionban a síugró versenyszámot rendezik A 18 éves Martos Mihály sorra _ . Javította a régi gyorskorcso-Ez a klsfiü talán még csak az egyik lyázó rekordokat következő téli olimpián képvlseU majd a magyar színeket, bár sízni már most is nagyon szeret A Jégkorong legutóbbi »örókrangadóját- az Újpesti Dózsa—FTC talál­kozót, hózáporban, mínusz nyolcfokos hidegben játszották ... FUTBALLMÜSOR. A magyar labdarúgó válogatott 1963- ban kilenc mérkőzésen szerepel. Tavasszal Cardiffban Wales csapatával játszik először Baráti együttese, majd Stockholm­ban mérkőzik és utána Dánia, valamint Ausztria tizenegyét fogadja, végül Prágában a csehszlovákokkal találkozik. Ösz­­szel a szovjet, a jugoszláv és az osztrák csapattal idegen­ben, a Népstadionban pedig csak az olaszokkal mérik össze tudásukat legjobb labdarúgóink. KELLEMETLEN SlBALESET. A magyar bajnokság kez­dete előtt kellemetlen síbaleset érte Szabó Lászlót, a híres világjáró sakkozót. A nagymester olyan szerencsétlenül bu­kott a Galyatető egyik lejtős sípályáján, hogy kificamí­totta bokáját és orvosi tanácsra a bajnokságon való rész­vételről is le kellett mondania. 528 »BAJNOKJELÖLT«. A Bp. Vörös Meteor vívó-sereg­szemléjén 40 fővárosi és vidéki sportkör 528 fiatal ifjúsági és serdülő versenyzője indult. Az ifjúságiak kardversenyét Gerevich Pál nyerte. Ugye, ismerős a név? Nem csoda, hi­szen az ifjú győztes papája Gerevich Aladár, a hétszeres olimpiai bajnok, világhírű kardvívó. GROSICS — A KISPADON. Grosics Gyula, a magyar válogatott oly sok szép sikerében részes, nagyszerű kapusa még a nyáron, a chilei világbajnoksúg után végleg vissza­vonult. Először országos kapus-iskola vezetésére, fiatal, te­hetséges kapusok kiválasztására, nevelésére kapott megbí­zást. Január elsején azonban volt csapata, a Tatabánya ed­zője lett. A régi, az aranycsapatbeli játékostársai közül kö­vette Hidegkúti, Lóránt, Buzánszky és Zakariás példáját. ARCCAL TOKIÓ FELÉ. «— Makacs, szövődményes influenza a szivemre húzódott és több mint egy évig nem sportolhattam. Most már ismét teljesen egészségesnek ér­zem magam és orvosi engedéllyel megkezdtem a rendszeres edzéseket. Minden vágyam, hogy Tokióban megvédjük olim­piai bajnoki címünket — mondta Németh Ferenc, a kiváló öttusázó, aki a római olimpiáról két aranyérmet hozott haza. HATVANK1LENC ORSZÁG. A múlt év végén kitűzött nevezési zárlatig 69 ország nevezte be csapatát az olimpiai labdarúgó tornára. A tornán csak 16 együttes vehet részt és ezért selejtezőket rendeznek. Az olimpián a világbajnok­ságon szerepelt labdarúgók nem játszhatnak. A magyar csa­pat edzői tisztének ellátására Lakat Károlyt, a Fradi egy­kori válogatott fedezetét kérték fel. BOZSIK — AZ ELNÖK. Bozsik, a kiváló százszoros válogatott magyar futballista régi csapata, a Bp. Honvéd labdarúgó szakosztályának elnöke lett. Az elnök legutóbb a Honvéd angliai túráján mutatkozott be. A Honvéd egyéb­ként nagyszerűen zárta az évet, hiszen Bozsik és az edző Lóránt Gyula vezetésével az őszi mérkőzések után a bajnoki táblázat első helyén áll csapatuk. 11

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom