Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-02-01 / 3. szám
l|jj^ 6» "éat+ii&ág í. A csomagnak, amelyről itt szó lesz, 7 kiló és 10 dekagramm (15 iont, 14 uncia) volt a súlya. Mégis, ennél sokkal nagyobb súlyt kapott. Levelek jönnek és mennek az ügyben Santa Monica és Trenton, Füzérradvány és Trenton, Budapest és New York között. Egy egész oldalt írt a csomagról a New Yorkban megjelenő Amerikai Magyar Szó. Itt E. H. Neuwald cikkének ez volt a címe: »A bűnösök büntetést érdemelnek — de a bűnösök kinyomozósóhoz segédkezet kell nyújtani.« De vajon vannak-e egyóltalón bűnötók? 2. Füzérraűvány kicsiny falu Magyarorszóg északi hatórón, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Mindössze ezer lelket számlál. Lakossága mezőgazdaságból él, a felnőttek többsége a Rákóczi Termelőszövetkezetben dolgozik. Ami ma a -Rákóczi- földje, azelőtt a Károlyi grófoké volt. S mivel reményük sem volt a füzérradványiaknak, hogy földhöz jussanak, a 20-as, 30-as években nagyon sokan vándoroltak ki közülük tengeren túlra. Füzérradvónyban szinte nincs család, amelynek valamelyik tagja ne szakadt volna el Magyarországról, és ne élne sok ezer kilométernyire szülőfalujától. De nem feledkeztek meg a magyarországi testvérekről, rokonokról ahogy erejükből telik, igyekeznek ápolni velük a rokoni kapcsolatokat, segíteni őket. Alig van nap, hogy a iüzérradványi postamesternő, Csizmadia Gyulóné ne venne át a postával néhány tengeren túlról, vagy Nyugat-Európából érkezett csomagot. Gondosan megvizsgálja a plombát, leméri a csomagot, s csak ha minden egyezik, akkor írja alá az átvételi elismervényt. így írja elő a szabályzat. — Előfordult már, hogy eltérést talált? — Soha! Mégis gyakran reklamálnak a címzettek... Ezt vagy azt keresik a csomagban, aminek a küldését levélben jelezték. Segítek átvizsgálni az iratokat, a vámcédulét. S mindig kiderül, hogy a reklamáció tévedésen alapult. Nem is volt a csomagban soha semmi más, csak amit a címzett tényleg megkapott... Az utcán egy asszony jön, teddy-bear kabátot visel. A postamesternő kimutat az ablakon: — Ez is csomagban jött. Hollandiából. A református pap felesége viseli. Annak ide-Cslzmadia Gyuláné, a postamesternő. Az 0 tanácsára írt kérvényre kapott Nalesnylk néni több mint ZSO forintos vámmá»éklést jén ezt is reklamálták, hogy -eltűnt a csomagból- ... Az egész falu felháborodottan tárgyalta a -csomagfosztogaltást-. Amíg a következő csomagban megjött a kabát... Az történt ugyanis, hogy Hollandiából német nyelvű levelet kapott Telegdi Imre, a református pap. Nem ért németül, de vala- micskét azért sikerült megállapítania a levélből. -Teddy-bear mantel- — ezt el tudta olvasni. S amikor csomag érkezett, s egy szővetkabátot talált benne, fűnek-fának elmondotta, hogy a kabátot kicserélték. Reklamált, ki is vizsgálták az ügyet. Megállapították, hogy a csomag sértetlenül érkezett. Lefordították a levelet. Abban az állt, hogy a következő csomagban küldenek egy teddy-bear kabátot. Az a csomag is megérkezett. Benne a kabáttal, amelyet a református pap feleségén látunk. — Hát ilyenek az emberek — mondja Csizmadia Gyuláné. « • ... 3, De nem erről a régi, esztendős-ügyről van szó, hanem arról a csomagról, amely 1962. szeptember 19-én érkezett Füzérradványba. Feladó: Tóth Istvánné, Trenton, U. S. A. Címzett: özv. Nalesnylk Istvánné, Füzérradvány. Ahogy a csomagot átvette, a postamesternő szólt ifj. Nalesnylk Istvánnénak, a címzett menyének. A fiatalasszony azonban elhárította az ügyet: — Tudja jól, hogy nem nálunk lakik az anyósom, hanem a másik fiáéknál... A másik fiú, József vette át a csomagot, ö is gondosan megvizsgálta a plombát. Lemérte a súlyt s úgy találta, hogy minden egyezik. Csak a 700 forint vámot sokallotta. — Kérjék a mérséklését — tanácsolta Osizmadiáné. És megígérte, hogy este átmegy Nalesnyikékhez, megmagyarázza, miként írják meg a kérelmet. Hiszen úgyis a szomszédban lakik, s miért ne segítsen egy idős, beteg assszonynak üg^es-bajos dolga intézésében? Este a postamesternő átment Natesnyik nénihez. Az idős asszony hosszú ideje ágyban fekvő beteg: három esztendeje operálták gyomorfekéllyel, s 1962-ben is öt. hétig kezelték a sátoraljaújhelyi kórházban. (Természetesen díjtalanul! Az összesen mintegy 5000 forintos költséget az állam viselte.) Nalesnylk néni mindjárt azzal fogadta a postamesternőt, hogy a csomagot megdézsmálták. — Kicserélték a holmikat — magyarázta. — Ezt a cipőt nem küldhette a nővérem... Minek küldte volna? Vagy ezt a rossz pokrócot? Rossz lelkek csempészték a csomagba, leikecském... A postamesternő mindenekelőtt a cipőt vette szemügyre. Megtalálta benne a gyári jelzést, a -Made in U. S. A.- feliratot. Aztán szépen elmagyarázta^ hogyha úgy véli: megkárosították, forduljon felszólalással a postavezérigazgatósághoz. S elmagyarázta azt is, milyen kérelmet kell írnia, hogy a vámot mérsékeljék... 4. Nalesnylk néni József nevű fia megírta a kérelmet a kiszabott vám mérséklésére. A csomag megdézsmálása miatt Nalesnyik néni nem tett felszólamlást. A vám csökkentését Kelemen János, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke (a helyi legfőbb tisztviselő) is javasolta, s ezt hivatalosan rávezette a kérelemre, amelyet átvittek neki, kérve a segítségéit 5. Nalesnyik néni egy lépést sem tett, hogy tisztázza: valóban megdézsmálták-e a csomagját vagy sem, hanem levelet irt Trentonba nővérének, akitől a csomagot kapta. Elpanaszolja benne, hogy megdézsmálták a csomagot: -Két nadrágot kivettek belőle, csak egy volt benne, egy férfiinget írtál, az sem volt benne, meg egy pár cipőt kivettek belőle, a vámcédulán fel van tüntetve, hogy mi van benne... Hiába van meg a jóakarat bennetek, ha elveszik itőlem a rossz lelkek, hogy meg legyen a csomag súlya, hát képzeljétek el, egy darab rossz pokróc voít betéve a csomagba.« Tóth Istvánné Trentonból elpanaszolta a dolgot sógorának, Sz. J.-nek, aki levelet írt az ügyről E H. Neuwaűdnak, az Amerikai Magyar Szó külső munkatársának. Neuwald honfitárs leült, s levelet írt a Magyarok Világszövetsége főtitkárának. Levelében csak a község (Füzérradvány) nevét említette meg. S amikor a főtitkár pontosabb adatok közlését kérte, hogy az ügyét kivizsgálhassák, E. H. Neuwald kénytelen volt azt válaszolni: sajnálja, de a trentoni rokonok nem engedik meg a név közlését.-Beszéltem a sógornővel« — írta Sz. J. —, -felolvastam neki a leveledet. Azt mondta, hogy abba egyáltalán nem megy bele (mármint az adatok közlésébe, a Szerk ). Attól fél, hogy beteg testvérét vallatni fogják, és ez talán az életébe kerülne... Tudod, Ncu-Kelemen János tanácselnök, a -nadrágos ember«, akitől állítólag -fél« a falu lakossága wald barátom, otthon, falun olyan hírek járnak, hogy akiket ilyen kár ért, nem mernek szólni. Attól félnek, hogy agyonverik őket.« Neuwald honfitárs ennek alapján cikkében síkraszállt amellett, hogy a bűnösök megbüntetéséhez a károsultak kooperáljanak a magyar hatóságokkal, mert csak így lehet megbüntetni a bűnösöket. S aztán így folytatja:-És talán helyénvaló az a megállapítás, hogy — ha nem is alaptalan — határozottan indokolatlan az a félelem, hogy panasz esetén .agyonverik őkötf, vagy hogy a rokonokat kipusztítanák’. A .falusi nép’ félelme / azokból az időkből ered, amikor a kaaastollasok, később a darutollasok, és még később a nyilas banditák rémítették a védteleneket, az ártatlanokat. Itt az ideje, hogy a falusi nép mindenütt felébredjen, rázza le ezt a félelmet és vegye (tudomásul, hogy azok az idők elmúltak, az ország ma nemcsak a .nadrágos úri’ osztályé, hanem minden dolgozóé, a falusi népé is!« 6. Tegyük félre egy kicsit az újságöt, kövessük nyomon azt a gépkocsit, amely Budapestről tart Füzérradvány felé. Utasa a posta-vezérigazgatóság küldötte, akinek nem volt néhéz megállapítania, melyik csomagról van szó (innen ismerjük a személyeket is), és most útban van a helyszín felé. Mindenekelőtt özv. Nalesnyik Istvánnét keresi fel, aztán megvizsgálja az összes körülményeket, s jelentésében így összegezi az eredményt:-Kiderült, hogy a csomagban nem rossz pokróc, hanem egy viseltes ágytakaró érkezett. Ezt viszont a feladó tette a csomagba, mert ennek küldését a feladáskor kiállított vámáru-nyilatkozaton maga is jelezte... Az a körülmény, hogy a csomagot egyező súlylyal kézbesítették és abba idegen holmit nem tettek — a rossz pokrócnak minősített takaró a feladótól származik —, bizonyítja, hogy a csomagnál tartalomhiány nem lehetett.« A vizsgálat napja: 1962, december 23. Karácsony előtt, a legnagyobb dologidőben egy -nadrágos ember« elmegy az ország legtávolabbi sarkába, hogy egy 62 esztendős termelőszövetkezeti nyugdíjas feltételezett panaszált megvizsgálja... 7. És most térjünk vissza arra, vajon mi oka volt annak a -félelemnek«, a nyilvánosság elől való elbújásnak, amely néhány honfitársunk viselkedését jellemezte az ügyben? Neuwald honfitárs, amikor szembeszáll az ilyesfajta -bújócskával«, a régi időknek tudja be ezt a -félelmét«, amelyet indokolatlannak, de nem alapatalannak nevez. Jó szándékú soraiban azonban súlyos tévedés leledzik. Maga a kiindulás rossz. Mert félelemről azó sincs. 1. Nalesnyikmé megmondja a postamesternőnek, hogy véleménye szerint a csomagot megdézsmálták, és sokallja a vámot. A postamesternő igyekszik segítséget nyújtani, elmondja, mi az elintézés módja. De Nalesnyikné csak vámmérsékJéát kér, a tartalomhiány miatt nem nyújt be panaszt. 2. Nalesnyikné jogos kérelmét a helyi közigazgatás vezetője támogatja, s ennek alapján jelentős vámmérséklésben részesül. 3. Kivizsgálják az ügyet s megállapítják, hogy a csomag sértetlenül és hiánytalanul érkezett meg. Csak aki az emberek gondolataiban olvas, tudná megmondani, miért írt arról Nalesnyikné, hogy a három nadrágból kettőt eltulajdonítottak, amikor mindhárom ott volt a csomagban. Ki tudná megmondani, miért gondolta a használt, viseltes ágytakaróról, amely kétségtelenül Amerikából származik (és amely a mellékelt fénykép tanúsága szerint bizony nem pokróc), hogy az egy rossz pokróc, amelyet a súlyhiány pótlására a gonosz kezek tettek be a csomagba? 8. Kelemen Jánossal, a községi tanács elnökével ott ülünk Nalesnyikéknál, a konyhában. Nalesnyik néni még mindig hajtogatja, hogy őt bizony megkárosították. — Akkor miért nem tett panaszt? Csend. Hallgatás. — Talán félt valamitől? — Én? Mitől félnék? És miért? Dehogy féltem... Meg merem én mondani, amit akarok ... — Kis szünet. — De ezt a csomagdolgot nem akartam ... Kelemen János, a tanácselnök 67 esztenNalesnylk néni, akinek lnkognitójára olyan nagyon vigyáztak a trentoni rokonok dős és születése óta éppúgy Füzérradványban él, mint a 82 esztendős Nalesnyik néni. Gyermekkoruk óta ismerik egymást. — Tessék mondani, Nalesnyik néni, talán Kelemen Jánostól fél? A néni csodálkozik: — Miért félnék?... Azt már Kelemen János teszi hozzá, hogy ők ketten, vagyis a hatóságoktól félő falusi öregasszony s a végrehajtó bizottsági elnök, a füzérradványü hatóság, szegről-végről rokonok is. És most már ketten, közösen kérjük a nénit: adja ide azt a levelet, amelyet a nővére írt Trentonból, hogy: mit is küldött a csomagban. Hiszen ha összehasonlíthatnánk a listát a tartalommal'... — Nincs itt a levél.., Odaadtam annak a fiatalembernek, aki a posta-vezérigazgatóságtól Ltt járt... — Biztos? — Biztos... — mondja bizonytalanul. — Nem adta oda, Nalesnyik néni... Neki azt mondta, hogy a levél nincs már meg... Csend. Aztán: — Igen? Akkor, ha azt mondtam, biztosan úgy van... Az unoka szól közbe, tízesz ten dós-forma kislány. — Megkeressem a levelet? A nagymama rászól: — Ne avatkozz a felnőttek dolgába! Menj, és csináld a leckéd... Nalesnyik néni nem fél senkitől. Nem hajlandó megmutatni a levelet, hát nem mutatja. 9. A falusi népben nincsen félelem. Ha valakinek panasza van, utánajárnak, elintézik. Nalesnyik néni, esete ds bizonyítja ezt De ha a panasz jogtalan és kiderül, hogy pletyka az egész, az kellemetlen. Nem, a megtorlástól akkbr sem kell félni — csak a lelepleződéstől. Amióta a világ világ, falun és városban az öreg, beteg nénik szeretnek panaszkodni; ha gondjuk van, felnagyítják, kiszínezik. Az emberek meghallgatják, bólogatnak, aztán bölcsen »helyre teszik« a hallottakat. A baj mindig abból lesz, ha valaki — ki ezért, kd azért — anélkül, hogy meggyőződne a panaszkodás jogosságáról — készpénznek veszi, tovább adja, terjeszti, felfújja. A végén talán még rágalom is lesz belőle. Hát ennyit a csomagról, amelyből nem hiányzott semmi. Csupán az érdekeltekből hiányzott az igazsághoz való feltétlen hűség és persze a mértéktartás. Végezetül csak azt kell megállapítani, hogy kik a bűnösök, illetőleg vannak-e egyáltalán? A válasz a fentiekből nyilvánvaló. Bűnösök itt nincsenek. De hibáztak azok, akik terjesztettek valamit, s még utólag sem akartak meggyőződni a tények valódiságéról. Saját felületességük, tájékozatlanságuk miatt most alighanem kellemetlen helyzetbe kerülnek ismerőseik előtt, azok előtt, akik vakon elhitték nekik, hogy »bűnösök« vannak a csomagok körül. Tanulságul pedig az kívánkozik, hogy a valóság feltárása sohasem hiábavaló... Pintér István Az s bizonyos (minek is nevezzük?) textlldarzb, amelyet »ágytakaróként« adtak tel Trentonban és amelyrfll Füzérradványon azt állították, hogy »rossz pokróc« és »gonosz lelkek« a súlyhiány pótlására tették a csomagba (Vámos László felvételei)
