Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-01-15 / 2. szám

Molnár Mihály, • bizakodó főkönyvelő

»Kévéi a munkáskéz« (Reppert Béla, a termelőszövetkezet elnöke)

Vékony Sándor báczl

A hatvanhárom esztendős Vékony Sándorral egy zimankói, zúzmarái téli estén ismerkedtem meg. Tiborc arca van. Persze olyan Tiborc, akinek vadonatúj süveg ül a fején, a télikabátja komoly-fekete, prémgalléros és földje is van: háromezerötszáz hold.

A színpadról i— mert kultúrterem nézőterén ültünk — peregni, gyöngyözni kezdtek a verssorok:

Fönn, fönn a fagy baltája villog, szikrádzik föld, ég, szem, homlok,

... Kinn, az ablakon túl, téli a világ. Ködbundával takaródzik, úgy szikrádzik a föld. Az ablakon jégvirágok nyílnak, és "a fagy baltája« a televízió antennája fölött villog.

A háromezerötszáz holdas közös gazdaság, amelynek kultúrtermében ülünk, a solti »Egyetértés« termelőszövetkezet. A »solti« jelző ne tévesszen meg senkit. Tíz kilométer ide a falu, Fülöpszállás is ennyire van. De Apostagig 24, Kecskemétig 40 kilométer az út. Tanya volt errefelé a világ emberemlékezet óta. Sivár, sáros, sötét, egyedülvaló. Csak, amióta földet jussolt a magyar paraszt, kezdtek el errefelé is szálldosni a kultúra szentjános-bogarai. A Bácskiskun megyei Könyvtár művelődési autója minden hónapban egyszer Kecskemétről kilátogat az »Egyetértésibe. Könyveket hoz kölcsönzésre, filmet vetítésre. Jön az autóval előadó is, meg színész, aki szaval. Én akkor jártam arrafelé, mikor éppen József Attila estet tartottak.

»Magyar Alföld — fifond a dombja;« — csengett a fülemben a verssor, amit a költő még akkor írt, mikor urasági istálló állt a mai kultúrterem helyén, a föld Törleyé volt a pezsgőgyárosé, a Vékony Sándorok pedig semmiben sem különböztek Bánk Bán Tiborcától.

»Gond dombja* persze ma is van a magyar Alföldnek és a solti »Egyetértésinek is, ha merőben más fajta is, mint a régi. A József Attila est végeztével elő is bújnak a gondok.

— Félmillió forint... ennyi fagyott be... — kesereg Vékony Sándor... Az »Egyetértésiben ugyanis a húsz holdas--- * - •- ........ - i-----íz-íz

Kántor Rozika, a menyasszony és Kelemen István, a vőlegény

UöíCIIt U6 uyjjvsv. rvv »«•». .. ... ......—-------------------------újtelepítésű gyümölcsöse van. Most fordult termőre. Ez kétmillió forinttal hizlalta a bevételt. Lucernamagot több mint 300 holdon termeltek. Egy mázsa mag pedig többet ér egymillió forintnál is. Kétezer mázsa szőlőt szüreteltek. Az ötholdas dohánykertészet 80 ezer forintot jövedelmezett, ötszáz holdat öntöznek csőkutas rendszerrel. Van kétezer anyajuhuk — csak hát kevesen vannak. A háromezerötszáz holdon mindössze kétszáztíz tag és 14 nyugdíjas él.

— Amit vesztettünk a réven, megnyertük a vámon — magyarázza Molnár Mihály főkönyvelő. És bizonyítja: meg lesz a tervezett munkaegység, annak ellenére, hogy félmillió forintot elvitt a fagy.

Az emberek — a József Attila est közönsége — mostmár körülveszik az elnököt és a főkönyvelőt... Azt persze tudni kell, miért van munkaerő-hiány az »Egyetértésiben. Aki itt dolgozik, az húsz kilométert utazik naponta. Tizet oda, tízet vissza. Szekerezik, kerékpározik, autóbuszozik vagy motorbiciklizik. A lakások ugyanis mind bent vannak Solton, a faluban. Az »Egyetértés« központjában van villany, irodaház, kultúrterem, de még csak egy skatulya gyufát sem lehetett vásárolni, mert bolt sem volt. Az új tagok a solti »Szikra« termelőszövetkezetbe lépnek be, mert annak földjei a falu határában ■terülnek el. Az *,Egyetértés*-nek most is annyi a taglétszáma, mint 1960. februárjában, amikor megszületett ez a háromezer holdas paraszti nagybirtok, két termelőszövetkezet egyesüléséből.

Az elnök képzett mezőgazdász és kertész, Kertészeti Főiskolát végzett Budapesten. Szerelmese a homoknak, a gyümölcsnek, a szőlőnek. Hatszáz holdon akarnak törpegyümölcsöst telepíteni a tavaszon, csak hát ember kellene, sőt emberek, mert kevés a munkáskéz.

Mi hát a teendő?

— Üj falut építünk... — magyarázza Reppert Béla.

Az iratszekrényből tervet vesz elő. A születendő, új falu tervét. Boltot már kapott az »Egyetértés«. Most az új esztendőben majd lakásokat építenek. A tagok közül egyelőre tizenhatan szándékoznak családiházat építeni. De építtet a termelőszövetkezet is. Meg ad házhelyet. És akkor majd nem lesz kevés a munkáskéz. Már jelentkezett is gyümölcs-, meg dohánykertész Szabolcsból, a világhírű alma hazájából.

... Az építkezni szándékozók között van az öreg Vékony Sándor, csakúgy, mint Kántorék Rozika lánya, akinek az új esztendőben lesz a lakodalma. Iskolát is terveztek természetesen. Ne kelljen a gyerekeknek Soltra bejárni. Tanítónő is lesz majd, hiszen a Kovácsék Annuskája már gimnazista és tanítónőnek készül.

Néhány esztendő még, és már csak az öregek emlékeznek majd arra — a nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok —, hogy milyen is volt a tanyai élet... Üj falu születik.,. Talán »Egyetértés falva« lesz a neve, talán más. De egy bizonyos, olyan szép lesz és olyan boldog, mint amilyenről József Attila álmodott:

Akácocskát babrál a homály.

A fa telt, kicsi keble beléreszket, csöpp sóhaja száll — levegő-lepke.

Kijelölték az első tizenhat ház helyét. Megrendelték az építőanyagot. Meghal a tanya, megszületik az új falu. Megépítik a Tiborcok unokái.

Irta és fényképezte: Joós F. Imre

Kovács Annuska, a gimnazista, aki majd tanítónő lesz az új Iskolában

Ketten a nyugdíjasok közül. Kovács Józsefné és Szántó Józsefné a »mozit« nézi. Alsó kép: A növénytermesztő brigád két fiatal tagja olvasnivalót keres: Rartos Katalin és Buda Ilona

ÁjtfkQMi @ti ßiicmctip

Kabarébeszámoló a tuzséri tsz-ből —

A Vidám Színpad kis gárdája Tuzséron, ebben a 2500 lakosú határmenti kis faluban vendégszerepeit.

Délután hat óra volt, amikor megérkeztünk. Révész Kálmán, a Rákóczi Tsz lelkes elnöke és a tsz vezetősége együtt fogadott, szép szóval és még szebb étellel és itallal üdvözölt

Salamon Béla, kabaré színpadaink sok évtizede népszerű művésze, egyéni, fanyar, tipikusan pesti humorával nemcsak mint színész, hanem gyakran mint a kabarétréfák szerzője Is szórakoztatja a közönséget. Aktuális, derűs írásait a lapok hasábjain ugyancsak szívesen fogadják az olvasók. Reméljük, a Magyar Hírek olvasói is

bennünket, összebarátkoztunk, beszélgettünk, és a tagok (mindenki tsz-tag) egyre az eget kémlelték; és én, mint jó pesti gazdaember, érdeklődtem a termés iránt.

— De jó lenne egy kis eső! — mondogatták egyre és én meg is ígértem, hogy ha ennyire szükség van rá, szerzünk valahonnan, ha máshogy nem, feketén.

Az előadást nyolcra hirdettük, de a közönség már hét felé gyülekezett. Ünneplőbe, sötét ruhába öltözve jöttek öregek és fiatalok. .Tó volt látni az emberekből áradó derűt és önbizalmat. Meg a szép, új ruhákat. Akár Pesten.

Nyolckor meg akartuk kezdeni az előadást, de a vezetőség arra kért bennünket, várjunk. Zsúfolt ház volt, ezerötszáz emberrel, de tudták, százan még hiányoznak, akik most hajtották haza a teheneket a legelőkről, és utána fejés, etetés. El is jötték kis késésisel. Mondom, mint Pesten.

Előadás közben félve gondoltam arra, hogy a finom pesti politikai vicceket (mert azért ilyen is van) nem fogják érteni itt. De ugyanúgy nevettek, mint Pesten. Készültek az anyagból (majdnem jobban, mint én).

Amikor bejelentettem, hogy műsorunk legjobb része, a tíz perc szünet következik, szűnni nem akaró tapsot hallottam. Nemcsak a vicc hatott, mint kiderült, hanem az, hogy beborult, s pont akkor óriási eső zúdult le. Ennek örültek olyan nagyon, s mi nem restelltük, hogy most vidámabbak, mint a műsor alatt. Végtére is a színház mostanában kevésbé hiánycikk, mint a kiadós eső. (És a színházból nem lesz krumpli meg alma.)

Amikor a második részt bejelentettem, a nézők boldogan felkiabáltak a színpadra: -Köszönjük az esőt! Maguk hozták!«

Hát annyira mi hoztuk, hogy az előadás utánra már alig volt nyoma, a szomjas föld beitta az egészet.

Előadás után vacsora kezdődött. És milyen vacsora! Az első műsorszám cslgatésztás leves volt. Tíz asszony társadalmi munkában főzött és sütött nekünk négy teljes óra hoszszat. A fejedelmi, vagyis téeszi vacsorát nem akarom részletezni, mert nem is a vacsora volt a sztár, hanem a jó emberek szeretetének a millió apró megnyilvánulása. (A vacsora nem volt apró.)

Ügy terveztük, hogy vacsora után indulunk haza, de ebből nem lett semmi, hallani sem akartak róla. Mindannyiunkat előre elkészített, gyönyörű, tiszta lakásokban helyeztek el. Hajnali négy óra volt, mire ágyba kerültünk. És reggel nyolckor indultunk volna. De hogy éhen ne maradjunk, előbb megreggeliztettek. A gazdasszonyok, akik reggel négykor még velünk voltak, reggel nyolcra már a vacsorával felérő reggelit főzték. S hogy útközben se kopfaljunk, krs útrava lóval is elláttak bennünket, alig győztük elhozni.

Mindent összevetve: olyan kedvesek voltak, hogy én, a magam részéről, legszívesebben beléptem volna hozzájuk tsz-elnöknek, csak még hiányosak az ebbéli ismereteim. De valamit azért kitanultam ott a szakmából, hiszen reggel kivittek bennünket, hogy megcsodáljuk a gyönyörű állatállományukat, almáikat, különböző fajta burgonyájukat (az egyik burgonyább volt, mint a másik). Annyi csodálnivalónk akadt, hogy indulás előtt alig tudtam kollégáimat leszedegetni a meggyfákról. (Lehet, hogy egy-kettő ott is maradt.)

Búcsúzóul még szívből összecsólkalóztunk a híres almatermelőkkel, akik boldogan beszéltek a tegnapi nagy esőről, a frissen életre kelt növényekről:

— Maguknak köszönhetjük ezt a szép, nagy esőt. Maguk hozták, mi már nem is reménykedtünk.

— Nem tesz semmit, hárítottam el a dicsőséget, mert már lassan magam is elhittem, hagy én vagyok az esőcsináló.

Közvetlen indulás előtt még beszélgettünk egy kicsit, én szívből és őszintén dicsértem mindent, a gyümölcsöst, a kész és még épülő, gyönyörű fürdőszobás házakat, és főleg az ottani aranyos embereket. Búcsúzóul az elnök utánunk szólt:

— Aztán jöjjenek ám hamar hozzánk újra.

— Annyira tetszett az előadásunk? — kérdeztem.

— Az is. De megint kéne ám egy jó kiadós eső.

SALAMON BÉLA

Okt. 27-én volt a Szüreti Bál, melyről, azaz a magyar-ruhás csoportról itt mellékelek egy képet önöknek — mely a Kulacs kultúrtermében készült. A bál kitünően sikerült, s telt ház volt, mely reggelig tartott.

Évente 2—3 sikeres bált szoktunk itt rendezni, s gondolom már hallásból Önök is hallottak a mi kis kedves magyarosan berendel zett Kulacsunkról. — Von egy nagy termünk

színpaddal —, melybe 300 személy fér — s itt rendezünk színielőadást, ünnepélyt, azaz a limburgí magyarság itt jön össze, s találkozik.

Ezen kívül a Genki Magyar Egyletünk nyaranként — jutányosán külföldi 2 napos kirándulásokat rendez. Az idén Rüdesheimben

voltunk. Winterslag-i olvasó

Beide