Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-11-15 / 22. szám
Kétezer osztrák autó érkezett Budapestre a mérkózés alkalmából. A Royal Szálló előtt, ahol az osztrák labdarúgók laktak, sohasem volt szabad parkolási hely Osztrák—magyar labdarúgó-mérkőzés Budapesten A világ labdarúgósportjában az utóbbi években csak az számít igazán nagy mérkőzésnek, ahol — nagy »tétért« folyik a küzdelem. A kupamérkőzések divatját éljük, az ilyen összecsapások felé fordul minden izgalom, minden érdeklődés. Alig van kivétel e szabály alól — de az egyik legkedvesebb és legvonzóbb kivétel kétségtelenül az osztrákmagyar viadalok hosszú sorozata. Itt jóformán mindegy, hogy Európa-Kupáért, világbajnokságért — vagy egyszerűen a játékért Izguló tíz- és tízezrek töltik meg a tribünöket. Az érdeklődés mindig eleven. A hangulat mindig forró. Néhány év óta pedig némi »népünnepély« jellege is van a Budapesten játszott mérkőzéseknek. S nem lenne könnyű megmondani, hogy az autón, vonaton, hajón, autóbuszon Budapest felé áramló tízezernyi »Schlachtenbummlert« a Népstadion zöld gyepén zajló »akrobata-mutatványok« érdeklik-e jobban — vagy' egyszerűen egy budapesti weekend... • * * A Népstadion és a »weekend« nemes versenyében mindkét fél sok érvet tud felsorakoztatni. Ami a sport-részt illeti a nemzetközi labdarúgó-sportban világrekordnak számít, hogy a két szomszédos ország válogatottjai eddig 107-szer csaptak össze egymással. Érdemes feljegyezni, hogy az első mérkőzést több mint hatvan évvel ezelőtt 1902 őszén Bécsben játszotta egymással a két válogatott. Az osztrákok akkor még »tanítómestereknek« számítottak és 5:0 arányban győztek. Az első budapesti mérkőzést éppen 60 esztendővel ezelőtt már Magyarország nyerte 3:2 arányban. Akkor alig néhány száz néző volt kíváncsi erre a sporteseményre. Most hatvanezer magyar és tízezer osztrák töltötte meg a Népstadiont Televíziós készülékek előtt Magyarországon kétmillió, a közvetítést átvevő országokban legalább tíz-tizenötmillió ember látta a mérkőzést. Az egygólos különbség volt az egyetlen, ami ugyanaz volt mint hat évtizeddel ezelőtt... * * * Az IBUSZ már Bécsben térképeket adott mindenkinek, aki a magyar határ felé tartott. Telt ház volt nemcsak a budapesti szállodákban — hanem még Tihanyban a Balaton partján is. A Royalban, az osztrák futballistáik szállásán, szombat este »meccs-bált« rendeztek. A báli belépők többségét már Bécsben eladták, egyetlen szabad asztal sem maradt, s a jókedv reggel 5 óráig tartott. Budapesten a vendégek kedvéért tizenöt nagy étterem nyitvatartási idejét hosszabbították meg reggel 5 óráig és az ajándékboltok rekordforgalmat bonyolítottak le. A magyar konyhát dicséri, hogy százával vásárolták a német nyelven is megjelent magyar szakácskönyveket. Ezt a rekordot csak a »hanglemez hossz« döntötte meg: főleg a régi magyar muzsikát és a Kodály művek felvételeit keresték. * * * Az osztrákok legalább tízezer kereplővel érkeztek, s az autóktól hemzsegő Nagykörúton sűrűn előfordult, hogy egy-egy, a kanyarodás bonyolult pesti szabályait nem ismerő osztrák autó utasai kereplő-zajjal próbáltak utat vágni maguknak a forgatagban. A vendégek önbizalma különben is meglehetősen nagy volt: a mérkőzésre érkező oszt-Magyarország—Ausztria 2:1 (2:0) Népstadion, 60 000 nézó. Játékvezető: Schwinte (Franciaország) A magyar csapat: Szentmlhályi — Mátrai, Mészöly, Ihász — Nagy, Sólymost — Sándor, Rákosi, Albert, Bene, dr. Fenyvesi. Ausztria: Fray dl — Halla, Glechner, Hasenkopf — Koller, Frank — Koleznlk, Buzek, Hasit, Flöget, Flala (Vichböck). Góllövő: Albert (15. p), Sándor (28. p), illetve Vichböck (80 p). A magyar csapat a mérkőzés nagy részében Jobban játszott ellenfelénél. A győzelem megérdemelt. rák autóbuszok oldalán ilyen táblák virítottak: »Österreich—Ungarn 2:0«. Ezt a hangulatot mutatta a lelátó képe is. »Wir wollen siegen« — hirdette egy hatalmas transzparens, s a győzelmi karnevál hangulatát árasztották a táskákban és bőröndökben Pestre hozott sárga szalmakalapok és piros-fehér színű cilinderek is. ú ** * A mérkőzés hangulata éppen olyan vidám és ünnepi volt, mint az utcáé. Voltak élményszámba menő pillanatok, s ezek közül is mindenek előtt a két magyar gól. Az egyiket a bal oldalon nagyszerű csel és jó elfutás után Fenyvesi készítette elő, éles, lapos beadását Albert a balösszekötő helyéről rúgta villámgyorsan a hálóba, és ismét igazolta — bár a játék folyamán sokszor lefékezte a támadásokat —, hogy a klasszis csatárok közé tartozik. A másik oldalon esett a magyar csapat második gólja, amely viszont. Sándor mesterműve volt. A magyar Matthews, mintha nem is 35 éves, hanem jóval fiatalabb lenne, becsapta Kollert, azután Hasenkopfot, majd szöktette magát, s azután éles szögből, Fraydl és a kapufa között védhetetlenül vágta a hálóba a labdát. Mindkét magyar gól remek teljesítmény volt, s még a vendégeket is annyira lenyűgözte, hogy a mérkőzést követő vacsorán szintén megjelent dr. Simon Koller, Ausztria budapesti követe külön gratulált Sándornak és Albertnek: — Es war wunderbar! Csodálatos volt! — mondta a két játékosnak. * * * A mérkőzés másnapján megjelent osztrák lapok kiegyenlítették a párviadalt — és egyformán dicsérték a magyar, csapatot meg a budapesti weekendet. A Salzburger Nachrichten dicséri a magyar csapat érettebb taktikáját és megállapítja, hogy ha a magyarok a második félidőben nagyobb erőbedobással játszanak, akkor nagyobb arányban is győzhettek volna. A Welt am Montag tudósítója úgy vélekedik, hogy az osztrákok elégedettek lehetnek az eredménynyel. Meisl, az osztrák televízió munkatársa a Kurírban megállapítja, hogy az osztrák együttes veresége még nagyobb arányú is lehetett volna. A magyar együttesnek mindkét félidőben akadtak nagyszerű időszakai. Az osztrák lapok nagy elismeréssel írnak az osztrák szurkolók magyarországi vendéglátásáról. Gyors és udvarias volt az útlevél- és a vámvizsgálat, segélygépkocsik cirkáltak a hegyeshalmi országúton, hogy mindenben segítsék a vendégeket. A fővárosban német nyelvű útjelzőtáblákat állítottak fel és változatos szórakozási lehetőségekről is gondoskodtak a magyar vendéglátók. Ezzel bőségesen éltek is a »Schlachtenbummlerek«. * * * Néhány osztrák autóbuszról a mérkőzés után csendben levették az osztrák győzelmet ígérő tábláikat. De nem mindegyikről. A tréfálkozó pestieknek le is kiabált egy magas, szőke bécsi fiú az egyik autóbusz ablakából: »Azért se vesszük le, jó lesz ez a tábla jövőre Bécsiben« és harciasán megforgatta hozzá a kereplőt. Hát — abban mindenesetre igaza van, hogy »viszontlátásra jövőre Bécsben«. Egy bécsi weekenden ... Lukács László Magyarország—Német Demokratikus Köztársaság 3:3 (2:2) Népstadion, 45 000 néző. Játékvezető: Nedelkovszki (Jugoszlávia) A magyar csapat: Szentmlhályi — Mátrai, Mészöly, Ihász — Nagy, Solymosl — Sándor, Rákosi, Albert, Bene, dr. Fenyvesi. Német Demokratikus Köztársaság: Helnsch — Urbanczyk, Heine, Krampe — Kaiser, Liebrecht — . achtlgall, Nöldner, P. Ducke, Erler, R. Ducke. Góllövök: Bene (1. perc), Sándor (11. perc), Solymosl (ll-esből 50. perc), Illetve: Heine (13. perc), H. Ducke (28. perc), Erler (82. perc). Kiegyenlített Játék. A magyar csapatban Sándor, a németeknél Kaiser játszott kiemelkedően. A mérkőzés előtt még optimisták voltak a Népstadion lelátóin az osztrák schlachtenbummlerek A két csapat a magyar és az osztrák himnuszt hallgatja Hé*t L« kÖLtTMtC ecio kun. wcrce Az első gól: a magyar kőzépcsatár Albert, a balösszekötő helyére futva Fenyvesi beadásából egy szempillantás alatt vágta Fraydl mellett a hálóba a labdát. A képen: Sándor (1), Hasenkopf (4), Koller (6), Albert (9) és Fraydl (I) A második gól: Sándor egyéni akcióból szerezte ezt. Lefutotta a védelmet és a labda a léc mellett süvített a hálóba. A képen: Glechner (3), Sándor és Fraydl Az osztrák gól: csak a második félidőben szerepelt vichböck balszélső elé került a labda (a Játékos a képen nem látható) és lövése utat talált a kapu balsarkába. A képen: a földön Mészöly és Szentmlhályi, fehér ingben Hasit, Ihász (4) és Solymosl I > Y ( r -íT~~~ <niVTUfT»rvr»t*i' » r v «■
