Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-07-01 / 13. szám
napot tartózkodott. Magyarországon. Érkezésükkor (R. M. A*) Jókora autóbusz volt tefle velük, csupa amerikai vidéki újságíró, inkább szerkesztők, vidéki lapok vezetői. Külföldi kollégákkal volt már dolgom életemben sűrűn. Dolgoztam velük, köztük, valamikor, a háború előtt, Párizsban, Rómában, egyebütt, mindenféle eseménynél. Csakhogy az más volt. Világlapok emberei voltak, Times, Temps, Corriere, ha meg Amerika, hát New York Times, Chicago Tribune s hasonlók. Aztán a felszabadulás után is, hánnyal volt dolgom, külföldön is, meg idehaza is (kivált az ellenforradalom után), azok is persze a nagy világlapok emberei voltak. Ezek az újságírók azonban amerikai kisvárosokból jöttek, talán Európában is most volt először a legtöbbje. Próbáltam magamban, hogy patétikusan lássam őket, Huntington jutott eszembe, a vidéki kis fészek, ahol Walt Whitman kezdte az újságírást, mielőtt költőóriássá nőtt volna. Valamikor Magyarországon úgy volt az ember, hogy a pesti utcán rögtön rá tudott mutatni erre-arra: hogy vidéki ember. Meglátszott. Ma már nem látszik meg, ahogy egyáltalán a ruházkodás sem mutat különbséget már, nem jelent szociológiai ismertetőjegyet, legalább is munka után nem. Nincs »munkáskülsejű ember«, nincs -kisvárosi gavallér«, ezek a dolgok nálunk már szintbe verődtek, egy általános jólöltözöttségben, melyből nem lehet azonnal eltalálni, hogy ki micsoda, hogy pesti-e, vidéki-e: egy új társadalom leghamarább ily külső jegyekben árulja el magát. De a régi is. Ezek a vidéki amerikai kollégák bizony vidékiek, meglátszik rajtuk mindjárt; chicagói szem nyilván még hamarább venné észre. Öltözködésben (amely pedig tip-top), viselkedésben (amely pedig derűs, barátságos), mindenben. És abban, hogy minden kérdésük, egész érdeklődésük körülbelül öt-hatéves késést mutat nagyvárosi kollégáikéhoz képest. Ügy keresték Budapesten még mindig az 1956-os harcok nyomait, ahogy a világlapok tudósítói rohangáltak itt valamikor, izgatottan, lengő fényképezőgéppel a nyakukban. De nem sikerült persze leica-végre kapni semmi ilyet, semmi puskaporszagút, a gyerekek pedig — akikre még odahaza úgy gondoltak, mint segélyre szorulókra — nem értették, mit akarnak a bácsik meg a nénik, inkább ők adtak nekik ajándékba úttörőjelvényt. És a dolog szépen átalakult. Inkább az Operáról lett szó például, mert nincs náluk odahaza állandó opera. Egyáltalán: a látogatás jellege alakult át. Ök — eredetileg — úgy gondolták, hogy regényes expedícióra indultak, hadszíntéren járnak majd, exotikus harcok parázsló, hamvadó tábortüzei közt, fehéremberek a vadak között. S azon vették észre magukat, hogy tanulmányúton vannak: Európát látnak — akár Bécsben, akár Párizsban. Tanulmányúton, amelyen van mit tanulni, meg turistaútón, amelyen szórakozni lehet. Elkamolyodtalk, aztán nekikedvesedtek. Izgatott, -zavarbaejtőnek« szánt kérdéseik hirtelen elfogytak; érdeklődő, tanulékony hangú kérdésék következtek, meglepetten, olykor már-már respektussal. Egy kolléga, mellékesen tanárember is valahol lowában, meggyőzően fejtegette nekem közben egy sarokasztalnál, hogy ők sem akarnak háborúit. Ifjúságuk a legkevésbé. Nagyon hamar megértettük egymást Kedves vendégek voltak; azt hiszem, ők is kedvesen gondolnak vissza reánk. Es bizonyára érdekes cikkek lesznek az amerikai vidéki sajtóban; nem baj, ha itt-ott hibásak, naivak is. Nem is lehet az másként, egyelőre.-Viszontlátásra!« — mondtuk egymásnak és igazán szívből mondtuk, hosszan szorongattuk egymás kezét. IJ THMT, AZ EMUK FŐTITKÁRA AKAIKBA LATOKAT U Thant, az ENSZ főtitkára a Magyar Népköztársaság kormányának meghívására júliusi elején néhány napos látogatásra Magyarországra érkezik I >■ ■ A" ■!* »t* «A* -Á- 'A' »A» »a» *A_« rA* «A* ‘X* ‘A' »A» »A« ’A* ‘A* ‘a* *a* ■«» >a> -i* 'A' *Á' 'A? 'i: W *A‘ W 'á-* 'A' 'A‘ y 'A! 'ói W 'A! át ál á Az Egyesült Nemzetek Szervezetének adatai szerint Magyarország a felbontott házasságok számát tekintve, harmadik helyen áll a világon. Ez az adat kissé torzít, mert ezer lakoshoz és nem ezer fennálló házassághoz viszonyítja a válások számát. Az utóbbi esetben a kép reálisabb, de így sem megnyugtató. Az adatok mindesetre érdekesek. Ma Magyarországon több mint ötmillió ember él házasságban, míg 1938-ban csak 3 700 000. A házasságok száma így nemzetközi vonatkozásban is igen magas. Ugyanakkor 160 000 férfi és nő volt elvált, ami az évi 88 000 házasságot tekintve (ez 176 000 ember), azt mutatja, hogy a válások után az esetek többségében új házasságok jönnek létre. Harmadik helyünk világviszonylatban évi 16 000 válást jelent. A házasság és a válás körül a közvéleményben szélsőséges nézetek is lábra kaptak. Dr. Világhy Miklós jogi professzor beszélt ezekről. -Vannak olyan vélemények — mondotta —, amelyek a házasságok felbontását eleve egészségtelennek, károsnak tartják. A másik szélsőség viszont azt mondja, a szabad párválasztásból logikusan következik a házasságok felbontásának szabadsága is. Szenki nem szólhat bele, mennyi ideig kíván egy férfi és egy nő együtt élni.« Egyik szélsőséges álláspontot sem lehet elfogadni. Mi tehát a helyes út? Sokak szerint a jelenlegi válási törvény túl szigorú, nelm teszi lehetővé a kölcsönös megegyezésen alapuló válást, s a házasság felbontását csak akkor mondja ki, ha valami »alapos ok«, rendszerint a házassági hűség megszegése áll fenn. Mások szerint felesleges enyhíteni a törvényt, hiszen a bíróságok az eléjük került esetek 95 százalékában eddig is kimondták a válást. Nézzük mindenekelőtt kik és miért válnak el? Sokan azt hiszik, hogy a válások nagy száma a fiatalok meggondolatlanul kötött házasságának felbontásából származik. Ez tévedés. A bírók tapasztalata szerint a legtöbb házasság 6—9 évi házasélet után, 30—40 éves férfiaknál és 26—35 éves nőknél bomlik fel. Elenyésző azoknak száma, akik össze-, házasodnak, majd egy-két év múltán elválnak. A bontóperek csupán 10 százaléka érint fiatalokat. A fiataloknál tapasztalható őszintébb közeledés a nemi problémákhoz, korántsem jelent valamiféle cinizmust a házassággal szemben. Ellenkezőleg: a fiatalok felszabadultabb és felvilágosultabb gondolkodásából fakad ez és semmi köze a szabadossághoz. Ami az okokat illeti, rendelkezésünkre áll az Igazságügyminisztérium ilyen értelmű vizsgálata. A mai házasságokban a vagyoni elemeknek, a tulajdonnak, vagy az ahhoz való ragaszkodásnak, a vagyonszaporításnak egyáltalán nincs, illetve egyre kevesebb a jelentősége. Hasonló a helyzet a vallási tényezőkkel is. A bontó okok közül ma első helyen az iszákosság, majd a házastársi hűtlenség áll. Néhány éve még az utóbbi szerepelt élén. Részben hozzájárulnak a házasságok felbomlásához a kedvezőtlen lakásviszonyok is, a fiatalok és öregek együttélése, továbbá gyermektelenség, a betegség, a korkülönbség, a hosszabb időn át fennálló különélés. A távoli munkahelyen dolgozók jelenleg még kevés időt tölthetnek családjuknál; vizsgálják már a módokat, hogy ezen a helyzeten változtatni lehessen. Mint látható, a| válásokat előmozdító tényezők között több olyan szerepel, ami a fejlődés előrehaladásával szükségszerűen megszűnik. Változatlanul megmarad azonban a legfontosabb ok: a házastársak érzelmi eltávolodása, az együttélés érzelmi lehetetlenné válása egyik vagy mindkét fél részéről. Mi legyein az ilyen házasságokkal? Elősegítse-e a törvény ez esetben a válást vagy sem? Itt két, bizonyos fokig ellentétes tényezőt kell figyelembe venni. Az egyik, hogy a társasadalmat a jó házasság erősíti, a rossz gyengíti, társadalmi érdek tehát a rossz házasságok megszüntetése. A másik a hatékony családvédelem, főleg ha a házasságból gyermekek is születtek. Az ilyen házasságok fenntartásához és harmóniájához ugyancsak társadalmi érdek fűződik. Általános szabályt kimondani rendkívül nehéz, éppen ezért minden eset egyéni elbírálást, döntést igényel. Nagy szerep és növekvő felelősség hárul a társadalmi szervezetekre és a bíróságokra egyaránt. Más szóval, a munkahely, az ifjúsági vagy nőszervezet és a bíróság immár nem mint passzív szemlélő, hanem mint a családvédelem cselekvő részese vesz részt az adott válási probléma eldöntésében. Világhy professzor véleménye szerint nem kétséges, hogy a mai társadalmakban a házasságkötéseknél az érzelmi vonatkozások kerültek előtérbe. De mégsem szabad tisztán érzelmi álláspontra helyezkedni. Hiszen egy házasságnak nem csak addig van jogosultsága, amíg a házastáisak lángolnak egymásért. Egy középkorú házaspárnál az együtt eltöltött évek során a közös gondok, megpróbáltatások és örömök legalább olyan összetartó erőt jelentenek, mint a házasság kezdetén a lángoló szerelem. A szocialista erkölcsű ember életében az érzelmi és etikai tényezőknek bizonyos egyensúlyt kell alkotniuk. Egy többévtizedes házasságban a férj a legnagyobb felelőtlenséget tanúsítja á társadalom és a gyermek iránt, ha egy fiatalabb nő kedvéért elhagyja feleségét, mert ez már nem felel meg érzelmi igényeinek. Világhy professzor azon az állásponton van. hogy meg kellene szabni bizonyos minimális házassági időtartamot, esetleg két évet s ennek letelte előtt a bíróságok ne mondjanak ki válást. A jogászoknak, szerinte, arra kell törekedniük, hogy ne alakítsák ki az »átjáróház« gyakorlatát, vagyis azt, hogy az egyik kapun nős emberként lép be a férj s a másikon rövid idő múltán, mint független ember sétál ki. A házasság és a válás mindenütt bonyolult problémákat vet felszínre. Sötét képet azért nem kell festeni a helyzetről. Fontos feladat a család és a házasság dránt érzett fokozottabb felelősségtudat kialakítása, az új erkölcsi normák megszilárdítása. Minden ember boldogságra, életének harmonikus berendezésére vágyik. A mi társadalmunk lehetőséget nyújt ennek az igénynek a teljesüléséhez úgy, hogy az párhuzamos legyen a közösségi igénnyel és érdekkel. PETHÖ TIBOR Negyvenhárom tagú amerikai újságíró turistacsoport európai tanulmányútja során néhány a Ferihegyi repülőtéren Sajtófogadáson a Magyar Sajtó Házában Fényképezés a Várban (Bohanek Miklós is MTI felv.) 3
