Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1963-06-15 / 12. szám
A tahítótfalusi református lelkiz a Welland-i mafyar reformátusok (yOlskszotibsn Ecsedy Aladár a menyével 4« az unokáival Ecsedy Aladár (Jobbról) és Ifjabb Ecsedy AUdár a Niagaránál Ecsedy Aladár prédikált két New York-i magyar református, egy presbiteri ánus és egy baptista templomban. Részt vett a kanadai, ottawai református Imaház felszentelésén s az imaházban délelőtt magyarul, délután pedig — a kanadai bevándorlási miniszter jelenlétében — angol tolmács segítségéivel prédikált. Beszélt a kanadai Wellandban, prédikált Montrealban, ahol Fehér Mihály, a magyar reformátusok lelkésze, harmincöt éve már. A montreali gyülekezetben előadást is tartott a hazai magyar református egyház mai helyzetéről. Torontóban előadást tartott napjaink Magyarországáról hatvan magyar származású és egyetemi végzettségű értelmiségi; orvosok, mérnökök, ügyvédek előtt. Meghívták a kanadai egyetemi hallgatók szövetségébe is, ahol az egyetemi ifjúság előtt — az előadás tárgyát a diákok választották — arról beszélt, hogy mi az amerikai magyar származású ifjúság felelőssége óhazája iránt? Ecsedy előadásában kifejtette, hogy a magyar fiatalok mindenekelőtt viselkedésükkel, magatartásukkal szerezzenek becsületet régi hazájuknak. Tanuljanak meg angolul, de soha ne felejtsék el, hogy magyarok. Ha angol lányt vesznek feleségül, vigyázzanak arra, hogy a gyermekek ne vesszenek el a magyarság számára. És nézzék tárgyilagosan a mai Magyarország viszonyait és ne higgyenek a hazugságoknak. Ecsedy Aladárt végül egy esztendőre meghívták a New York-i magyar reformátusok és meghívta őt a torontói magyar presbiteriánus egyház a Báthory László halálával megüresedett lelkész! székibe. — Elfogadja a meghívást, esperes úr? — Egy évre szívesen kimegyek New Yorkba. De Torontóba és végleg — már nem. Tahitótf&lut nem tudom elhagyni. Este Balogh Mihály tahítótfalusi tanácselnök és felesége lesznek a vendégei a kedves tornyos házban. Igen 1ó barátok. Mi szőtte össze ezt a barátságot? — A nép közös szolgálata — föléli. S iBaloghot nemcsak tiszteli, hanem szereti is: — Mindig az igazságot teszi az első helyre. Ez a barátság is hozzátartozik a megjegyzéshez, amelyet a kanadai egyetemi hallgatók előtt tett: nézzék a mai Magyarország viszonyait tárgyilagosan. RUFFY PÉTER Felesége négy éve meghalt, tizenöt éve nem látta egyetlen vérszerinti gyermekét (van még egy fogadott lánya Tahitótfalun) s 19Ö2. december 28-án útnak indult, hogy viszontlássa Ifjabb Ecsedy Aladárt, megismerje fia angol feleségét és megölelje két unokáját, akiket eddig csak fényképeken látott A fia most harmincöt éves. Hat esztendős korában kezdett zongorázni, elvégezte a pesti Zeneakadémiát, 1948- ban pedig ösztöndíjjal Helsinkibe meat és ott elvégezte a Sibelius Zeneakadémia művészképzőjét is. Még nem végzett, mikor az akkori magyar Külügyminisztérium nem hosszabbította meg útlevelét. A fiú nem jött haza, hanem elvégezte a művészképzőt, aztán Svájcba, később pedig Kanadába telepedett le, kanadai állampolgár lett, megnősült, két gyermeke született. Később — a faji előítéletek ellenére is — állást vállalt az Egyesült Államok Knoxvllle-i néger egyetemén, amelyet a református egyház tart fenn. Ecsedy az egyetem zongora- és énektanára volt három éven át. A zongoraművész legutóbb Európában járt és nyolc országban hangversenyezett. Most családjával együtt a kanadai Hamilton-ban él, Torontó közelében. Ott látta viszont apa a fiát, tizenöt nehéz év után. Az esperes úr? — kérdezi vissza a rx fiatal lelkész a tahítótfalusi öreg templom mellett, a református lelkészlak kapujában. — Egy éve nyugdíjban van, és nem itt lakik, hanem túl a Dunán, a Visegrádi utca 38. alatt.' Ez az utolsó ház az országúton balra. Szép, tornyos villa. Megismerik. S fut az autó, fordul a volán a zöld erdők ölelte, tündéri tájon. — Az esperes úr? — kérdezi a tornyos házban Zsuzsi, aki huszonöt éve szolgál nála. A tornyos ház kertjében, rózsatövek, az árvácskák párnácskái, palakék virágok közt elnéz a szentendrei sziget felé, amely olybá tűnik innen a magasból, mintha hatalmas, virágos parasztszoknyát terítettek volna szét rajta. — Kapál az esperes úr a krumpliföldjén, arra, »Hosszú-Torda« felé. Nem kell sokáig keresni. Mindenki ismeri. Átmegyünk megint a Dunán és nézzük azt a tájat, amelynek forró és lágy szépsége a zebegényi Szőnyl Istvánt a magyar plkturában halhatatlanná tetta: amely életre keltette a szentendrei művésztelep tájképíestészetél; amely a vásznakra költöztette ezeket az olvadt aranyszínű partszegélyeket, ezeket az őszi szélben örvénylő pilisi fákat, ezeket az este ezüstszínű Duna-tükröket, ezeket a nádakat, füzeket — azt a hatalmas összhangot, amely ebből a szépséges vidékből árad. Mögöttünk haragosan a Pilis, oldalt a Börzsöny vonulatai, s közte a Csóványos sötétzöld tornya, előttünk a Naszály metszett sárga agyagoldala. S a Duna szalagja közt, a hegyektől bezárt lapályon az a teremtő, hajladozó, krumplit kapáló magyar parasztnép, amelynek a világában él a hatvankét esztendős esperes úr, 1929 óta. A tahitótfalusi kertészeti és gyümölcstermelő szakszövetkezet ötezer holdas birtokán — ez a föld magántulajdon, de közösen művelik s közösen takarítják be a termést, amelyből kl-ki földje arányában részesül — a hajladozó asszonyok parcelláról parcellára kiáltanak át. Staféta-hang továbbítja az üzenetet: keresik az esperes urat. Milyen ember lehet az a férfi, aki krumplit kapál élete alkonyán, pedig szép jövedelmű lelkész is lehetett volna a torontói magyar presbiteriánus egyház gyülekezetében? Félmeztelen, rézveres felsőtesttel, szikkadt termettel és csöndesen, a Jó egészség piros rózsáival az arcán jön felénk Ecsedy Aladár nyugalmazott tahitótfalusi református lelkész, esperes, egyházi író, hatvan megjelent könyv szerzője. A minap a fiánál járt Amerikában s az amerikai magyar reformátusok alig akarták hazaenged/i. Négy hónap alatt negyven előadást és prédikációt tartott Kanadában és az Egyesült Államokban. — Cserepes a krumpllföld, repedezik. föl kell lazítani — ezzel kezdi, Mint egy pohár víz. Tiszta. Egyszerű. Növik Miklós lelkész bemutatja Eciedy Aladárt a híveknek a web land! református templomban Már a tornyos házban beszélgettünk, s a jó étvággyal elfogyasztott rántotta, házikolbász, tokaszalonna, hagyma, piros retek, saját termésű kerti bor fogyasztgatása közben tudom meg, hogy ezt a tornyos házat saját keze munkájával építette éveiken át. Az ő kezdeményezésére létesült a református lelkészek nyaralója is Tahin. Az esperes űr hozta létre — az idők szavára hallgatva — az ötezer holdas szakszövetkezetei: is. — Ehhez a néphez kötve vagyok — jegyzi meg. — Soha sem belőlük éltem, hanem értük. Az ember élhet a népből s a népért. Nekem az utóbbi lett az élethivatásom. Nyugdíjazásig ő volt az ötezer holdas szakszövetkezet vezetője is. Míg Amerikában járt prédikációi kőrútján, megválasztották a tahítótfalusi községi tanács tagjává és a közoktatási és népművelési állandó bizottság elnökévé. Az esperes urat ide húzza ez a nép, ide kötik a fák, a víz, a hegyek, ez a saját ültetésű diófa a tornyos ház előtt, ezeknek a virágoknak a finom tányérkái, mindenekelőtt pedig az a nép, amely itt él, dolgozik, küzd és alkot sok száz éve már. A televízió elfftt, amelyet a flátOI kapott Mikor az amerikai magyar reformátusok hírül vették, hogy a neves magyar hitszónok Amerikában van, meghívásokkal halmozták el. Hazai táj — Eeeedy Aladár tzűkebb pátriája Otthon, a tahítótfalusi Dunaparton (Novotta Ferenc felvitelei)
