Magyar Hírek, 1963 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1963-06-01 / 11. szám

Ünnepi békenagy gyűléssel nyílt meg a Bartók Szabadtéri Színpadon a májúd leazereléai hónap eseménysorozata Bruno Broglla, az olasz szakszervezeti küldöttség tagja felszólal békenagygy ülésen Irodalomtörténésznek sokszor komoly gondot, hosszas kutatómunkát jelent, hogy egy-egy népszerű klasszikus regény hősének eleven mintáját felkutassák: kiről is for­málta az író, ki volt a példa, a modell? Mert még a legtermékenyebb írói képzelet is va­lahol, valamibe.n a valóságból merít — re­gényhősök esetében gyakran többféle való­ságból is.. így történt például Jókai Mór regényhősei esetében is és most, az akadé­miai kritikai kiadás szerkesztésekor az iro­­dalomtudosok foghatják a fejüket, hiszen csak az Egy magyar nábob címszereplőjé­ről kiderült, hogy a nagy mesemondó három, vagy négy ulföldi nagybirtokos-különc fi­gurájából gyúrta össze a magáét. Ráadásul az ilyen irodalmi modellek személye nem csak a szakembereket érdekli, hanem az ol­vasókat, a nagyközönséget is. Különösen akkor érdekli, ha nem százesztendős, hanem frissebb könyvről van szó és a modell még él, közöttünk jár. Ha jár. Aligha az utókor tudós kutatóinak dolgát igyekezett megkönnyíteni a minap egy Jezsek-Józsika Ferenc nevű ember, aki azt állította magáról, hogy ő nem kisebb sze­mélyiség, mint Molnár Ferenc világhírű re­gényének, A Pál utcai fiúknak legkedvesebb szereplője: Nemecsek. Márminthogy őróla írta Molnár a szegény kis szabó gyenge, vékonycsontú, de igazi hőssé lett fiacská­ját. Igaz, Nemecsek a regény végén köztu­domásúan meghal, de mint említettük, az írók csak félkézzel kapaszkodnak a való­ságba, másik kezükkel szívesen dobálóznak csillagokkal. Azért, mert Nemecsek szegény meghalt, Jezsek úr még élhet, mi több, túl­élheti a regény valamennyi szereplőjét Sőt, ez szükséges is, mert amíg a hajdani Pál utcai fiúk közül — mármint az igaziak kö­zül — mások is élnek, addig könnyen ki­deríthető, hogy Jezsek; úr sohasem volt Ne­mecsek. Amint tehát az idő kedvezett, Jezsek Fe­renc előállott a nagy ötlettel, amelyhez még a híres gittegylet bélyegzőjét is újracsinál­tatta, hogy mint eredetit felmutassa. S hogy mindezt miért? Nem az irodalomtörténet kedvéért, ez kétségtelen. Látszatra az ol­vasók kedvéért, mert hát amint Nemecsek létének híre kerekedett, özönlöttek hozzá a gyerekek dedikációért, meghívták iskolákba, elhalmozták ajándékkal, még külfödről is. Nos, ebből viszont már világos, hogy mi­lyen »irodalmi« cél vezette a botcsinálta regény hőst: jó adag szereplési viszketegség és még nagyobb adag nyerészkedési vágy. Mert, hogy csak egyebet ne mondjunk, még új állami lakást is szerzett magának Neme­csek dicsőségéből. Mi Írók, újságírók gyak­ran és szívesen biggyeszt­jük kisebb karcolatalnk fölé a bizalomkeltő megje­lölést: -Az életből ellesve«. Ez persze vagy Igaz, vagy nem. Ezúttal azonban tény­leg szó szerint Jegyzek Ide egy, az életből ellesett pár­beszédet. Idő: az érettségi és egyetemi felvételek utá­ni napok; színhely: a pesti utca; szereplők: két anya, a megkülönböztethetőség érdekében nevezzük az egyiket Mamának, a mási­kat Anyának. Mindezt addig, amíg egy szép napon Hollós Korvin Lajos, az ismert író és költő egy irodalmi hetilapban fel nem hívta a közvélemény figyelmét a szélhámosra, aki — mint írta, — nem elsőként, de minden esetre legszemtelenebbül próbált visszaélni az olvasók szeretetével és bizalmával. Je­zsek erre beperelte Hollós Korvint és a per a sajtó és az egész közvélemény nagy érdek­lődése mellett folyt le. A perben az ál Ne­mecsek bizonyítani semmit sem tudott, vi­szont állandóan ellentmondásokba kevere­dett. Hollós Korvin számos tanú felvonul­tatásával bebizonyította, hogy Jezsek nem lehet Nemecsek modellje, Molnár rokonai és barátai egyöntetűen bizonyították, hogy az eredeti már évtizedekkel ezelőtt meghalt és Jezseknek még hírét sem hallották, amíg fel nem lépett — néha meglehetősen erő­szakosan is, — Nemecsekként. Végül is Hollós Korvin a következőkben foglalta össze, mi késztette cikke megírá­sára: »Minden írónak kötelessége a-' tudomására jutott irodalmi vonatkozású csalások lelep­lezése. Mint homo morálisnak, társadalmi köte­­lessségem megakadályozni, hogy egy ilyen jellemi habitusú ember, aminő a felperes, sorozatosan megfossza az ifjúságot Illúziói-Jezsek-Józslka az ál-Nemecsek. Jobbra: Hollós Korvin Lajos (Masznyik Iván rajzai) tói. Megfosztja először azzal, hogy feltá­masztja a világirodalom egyik legkedvesebb regényének hősi halottját; másodszor azzal, hogy dezilluzionálja az ifjúságot, ha kiderül e »Nemecsekről«, hogy szélhámos, aki a fel­támasztott eszményi alakot saját személyé­ben ajándékokra pályázó, autogramjáért pénzt igénylő »nemecsekségéból« minden mód anyagi hasznot húzó, erőszakos és faragat­lan figuraként »ábrázolja«. f líf/lffc MAMA: Szervusz drágám, mi van veled, miért vagy ilyen feldúlt? ANYA: Ne is kérdezd, rohanok. Tudod, a Laci miatt... MAMA: Csak nincs valami baj a gyerekkel? ANYA: Baj? Az én Lacimmal? Sőt! Most már biztos, hogy jö­vőre felveszik az egyetemre! MAMA: Szívből gratulálok. De miért csak jövőre? Hiszen ki­tűnően érett. ANYA: Tudod te, milyen nagy dolog ez is? Mennyi protekciót kellett igénybe venni? Még sze­rencse, hogy a Gizi unokatest­vére a minisztériumi főosztá­lyon dolgozik! Adott hozzá egy ajánlólevelet. MAMA; Ez igazán kedves tőle. ANYA: Az elvtárs is nagyon ked­vesen fogadott. Mondta, hogy 6 mint főhatóság, nem avatkoz­hat be közvetlenül az egyetem ügyeibe, de adott néhány meleg­hangú sort a rektorhoz. MAMA: Nagyszerül ANYA: A rektor bűbájos volt, nincs is rá más szó, egyszerűen bűbájos. Deh&t tudod, a dolog nem rá tartozik. Mégis irt a dé­kánnak, és ideadta a levelet, hogy személyesen is beszélhes­sek vele. MAMA: Ennél többet talán a sa­ját fiáért sem Tehetett volna! ANYA: A dékán még kezet is csó­kolt búcsúzáskor. Azonnal el­küldte a rektor levelét saját ki­­sérősoraival a tanszékvezető­nek. MAMA: És ezzel már el is volt intézve az ügy... ANYA: Még nem. Mit tudod te, milyen kálváriát kell végigjár­nia manapság egy anyának, ha a fia jövőjét biztosítani akarja! A tanszékvezető közvetlenül a legilletékesebbhez, a felvételi bizottság elnökéhez küldött át, levélben hangsúlyozva, hogy személyes ügyének tekinti La­cim felvételét. MAMA: És a felvételi bizottság elnöke? ANYA: Biztosított, hogy nem lesz semmi baj, csak adjuk be a kér­vényt. • MAMA: Dehát akkor miért csak jövőre? ANYA: Mert mire mindent be­biztosítottam, lejárt a jelentke­zési határidő. A kérvényt már csak a következő tanévre adhat­juk be. De legalább akkor biz­tos! Nagy dolog ám ez! S noha nem kedvelem a patetikus kifeje­zéseket — »hazafias« kötelességem is volt ez a leleplezés. Tudomásomra jutott ugyan­is, hogy — miután vidéki városaink ven­dégszeretetét mint Nemecsek már learatta — Jezsek-Józsika erre a nyárra külföldi körutazást tervezett, kiaknázandó az euró­pai és tengerentúli nagyvárosok immár ne­mes valutában remélhető lelkesedését. En­nek föltevésére minden oka megvolt, mi­után a pesti lapokból az egész világsajtó s csaknem valamennyi nyugati rádió átvette a hírt, hogy »Nemecsek él«; nagy külföldi képesrevük Budapestre küldött tudósítói több oldalas, fényképes riportokban számol­tak be erről az örvendetes fölfedezésről, sőt orról is, hogy »Nemecsek-Józsika 800 olda­las könyve: »Ami a Pál utcai fiúkból ki­maradt« címmel rövidesen megjelenik. Jezsek-Józsika »bombaüzlet«-reményei oly vérmesek voltak, hogy — amiként az egyik tanú vallotta — már íki is nézte az ortbám­­hegyi telket, ahová villáját tervezte könyve világsikeréből. E derűlátó reményekkel szemben engem borúlátó kilátások nyugta­lanítottak: attól féltem, hogy az Idegenben élő magyar írók, műveltebbek lévén neme­­csek-reinkarnáló honi riportereinknél, per­cek alatt leleplezik a csalást, s boldog kár­örömmel verik dobra, hogy szocialista or­szágunk egy szélhámost prezentált a világ­nak. Ezt a blamázst megelőzendő, kényszerül­tem végül is magam vállalkozni a köpenlckl Nemecsek leleplezésére, miután csaknem négy évig hiába vártam arra, hogy más te­gye.« A bíróság végül egyértelműen elutasította Jezsek keresetét és az ügy remélhetőleg le­zárult. Nem minden tanulság nélkül, de ezeket itt elsorolni aligha szükséges, a történet be­szél önmagáért. Végtére az irodalomnak is éppúgy megvannak a maga kis szélhámo­sai, mint minden egyébnek. S ezen kívül? Becsaptak sok gyereket és ez fájó — de A Pdl uícai fiúk nevét nem lehet bemocskolni és Nemecsek neve csupa nagybetűvel él a tizennégy éves gyerekek szívében épp úgy, mint a hatvannégy éves gyerekek szívében. Egy ilyen csupa nagybetű NEMECSEK túl­éli a világ minden kis és nagy szélhámosát. És ez alapjában véve nagyon megnyugtató. B. P. MAMA: Bizony nagy. Ismétlem, szívből gratulálok. Csak azt sajnálom, hogy Lacid és az én Janim nem lesznek többé osz­tálytársak. ANYA: Miért? A te Janid mibe kezd? MAMA: ö is egyetemre megy, de már az idén. ANYA: Az idén? Hát ezt meg hogy csináltad? MAMA: Én sehogy. Jani beadta a felvételi kérelmét, letette a felvételi vizsgát és felvették. ANYA: Csak így? Minisztérium, rektor, dékán, ajánlólevelek nélkül? MAMA: Csak így. ANYA: Ez aztán igen! Nagyszerű anya vagy! MAMA: Én? Hiszen én nem csi­náltam semmit, nem szaladgál­tam semmiféle protekció után. Jani megfelelt és kész. ANYA: Könnyű azt mondani, hogy: és kész! De kinek jut ilyen ravasz módszer az eszébe? Elleste: Révész Gy. István Lu/efoU, válaszok, a* Cto^ejoMa-oeudeletcol I. Sz., USA. Érdeklődésére tájékoztatjuk, hogy az amnesztiarendelet vonatkozik mind­azokra is, akik érvényes útlevéllel hagyták el ugyan az országot, de nem tértek vissza útlevelük lejártakor. Tulajdonképpen tehát szabálytalanul maradtak külföldön, ami jo­gilag egyet jelent azzal, hogy engedély nél­kül hagyták el az ország területét. Viszont a rendelet 1. paragrafusa 1. pontjának E) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy »közkegyelemben részesülnek azok, akik a felszabadulás óta a mai napig engedély nél­kül hagyták el az ország területét«. A »mai napig- a rendelet megjelenésének napját, 1963. március 22-ét jelenti. Megjegyezzük még, hogy lapunk május 1-i számához mel­lékeltük a rendelet teljes szövegét és ma­gyarázatát is. Reméljük, hogy időközben kézhez vette ezeket. T. H., ANGLIA. A rendelet az engedély nélküli határátlépésre is vonatkozik, mint azt fentebbi üzenetünkben is olvashatta, te­hát semmi akadálya annak, hogy akár lá­togatóba, akár véglegesen visszatérjen Ma­gyarországra. I. I., HOLLANDIA. Az amnesztiarendelet azokra is vonatkozik, akik az ország elha­gyásakor fegyveres testület tagjai voltak, te­hát tényleges idejüket töltő honvédek, ka­tonatisztek, rendőrök, rendőrtisztek. Minden ezzel ellenkező információ téves, vagy ha­mis. Az amnesztiarendelet szövege és a mel­léje csatolt Tájékoztató e felől nem hagy kétséget. R. Sz., SVÁJC. Az amnesztiarendelet vo­natkozik az 1956 előtti emigránsokra is. Egy­értelműen kimondja, hogy amnesztiában ré­szesülnek azok a háborús bűnösök is, akik büntetésük kétharmadát már kitöltötték. Aki háborús bűnt nem követett el, az amnesz­tiában részesült, függetlenül attól, hogy je­lenleg milyen állampolgársággal rendelkezik, mert az engedély nélküli határátlépés felől — bármikor is történt a rendelet megjele­nése előtt — a rendelet így intézkedik. Kü­lönben önnek is figyelmébe ajánljuk a la­punk május 1-i számához mellékelt Tájékoz­tatót, valamint a korábbi számainkban meg­jelent ismertetéseket a rendeletről. Meg­kapta ezeket? Roswell Cant amerikai farmer a magyar mezőgazdaságról Roswell Garat ismert amerikai farmer, a tudományos mezőgazdálkodás egyik úttörője néhány napig Magyarországon tartózkodott. Unokaöccsével, John Christall-lal látogatást tett Martonvásáron, a Magyar Tudományos Akadémia mezőgazdasági kutatóintézetében. A vendégek beszélgetést folytattak a magyar mezőgazdasági szakemberekkel a kukorica­­termesztés problémáiról, megtekintették a kutatóintézet gazdaságát és hibrid kukorica üzemét. Látogatása alkalmából Roswell Garat magyarországi benyomásairól igy nyi­latkozott: — Most járok ötödször Magyarországon, először 1955-ben voltam itt. Tapasztalataim szerint azóta sokat fejlődött, javult a ma­gyar mezőgazdaság helyzete. Amint látom, a néhány év előttinél nagyobb mértékben állnak rendelkezésre a mezőgazdaságban szükséges ipari, technikai eszközök, gépek, műtrágyák, növényvédőszerek. Azt is meg kell mondanom; véleményem szerint még sok a tennivaló a magyar mezőgazdaságban. A fejlődés lehetőségei azonban szintén igen nagyok, hiszen a magyar nép, a magyar parasztság okos, értelmes, szereti, érti mun­káját. A további fejlődés feltételét a techni­kai felszerelések, gépek, kémiai anyagok gyarapításában látom, s az utóbbi évek ta­pasztalatai alapján ennek a gyarapodásnak meg is van minden biztositéka. Befejezésül amerikai vendégünk kijelen­tette: Kívánatos lenne, ha Magyarország és az Egyesült Államok mezőgazdasági szak­emberei sűrűbben találkozhatnának. Magyar Javaslatokat fogadott el az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága ez évi közgyűlése tizenhat határozati javaslatot fogadott el egyhangúlag, ebbűl kilencet a szocialista országok küldöttségei terjesztettek elO. A magyar delegáció a kelet—nyugati kereskedelem problémáinak tanul­mányozásáról és a mezOgazdaságl termékek forgal­máról nyújtott be határozati javaslatokat, amelye­ket a közgyűlés egyhangúlag elfogadott,

Next

/
Oldalképek
Tartalom