Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-04-01 / 7. szám

Magyarország annak a tízmillió embernek a közössége; azok­nak a városoknak, falvaknak, hegyeknek, völgyeknek, foiyófcnak az összessége; s azoknak az emlékeknek a páraképe, amelyet őr­­ziink; amelyben élünk, alkotunk; amelyhez tartozunk. Egy ország sok mindemből áll. Elment történelemből és alkotó történelemből; temetőkből és szülőotthonokból; kopjafákból és gyermekeinek a mosolyából; teremtő lázból, de azokból a finom arabeszfkekből is, amelyeket a traktor tavasszal a nagy tábla­­; ••élekre szánt. Egy ország elsuhant múlt, de forró jelen is és megtervezett jövő. Egy haza nemcsak az a nagy színhely, höí sírjaink dombo­rulnak és unokáink leborulnak, hanem teremtő műhely, amelyben az eljövendő nemzedékeknek vetjük meg otthonát. Egy ország építőanyaga semmivel össze nem hasonlítható, mert nemcsak téglából, mészből vagy cementből áll, hanem az első hangi­­jegyekkel ismerkedő kisgyermekből, a tervező mérnök álmából, munkásainak forró műhelyéből és a tájai felett elsuhanó madarak csipke-mozdulatából. Ez az ország sok száz éves, öregebb mint a kék Olaszország, vagy a hatalmas Egyesült Államok E pillanatban (s már esztendők óta) mégsem az évszázadainak az ideje a valótlan jellemző Magyar­­országra, hanem egy újfajta idő, ember és gyár, ember és föld, em­ber és társadalom, ember és ember új kapcsolata. Ezért mondjuk erre az öreg országra, hogy ifjú ország: a régi országnak megfiatalodott a népe, sorsa, az élete, a társadalma. A Hortobágyra már legalább annyira jellemző az espresso, amelynek valamely asztalánál a csikós duplakávét rendel, mint a ménesek­nek vágtató futása... A magyar tájban legalább annyira ismerős a szántó traktor vagy az arató kombájn, mint a régi, kedves, arany­­jánosi eperfa lombja. Badacsonyunk hasonmása ugyanannak a képnek, amilyennek először pillantotta meg Kisfaludy — ugyan­olyanok a szőlőskertjei, fehér présházai, mézizű szüretei, csak az ember meg a föld viszonya más: kísérleti gazdaságok, szövetkeze­tek otthona lett a hegy, amelyet Eötvös Károly még öreg, hatalmas uraságnak nevezett, amely a parton ül és lábait a vízben fü­röszti. Ennek a változó életnek a megragadására vállalkoztak a ma­gyar fotóművészet mesterei s egy esztendőn át járták az országot, hogy több mint kétszáz felvételen keresztül bemutassák ennek a nem is gazdag, gótikus kastélyokkal nem hivalkodó, csak romba dőlt várárkai ékes, kicsiny, csak szerény hegyvidókű országnak a belső gazdagságát, rejtett szépségét, forró jelenét, egész mai életét. A művészek jártak autón, repülőgépen, szeíkéren és gyalog; a le­vegőóceán magasságából figyelték a Margitszágietiet és egy szőlősbo­kor rendetlen fürtjei mellől Badacsony komor 'koporsóhegyét. Jár­tak üzemekben, falvakban, a Balatonon, koncerteken és vitorlás­versenyeken s ellesték a fűzfák haijladozását a csendles Nyírségben. Ennek a művészetnek és ennek a kíváncsiságnak, ennek a hazát felfedező szorgalomnak a gyűjteménye az a nagyszerű kiállítású könyv, amelynek címe egyetlen szóból áll: Magyarország. A kötet, amelyet dr. Mihályfi Ernő szerkesztéséiben a Képzőművészeti Alap budapesti kiadóvállalata jelentetett meg, s amely a közeljövőben a budaipesti Corvina kiadásában idegen nyelveken is megjelenik, egyetlen olyan felvételt sem közöl, amely — szakmai nyelven szólva — „visszaköszön”. Minden képe eredeti, de eredeti a felvételen túl a nézőpont is, amelynek szemszögéből kiindulva készült. Az ismert tájak, városok, utcák ismeretlen arcukat lebbentik fel. a kötet meg­valósította azt a szokatlan elképzelést, hogy körképet készítsen Budapestről, egyetlen földrajzi pont síkjában állva. ., , Ezt a könyvet gondolkodó, az új iránt fogékony művészek fény­képezték és írták, s „írták” rajtuk kívül modellek százai, munká­sok, parasztok, muzsikusok, az a tavaszi fényben fürdő kis ország, amelynek Magyarország a neve. Ez a könyv gondolatból és honszeretetből született. Most pedig hallgassanak el a szavak, hogy a képek beszélhessenek. huffy Péter Politechnika az iskolában... és technika a budapesti Klement Gott­­wald gyárban (jobboldali kép) Egy galgahévizl mesemondó Egy mohácsi busó-álarckészitú I

Next

/
Oldalképek
Tartalom