Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-04-01 / 7. szám

A SZABADSÁG ÉS EGYSÉG

ÜH1VEPE -Irta: Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke

Felszabadulásunk tizenhetedik évfordulóján abban az örvendetes helyzetben vagyunk, hogy nemcsak szabadságunkat és függetlenségünket, hanem megvalósult nemzeti egységünket is ünnepelhetjük, és meggyőződésem, hogy ennek nemcsak itthon, hanem a határainkon túl élő magyarok életében is jelentősége van.

1945 április havában, amikor a nyugati határ felől visszatért vagy visszahozott katonák sopronkőhidai gyűjtőtáborában a magam sorsának eldöntését vártam, s tapasztalnom kellett, hogy még ottani életünk alakulásába is bele tudnak szólni a pusztuló világ kísérteted, megértettem, hogy a romok eltakarítása és a termelés megindítása mellett nem kis gond lesz mindannyiunk számára a nemzet belső egyetértésének kialakítása, s hogy ezek a dolgok elválaszthatatlanul összefüggnek. Az egymást igazoló horthysta—szálasista elemekből összeállt magyar táborparancsnokság hamisítatlan fasiszta módon próbált zsarnokoskodni felettünk, és a mi sorainkban is szép számmal meg lehetett találni a legkonokabb és legostobább ”rak?ió képviselőit és szószólóit. Életem egyik céljának éreztem akkor, hogy bárhová kerüljek, lehetőségeim szerint dolgozzam a maguk két keze, vagy értelme munkájából élő tisztességes és jószándékú magyarok egyetértésén, s most annál nagyobb az örömem, hogy a megvalósuló szocializmus körülményei között alakult ki nálunk a nemzeti egység.

A reakciónak, a visszahúzó múltnak igen nagy erőivel kerültünk szembe a felszabadulás után. Ezeknek az erőknek jelentékeny közéleti befolyásuk maradt még azután is, amikor nagybirtokosaink lába alól kihúztuk a földet, az Ullmannoktól és Scitovszkyaktól elvettük a bankokat, államosítottuk az ipart és a kereskedelmet, elválasztottuk egymástól az egyházat és az államot, si a nevelésben, a kultúréletben már mind erőteljesebben érvényesült a szocalizmus szelleme, a közigazgatás é$ az igazságszolgáltatás a dolgozó osztályok kezébe került. A gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok változásai átalakítják az emberek szemléletét, ehhez azonban nemcsak elméleti, hanem tapasztalati ismeretekre is szükség van, azokat pedig egyik napról a másikra tömegméretekben megszerezni nem lehet. Népünknek mind szélesebb tömeged vettek részt a kapitalizmus maradványainak felszámolásában, a szocializmus építésében, azonban minden nagy történelmi átalakulás megrázkódtatásokkal jár, s e törvény alól a mi szocialista forradalmunk sem lehetett kivétel. Dolgozó tömegeink a múlt tömérdek fájdalmának és keserűségének emlékével érkeztek a felszabadulás szélesre tárt kapui elé, tele reménnyel és bizakodással a jövő iránt, azonban kevés ismerettel, még kevesebb gyakorolati tapasztalattal a szocializmus fogalomköréből s elvárták, hogy a fejlődés eredményeiben, az élet kézzelfogható tényeiben kapják meg a szocializmus fölényének és szépségének bizonyítékait. A bizonyítás nem ment végbe zavartalanul, s belső harcainkban, amelyek során nemcsak a nyugati imperializmus felforgató törekvéseivel, a hazai reakció kártékony befolyásával, hanem saját hibáink és tévedéseink következményeivel is meg kelllett küzdenünk, még egy ellenforradalom válságáig is eljutottunk, hogy azután a mélypontról annál nagyobb erővel induljon el szocialista építkezésünknek az a haladottabb

szakasza, amelyben elérkeztünk a szocializmus megvalósulásának küszöbéig.

Ha az idei felszabadulási ünnepen viszszatekintünk a megtett útra, megállapíthatjuk, hogy átalakuló életünknek alig van területe, amelyen ne értünk volna el alapvetően jelentős és maradandó értékű sikereket. A szocializmus fölényének és a kapitalizmussal szemben megállapítható előnyeinek gyakorlati bizonyítása általában sikerült és ennek döntő része van abban, hogy a belső reakció minden fronton visszavonult, a Magyarország felé irányított külföldi hidegháborús izgatás ma már szinte tökéletesen hatástalan, hazánk nemzetközi tekintélye növekedik és itthon kialakult a nemzeti egység: minden jóakarata., dolgozó magyar ember egyetértése a szocializmus és a fejlődés kérdéseiben.

Mezőgazdaságunk szocialista átalakítása lényegében befejeződött és alig van termelőszövetkezetünk, amely még a berendezkedés, a szervezkedés gondjaival bajlódna, s el ne jutott volna a közösségi életnek és munkának arra a színvonalára, amelyen már mind a termelés eredményeiben, mind' a munkaszervezésben és a parasztok életformájának kedvező változásaiban jelentkeznek és sokasodnak a nagyüzem előnyei. A mezőgazdasági termelést befolyásolja az időjárás, de a fejlődés ezen a téren is állandó, s emellett számokban ki sem fejezhető mértékben alakult át a parasztság élete, gazdagodott a falu közlekedésben, kulturális, egészségügyi és szociális intézményekben, villamosításban, lakás- és ruházkodási kultúrában, a rendelkezésre álló technikai eszközök, gépek bőségében és kihasználásának kényelmében.

Hazánkban nincs munkanélküliség, s a munkaképes lakosság foglalkoztatottsága hiánytalan. A népgazdaság és az élet egyéb területeinek szükségletei is megkövetelik, hogy iskoláztatásunk, felsőoktatásunk, egyetemeink színvonalát évről évre növeljük, s megvan a módunk rá, hogy a fiatalok és idősebbek tanultságát megfelelő kereseti és boldogulási lehetőségek biztosításával jutalmazzuk.

Az utóbbi tizenkét esztendő alatt beruházásaink összege megközelítette a 300 milliárd forintot. Évről évre milliárdokat fordítunk lakásépítkezésre. Budapesten, Miskolcon, Győrött, Pécsett, s más vidéki központjainkban egész városnegyedeket építettünk s adtunk olcsó bérért a dolgozó emberek rendelkezésére. Felépítettük Dunaújvárost, Komlót, Várpalotát, Inotát, Kazincbarcikát, új ipari centrumokat alapítottunk, gyárakat telepítettünk a vidéki városokba. Ipari termelésünk a Horthykorszak utolsó békeévéhez, 1938-hoz képest százalékos színvonalat ért el

1961 december végén. Szénből 28 176 000 tonnát termeltünk 1961-ben az 1938-as 9 360 000 tonnához képest. Villamosenergiatermelésünk hatésfélszerese, nyersvastermelésünk négyszerese, acéltermelésünk négyszerese, kőolajtermelésünk harmincszorosa az 1938-as állapotnak. Elmondhatjuk, hogy az egész világgal folytatunk külkereskedelmet. Finommechanikai termékeinket, híradástechnikai, orvosi gépeinket, szerszámgépiparunk gyártmányait, a magyar textíliákat, ruházati cikkeket, sportáruinkat, folyami és tengerjáró hajóinkat, autóbuszainkat világszerte ismerik és vásárolják. De részt veszünk a gyarmati sorból felszabadult és elmaradott országok nagy beruházásaiban és építkezéseiben is, egész gyárakat szállít

Ázsiába és Afrikába a magyar ipar. Belső gazdasági fejlődésünket természetesen nyomon követi a lakosság igényeinek és életszínvonalának állandó növekedése. Az ebből jelentkező szükségleteket kielégíteni, mezőgazdaságunk és iparunk elsőrendű kötelessége, de külkereskedelmünknek is komoly feladata. Ha most ehhez még megemlítem, hogy a lakosság szociális és egészségügyi ellátása évről évre fejlődik, s ma már 9,5 millió ember, a lakosság 95 százaléka részesül társadalombiztosításban, szocialista átalakulásunknak olyan eredményeiről számoltam be, melyekkel a világ sok kapitalista országával álljuk az összehasonlítási, és nincs okunk szégyenkezésre.

A külföldre szakadt, s hazánk és népünk sorsa iránt nem közönyös magyarok számára az évek folyamán elég nehéz feladat lehetett, hogy figyelemmel kísérjék hazai életünk menetének különböző fontos mozzanatait, s ezen a téren minket is mulasztások terhelnek. Hosszú ideig lekicsinyeltük a körükben folyó ellenséges

propaganda erejét és hatását. Hallgatásunkkal vagy felszínes felvilágosító munkával nemcsak arra adtunk lehetőséget, hogy előttük ellenségeink legdurvább hamisításai és hazugságai valóságnak tűnjenek, hanem magatartásunk azt az érzést is ébreszthette igen sok külföldön élő testvérünkben, hogy szülőhazájuk elfordul tőlük, jó vagy rossz véleményükkel keveset törődik. Ez súlyos hiba volt. De amint életünk és szocialista építő munkánk egyéb területein tapasztalni lehetett, hogy kiküszöböljük a múlt hibáit és tévedéseit, levonjuk azokból a helyes következtetéseket, úgy a külföldi magyarokkal való törődésünk is helyes értelemben fejlődik. Belső eredményeinket, a bizalom és a nemzeti egység bizonyító tényeit is örömmel tárjuk külföldre szakadt testvéreink elé, s végtelenül jólesik, amikor látjuk, hogy gondjaink — számukra is gondok, sikereink — az ő szíveiket is boldogsággal és elégedettséggel tudják megtölteni, s nagy nemzeti ünnepeinken ma már ők is velünk ünnepéinek ...