Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-03-15 / 6. szám
Nnsvtarcs» község főutcája. Jobbra: az Idősebb generáció még csak három-négy-8t elemi iskolai osztályt végzett; a fiatalok azonban már *' kivétel nélkül kijárták a nyolc osztályt — az új iskolában (Novotta Ferenc felvételei) ✓'“"'zelőtt tíz-tizenöt esztendővel — vailjuk meg — könnyű ...^ dolguk volt azoknak, akik a felszabadulás előtt erőszakkal szellemi sötétségben tartott falvak népénék a művelődés kenyerét vitték. Kiéhezetten fogadták a parasztemberek az előadásokat, szólhattak azok a világmindenségről vagy a betegségek megelőzéséről; hálásak voltak a színjátszóknak, lehettek azok hivatásosak vagy műkedvelők, bármivel léptek is színpadra; és ha mozi étkezett a faluba, szinte verekedtek a jegyekért, pedig azt sem sejtették, milyen filmet vetítenek majd előttük. Azután, szinte észrevétlenül, megváltozott a falu is, népe is. Majd minden házba rádió került; ahogyan a villanypóznákon megérkezett az elektromos áram, betelepedett az állandó mozi is; ahogyan rendire épültek a művelődési házak, rendszeresen — havonta egyszer-kétszer — megjelent vendégelőadásra a Faluszínház vagy a megyeközpont staggdone-társulata; az egykor ími-olvasni alig-alig tudó falusiak egy része elvégezte a hatodik-nyolcadik általános iskolai osztályt, a fiatalabbja pedig már tovább is jutott a tanulásban: egyre többen és többen járták ki a középiskolát; az autóbuszok megrövidítették az utat a város és a faiu között, akárhány községből ma mér társasgépkocsi karavánok indulnak a főváros vagy a vidéki nagyvárosok felé, hogy színházba, operába, múzeumba, kirándulásra vigyék az érdeklődő parasztembereket. Ismétlem, észrevétlen, fokozatos változás volt ez, »láthatatlan« a változás sodraiban élő népművelők szemének, akik csak akkor fedezték fel, hogy valami ba j van, amikor... De vajon valóban baj-e a »baj«? Igen is, nem is. Nem baj, hogy a falu népe nagy étvággyal pótolta'a kényszerű mulasztottakat; nem baj, hogy igénye megnőtt, és szellemiekben épülve, már válogat, keresve a jobbat, a többet, elutasítva a már ismerteit, a már érdektelent vagy éppen színvonaltalant. Baj, hogy a népművelők egy része nem tudja pontosan, hol tart e pillanatban a falu, milyen változásokat hozott szellemi arculatán az eltelt 17 esztendő. Ilyen körülmények között, ilyen okoktól hajtva kezdtek hozzá tehát a nagytarosai népművelők ahhoz a bizonyos kísérlethez, amelynek célját így fogalmazta meg Molnár Lajos, a kicsiny, Pest-környéki falu művelődési házának igazgatója: — Mi sem természetesebb, mint az, hogy mielőtt valahol elkezdenek egy művelődési házat építeni, a mérnökök és technikusok alaposan megvizsgálják a talaj szerkezetét, teherbíró képességét. És ami a művelődési ház építésére vonatkozik, az ne vonatkoznék éppen úgy a népművelés tervére és programjára is? De milyen módszerekkel lehet mérni a mérhetetlent — az emberek műveltségét? Talán néhány szót a módszerről. Molnár Lajos és az 1500 lakosú községben az értelmiségiek közel negyvenen, pedagógusok, végzős diákok agrármérnökök, tanácsi alkalmazottak »szétosztották« maguk között a falut. Meglátogatták a falu lakóit — egy-egyre tízegynéhány ház jutott — és velük együtt a beszélgetés alapján kérdőívet töltöttek ki. Hét kérdéscsoport összesen 46 pontjára keresték beszélgetés közben a feleletet. Az első kérdéscsoportban a személyi adatok — életkor, gyermekek száma stb — sorakoztak; a másodikban a munkára vonatkozó kérdések — szakképzettsége, munkahelye, munkaideje stb. —, a harmadikban az iskolázottsági adatok — az is, hogy a szülő segít-e gyermekének tanulná —, a negyedikben a művelődés színvonalára utaló kérdések —, jár-e moziba és milyen időközökben, olvas-e és mit, milyen rádióműsort szokott hallgatni, bejár-e a városba szórakozni stb. Az ötödik kérdéscsoportban arra keresték a választ, hogy milyen előadást, színdarabot, 'könyvet szeretne látni, hallani, olvasni; a hatodikkal a szabad idő eltöltését kutatták; a hetedikben pedig az ízlés fejlettségét vizsgáló kérdések sorakoztak. December közepe táján kezditek munkához, február közepére gyűltek össze a kitöltött kérdőívek. — Nagy munka volt! — vallották az adatgyűjtők. — A nagy munka csak ezután következik majd! — »'nyugtatta« azonban őket a művelődési ház igazgatója. Azóta folyik már az adatok értékelése. Egyelőre a termelőszövetkezeti tagoktól összegyűjtött kérdőíveket vizsgálják a nagytarcsaiak, de már ezekből is fölötte érdekes tények nyomára bukkantak. Például: kiderült, hogy a 81 megkérdezett szövetkezeti tag közül mindössze tizeniketten (a harminc esztendőn aluliak) végezték el a nyolc általános iskolai osztályt. 67 tsz-taignoik csak 5—7 osztályos végzettsége van. Az ebből következő feladat máris körvonalazódik: meg kellene szervezni — elegendő jelentkező esetén a dolgozók általános esti iskoláját, hiszen a megkérdezettek csak a szövetkezeti tagság harmadrészét teszik ki, az arányok pedig vonatkoznak a többiekre is. Azután kiderült, hogy a szövetkezeti tagoknak korántsem egyezik meg a szabad ideje. A megkérdezettek közül 14 délután négy és hat óra között, másik 14 hat és nyolc óra között ér rá, beosztásától, munkájától függően. Az előadásokat tehát nem esti hót óra után, 'hanem előbb és megosztva kell megtartani. Kiderült, hogy a helyi előadások a többi között azért nem érdeklik az embereket, mert — minden házban van rádió, amely bőséggel sugároz különböző ismeretterjesztő előadásokat, országos nevű tudósok közreműködésével, akikkel bizony nem versenghet a helyi tanító. Tartalmasabbakká, színesebbekké kell tehát ezeket a helyi előadásokat tenni, filmvetítéssel, szemléltetéssel. Kiderült, hogy a falu népe szereti a színdarabokat (a rádióhangjátékokat a 81 megkérdezett közül 56 rendszeresen hallgatja, és szívesen látnának a községben is, a fővárosiban is szánáeiőadásokat), tehát Molnár Lajos teendői közé máris felírta: »színházlátogatások szervezése, a művelődési ház színpadának rendbehozása«. A munka javarésze — amint azt Molnár Lajos a 'kérdőívek összegyűjtésekor mondta volt — azonban még hátra van. Ezután kezdik majd csak el a bonyolultabb összefüggések feltárását, a Nagytereséről a fővárosba járó munkások adatainak értékelését. Valóban fárasztó, aprólékos munka lesz ez, a nagytarcsai népművelők azonban úgy vélik, hogy az eredmény megéri majd a fáradozást, és ezzel megkezdődik a népművelés második szakasza, a tudományos, megalapozott, szervezett kulturális munka. És mivel nálunk a jó példa ragadós — bízvást írhatom: nemcsak Nagytarcsán kezdődik meg ez az új, szép eredményeket ígérő szakasz. GARAMI LÁSZLÓ Molnár Lajos, a Művelődési Ház Igaz- Különös: 16 kilométerre Budapesttől még virágzik a népviselet.,. és még különösebb: őst viseletbe A fiatalok között sok a könyvbarát, az öregek pedig szívesen hallgatják gatója, értékeli a kérdőívek adatait öltözött asszonnyal találkozni a korszerű háztartási gép mellett a felolvasást
