Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-03-01 / 5. szám
Külföldről nemrég érkező vendégeink az Alföld havas fái fölött csillogó gömbökre lettek figyelmesek. Útközben eltűntek ezek a gömbök, majd az autóút során újra és újra előbukkantak; volt, aki ezüst görögdinnyéhez hasonlította, mások hatalmas vízcsepphez. Nos, az utóbbi hasonlat áll közelebb az építmény rendeltetéséhez: a fémgömbök hidroglobusrendszerű víztornyok. Nem véletlen, hogy Harsányt Szabolcs és Bakos Géza mérnökök találmánya éppen az Alföldön s különösen Bács megye vízszegény vidékén terjedt el leginkább, ott, ahol a legmostohábbak a vízellátási viszonyok. Jászladány nyolcezer lakosa például a hidroglobus felállítása előtt néhány artézi kútról hordta a vizet; másfél év óta áll a víztorony és a vízvezetékhálózat kiépítésével kényelmesen jut jó ivóvízhez a lakosság. De sorolhatnánk még a kisebb-nagyobb falvakat, községeket, ahol fel-feltünedeznek a csillogó, villogó gömbök, állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, sőt több ezer munkást foglalkoztatő nagy ipartelepek építkezésénél, mint például a Dunai Hőerőműnél és más épülő létesítményeknél: a felvonulási területen hidroglobusok biztosítják a dolgozók i vóvíz-szükségletét. 25 köbméteres hidroglobus a besnyói Sallai Termelőszövetkezetben Magyar István a bábolnai állami gazdaság dolgozója az új víztorony előtt A majdnem kizárólag előregyártóit elemekből álló egyszerű szerkezetű, gömbcsuklós megoldású hidroglobus-rendszerü víztornyok igen gyorsan helyezhetők üzembe. Egy ötven köbméteres torony például a kiszállás napjától számított egy hónapon belül épül fel. Az alapozás kivételével a teljes torony gyárban készíthető, a gyárból pedig a kész elemeket szállítják az építkezés helyére, ahol a beemelés három—öt szakmunkással mindössze néhány órát vesz igénybe s azonnal üzembe helyezhető. Józsa Mihály Bács megyei mérnök rövidhullámú rádióadót szerkesztett, amely automatikusan irányítja a víztorony töltését. Az új rádióadóval kilométerenként százezer forint értékű kábel takarítható meg. Az első rövidhullámú rádióval vezérelt hidroglobust Soltvadkerten helyezték üzembe s az újonnan épülő víztornyok is ezzel működnek. A századik hidroglobus felállítására néhány héttel ezelőtt került sor a bábolnai állami gazdaság területén. Azóta az építők már a száznyolcadikat helyezték üzembe a Tisza melletti 3900 lakosú Kiskörén, ahol mindannyian nagy örömmel és várakozással tekintettek a havas fák fölé emelkedő, csillogó gömbre. A népszerű, tetszetős és főleg hasznos magyal találmány iránt más országok szakemberei is érdeklődnek s hamarosan láthatók lesznek külföldi kiállításokon is a hidraglobus-makettek. H. M. Min tha végtelen messzeség Den lenne Buda, kertes villáival, a dombokra kapaszkodó utakkal, mintha paloták, ragyogó üzletsorok nem is léteznének, olyan más ez a vidék. Szűk kis utcák, az emeletes házak aprókkal váltakoznak, a pincékben, ahová csak ritkás fény szivárog, műhelyek. A trafik ajtaján naphosszat csengő szól, az üzletekben személyes ismerősként köszöntik a belépőt. A gyárak felől füst és korom szagát hozza a szél, s szétteríti a házak fölött. Ezek az egymásba fogódzó kis utcák, alacsony 'házakkal vegyített emeletes sorok, ez a gyárakkal, malmokkal, raktárházakkal zsúfolt, munkások, kisemberek-lakta táj, a Ferencváros. Errefelé már a Körút is (ferencvárosivá szelídül. Hol vannak már a hivalkodó neon reklámok, az áruházakat utánzó ikirakatcsodák? A neon itt csupán a praktikum szolgálatában áll, boltajtók felett hirdetvén az üzlet hivatását: »-Drogéria«, »Trafik«, »Villanyszerelő«... Aztán a Körút is véget ér, emelkedni kezd az úttest, s lassú félkörívben ráfut a Fetőfi-hídra. A hídfeljáró küszöbén nyílik a Mester utca. A kis ferencvárosi utcák között promenád a Mester utca. Mert bizony errefelé szokatlanul széles — csak az Üllőd út, meg a Hárnán Kató utca vetekszik vele — koraitavasztól késő őszig sűrű lombok keretezik a 'házak alját, s a vége, hiszen még nótába is kívánkozott, a vége nagyon messze van... Ilyenkor, kora reggel, amikor az utcai ívlámpák fénye már egyre halványul a várost felszabadító világosságban, a Mester utca hirtelen benépesül. Munkába siető emberek tartanak a Körúton levő villamosmegállókhoz, de legalább annyian várják a 20-as, a 30-as villamost, amely Pesterzsébetre, vagy a ferencvárosi gyárakba viszi utasait. A kis mellékutcák majd mindegyikében van valamilyen gyár. A Soroksári úti malmok, a Gubacsi úti üzemek, s a Vágóhíd is magába fogadja a reggelek munkásnépét. * Már a pirkadat küszöbén áruszállító autók végtelen sora veszi birtokába az úttestet. Vannak — mint a termelőszövetkezetek kocsijai is —, amelyek a Hámén Kató utcai piacra, mások a Vágóhídra tartanak, vagy tejeskannákat görgetnek az üzletek elé, kenyeret, zöldséget rákodnak. A Ferencvárosi Húsipari Vállalat — az egykori Brauch — kapuján egész kocsisor gördül 'ki, viszi a hentesárut szerte a városba, meg vidékre. Van mit. Brauch uram idejében naponta mindössze harminc mázsa áru hagyta él az üzemet, ma több mint százharminc. Nyitnak az üzletiek. Van belőlük mindenféle. A Tinódi-eszpresszó reggeli feketéjüket fogyasztó vendégekkel zsúfolt, Palásti bácsi szembenievő, jóféle krémest kínáló kis cukrászdája meg gyerekektől hangos. Ezekben' a reggeli órákban a Mester utca A híres Fáy András gimnázium utcája. Általános iskola kezdi a sort, aztán a Teleki Blanka Technikum ódon épülete következik, lejjebb az I. István Közgazdasági Technikum — vagy ezer gyerek birodalma —, a Márton utca sarkán a kerület büszkesége, a Fáy Gimnázium — a főváros egyik kísérleti szakközépiskolája, ahol az idén egy-egy osztályban nyolc-tíz jeles és kitűnő rendű is akad. S .túl a téren a József Attila iskolája. 1912—14-ig járt ide a költő a szomszédos Gát utcából. Az iskola falán tábla hirdeti emlékét, a folyosókon képek szólnak róla, és gyermekszívekben élnek szavai: nincs olyan diák, aki ne ismerné verseit. * csak a gyerekeké. Csapatostól rohannak ki a házak kapuján, elözönlik a járdákat, s a reggel megtelik vidámsággal. Mert a Mester utca az iskolák Az új rendelőintézet. Lent: A legifjabb Mester utcaiak (Novotta Ferenc felvételei) Ksííii 333$ £ *. - rí • ' etadÉAatKe«- •* e 1M A postás, Csizmazia Ferenc — délfelé jár már — most fordul ki á Mester utca 65-ből. Angyal mérnököknek vitt levelet. — Ó, kérem, mérnökember nem lakott azelőtt e tájon — mondja. — Az utca elején igen, ott orvosok, köztisztviselők is laktak, középtájt városi alkalmazottak, errefelé már csak hűtőgyári munkások, lejjebb, a bara — ■kokban pedig... munkanélküliek. De hát mindez a múlté, nincs már munkanélküli és nincs elkülönülés sem — teszi hozzá. Huszonhét éve járja ezt a hosszú utcát, járta éjszakánként is — a háború alatt —, vitte a SAS-behívÓkat, most jószerint örömet hordoz, levelet, pénzt. Tanúja minden változásnak. Emlékszik rá, amikor még ósdi viskó állt a négyemeletes orvosi rendelőintézet helyén, lóvásártér volt a Haller-piac, amelyet most parkíroznak, nemsokára — mindössze egy-két év még — s modem lakóházakkal népesül be a tér. Az ócska Világ-mozi helyén — ahol József Attila egykor vizet árult — postahivatal, szép üzletek. Szemben — tószomszédságában a háznak, ahol a munkásak jobb életéért küzdő Hárnán Kató lakott — a város egyik legszebb fiókkönyvtára. * Esteledik. Egy 20-as villamos csattog végig a síneken, mintha hazafelé rohanna. Csendesül az utca, a Liliomból zeneszó hallatszik, s túl a sarkon kigyúlnak a Körút fényei. Csatár Imre
