Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-02-15 / 4. szám
a A csillebérci úttörőtáborban Vívóoktata*« a Medve utcai általános iskolában Vasárnap délelőtt a pécsi Dóm téren. Lent: Szemünkíénye . .. (Novotta Ferenc felvételei) Mii tudják azok, aSkik gyerekek nélkül élik világukat, hogy mi az igazi öröm? Sose csodálhatták önfeledten a kisgyerek első gügyögését, a lábraállás nehéz próbálkozását, s nem emlékezhetnek azokra a megható pillanatokra sem, amikor a kis elsős anyja kezét fogva először lépi át az iskola küszöbét. S mennyi még az emlék! Végtelen sok gond, izgalom kíséri a gyermek útját, de mindezt feloldja az öröm, amelyet életünkbe varázsol. Múltkorjában külföldi újságírók egy csoportja látogatott el hazánkba. Jártak gyárakban, termelőszövetkezetekben, ismerkedtek első szocialista városunkkal, Dunaújvárossal, s elmentek iskolákba, egyetemekre, kutatóintézetekbe is. Ezernyi élmény, újszerű látnivaló kínálta magát országjáró útjukon, de ők a sok közül egy impresszióm mindig visszatértek, beszámolóikba is beleszőtték: *►Mennyire szeretik Magyarországon a gyerekeket!« Igen, szeretjük, nagyon szeretjük a gyerekeket. A derűt jelentik a mindennapok munkáséletében, dédelgetjük, istápoljuk bennük a jövőt. Mert ők a holnap.Magyarországa, őérettük, s majdan áltáluk készül, szépül, épül itt minden. Amerre nézünk, mindenütt érezhető a gyermek iránti szeretet. Ott van a milliókban, amelyeket az iskoláztatásra, a beteg gyermekek gyógyítására, az üdültetésre, könyvekre költünk. S ott tükröződik mindenütt — a gyermekek mosolyában. Csatár Imre Lánc-lánc. rszterlánc ... 1 t \ 4 niw Visegrádtól Indul el északnak a Börzsöny szép vonulata Az erdei szekérút mély bevágásában forgószél pörgeti, hordja a havat; a szállongó jégcsillagocskák szinte vízszintesen csapódnak arcunkba, fcörüllebegnek, s halkan muzsikálnak szálltukban. Titokzatos zizzenésekkel teli a világ. Friss, puha porhón lépdelünk nesztelenül. Dermedt, halott világot mutat a táj, pedig tele van élettel. A mély hótakaró alatt csendben alszik a rovarvilág. A fagyökerek között ezer meg ezer 'katicabogár szunnyad egy csomóba összebújva a kövek közt vagy a földibe húzódva alusszák téli álmukat a csigák, a gyíkok, a kígyók. Mohával, fűvel falevelekkel bélelt üregekben, tetszhalott állapotba merülten szundikál a borz, a pele, a mormota, a sün. összegöngyölödve, fejét két hátsó lába közé fektetve szendereg földalatti kamrácskájában az ürge De a téli erdő kedves madarai most is meg-megszólalnak. Sárgás-zöld hátú, fehér hasú csízek pityegve vigadoznak itt is, ott is az ágakon, s a Kárpátok fenyveseiből aláereszkedett fenyőrigó a fagyöngy sárgás, üveges bogyóit keresi, meg az olajos borókamagot. Mint vadméhek szelíd dongása, úgy száll felénk a motorfűrész távoli berregése. Kemenceá és kóspallagi favágók dolgoznak a zúgó gépezetekkel, amely percek alatt átrágja magát a vastag törzsön. Megroppan a toronymagas szálfa dereka, lassan dőlni kezd, aztán mennydörgő robajjal elvágódik a havon. A fürge motorfűrészek egymás után döntik le a hetven-nyolcvan éves törzseket. S amikor odébb vonulnak az erdő munkásai, éhes sovány őzek foglalják el máris a helyüket. A kidöntött fák felső ágainak zsenge kérgét lakmározzák. A hatalmas irtáson hanyattfekve hevernek a ledöntött szálfák, kézi fűrésszel darabolják fel őket az erdei emberek. Köröskörül a hegyoldalaikat és a tetőket szép érett bükkösök, tölgyesek fedik, terebélyes koronáikkal összenőtt öreg fák, cserepes kérgű aggastyánok. A ledöntött vén fák mellett pedig ott állnak már az utódok ,az új erdő fiatal suhángjai. Ebben a frissen letarolt völgykatlanban is ezerszámra sorakoznak egymás mellett a fenyő-újszülöttek, mint parányi tüskés kaktuszok. Apró pamacsok még, de a pöttöm lucfeny öcsémét éket unokáink örökzöld óriásokként láthatják viszont, ha majd egyszer erre visz az útjuk. A Börzsönnyel kezdődik el az a nagyszerű vulkánkoszorú, amely a Cserháton, a Mátrán, a Bükk-aljon át a Zempiéni-hegysorig félkörben öleli körül a Magyar Alföldet. Mérhetetlen lávatömegek törtek itt fel tíz-tizenötmillió évvel ezelőtt, így született meg a kialudt tűzhányók sorozatából a Magyar Középhegység északi hatalmas íve. A Börzsöny van a legközelebb Budapesthez, a nagy Duna-kanyar öléből indul el, Visegrád mellől, s megy fel északra. Legszebb főgerincén, a Nagyinóc—N agyh ideghegy—Csóványos zordonan szép vonulatán emelkedünk egyre feljebb. Vad mélységben folyik lent a Nagyvasfazék-patak, fölötte hatalmasain domborodik a Magas Tax. Bozontos havas üstökén a ritkás erdő olyan a felhős ég hátterében, mintha tussal rajzolták volna füstszürke papírra. A Nagyhideghegy lapos tetején úgy áll elénk fekete lávakőből rakott falaival a hóbamerült turistaház, mintha egy alpesi képeslap elvenedett volna meg. A hóesés elállt, a nap már szikrázva süt, az emeleti erkélysoron plédekbe csavarva, égnek forduló arccal, mozdulatlanul ülnek egymás mellett az üdülők, mint egy fényimádó szekta áhítatba merült tagjai. Az étteremben zsívajgó élet. Budapesti diákok, daroigi bányászsportolók, esztergomi turisták, egész üzemi síszafcosztályok találkoznak össze az asztalok mellett. A hátizsákok kibontva, forralt bor fűszeres illata a levegőben, daloló vidámság mindenütt. A ház előtti lejtőn simáira gyalulták már a havat a síelők meg a ródlizók, az északi oldal hatalmas lesiklópályája teljes üzemben van, s a fehér erdei utakon síelők siklanak hókoronás bükkök alatt: le Kisinóara, vagy fel a majdnem ezer méter magas Csóványosra. A Csóványos nagyszerű tömbjéből csillagszerűen ágaznak szét minden irányban a hosszú főgerincek és a közéjük vésődött völgyek. Ez a szép, sugaras tagoltság adja meg a Központi Börzsöny különleges jellegét és nagyszerű hatását: szinte egy pontról futnak szerte a bércsorok, akár a polip csápjai. Havas hegygerincek fodrozódnak alattunk, ahogy széttekintünk a Csóványos tetejéről. A hosszú szárt-sorok közt kékesen-ámyaltan fdküsznek el a mély völgyek. Hallgatag fehér rengeteg közepén vagyunk. A csúcs alatt nagy, sima bükkök támogatják egymást, ágaik lágy ívben hajlanak meg a súlyos hócsamók terhe alatt. A gyertyánok hónaljában vastag vattg pólya, a vén tölgyek hosszú ősz szakállt Yise^" nek, s a törpe boróka-beik rak mintha vert ezüstből yolnának. S az ember — mielőtt betér valamelyik turistaház védett, meleg falai közé — újra és újra mélyet szippant a kristálytiszta levegőből. Amikor végül mégis elindul, magával viszi az erdő csodálatos, ünnepi látványát. Antalffy Gyula Az irtáson hanyattfekve hevernek a ledöntött szálfák A bóbamerUlt turlstaház a Nagyhideghegy tetején s
