Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-12-01 / 23. szám
November 21-én a Zeneakadémián Török Erzsébet Kodálydalokat énekel (Vámos László felvételei) vek, mint Ormándy Jenő és Doráti Antal karmesterek (USA), Pártos Ödön zenszerző (Izrael), az elhunyt Seiber Mátyás zeneszerző (Anglia), vagy Láng Pál zenekritikus, történész és zenetudós (USA), hogy csak néhányat említsünk. Kodály professzort elfoglalták saját kompozíciói és ugyanakkor annyi évét szentelte a népzenei kutatásnak is, amelynek jelentősége nem kisebb, mint saját munkáié; mi pedig, akiknek az a szerencse jutott osztályrészül, hogy nála tanulhattunk, mindig éreztük, milyen mulasztás részünkről az, hogy elhagyva őt, idejében nem örökítettük meg írásban is, tanításának lényegét. Soha nem volt azt hiszem olyan tanár, aki több tudást adhatott oly kevés szóval, ö az egyetlen ember a világon, akinek Bartók Béla odaadta új szerzeményeit, kikérte javaslatait és ellenőrző megjegyzéseit. Ügy érzem, helyes leírnom századunk e nagy zenészével kapcsolatban egy személyes élményt is. Amikor 1925-ben elvégeztem a budapesti Zeneakadémiát, megkértem Kodály professzort, hogy folytathassam tanulmányaimat a következő évben magánúton nála. Ebbe — legnagyobb örömömre — beleegyezett. Az első óra után, amikor megkérdeztem, menynyi lenne a tiszteletdij, azt mondta: »Tudom, hogy önnek nincs módjában megfizetni azt az összeget, amit én kapni szoktam, kisebb honoráriumot pedig elvből nem fogadok el. Ezért hát ne fizessen semmit, ingyen fogom tanítani.-* Egykori növendékei közül mosóiknak is voltak hasonló, szívmelengető tapasztalataik. 80. születésnapja megünneplésére mi, öt régi tanítványa, akik szerte a világ különböző tájain élünk, elhatároztuk, hogy egyesült erővel variációs művet szerzünk — mindegyikünk külön variációt — a Mester 1. Vonósnégyese utolsó tételének témájára. Az öt zeneszerző (kiadóiknak egyetértésével) e közös mű minden tiszteletdíját és teljes jövedelmét felajánlja egy »Kodály Zoltán ösztöndíj* elnevezésű alapítvány céljaira, amely .tehetséges fiatal zeneszerzők továbbképzésére szolgáljon. Nem maradtak el persze külföldi kortársaik mögött Kodály magyarországi tanítványai sem: ők is hasonló felajánlást tettek mesterük tiszteletére. A »Variációk Kodály Zoltán egy témájára* körülbelül egy 15 perces zenekari mű. (A Boosey and Havtkes cégnél fog a partitúra megjelenni.) A szerzők a következők: Az eredeti téma szerzője: Kodály Zoltán, Első variáció: Vivace — Serly Tibor (USA). Második variáció: Rubato — Pártos Ödön (Izrael). Harmadik variáció: Scherzando — Fried Géza (Hollandia). Negyedik variáció: Lento — Veress Sándor (Svájc). Ötödik variáció: Presto — Doráti Antal (USA). Serly Tibor New-Yodc Az október 15-1 hangverseny Kodály Zoltán születésnapja alkalmából felkértünk néhány külföldön élő magyar zenei kiválóságot — volt Kodály tanítványokat —, hogy a tanulóévekről, pályájuknak a mesterrel kapcsolatos élményeiről írjanak számunkra. Lapzártáig az alábbi leveleket kaptuk. jy~odály, a világon elismert nagy komponista, nálunk, Amerikában a legnagyobbak Iközé tartozik. Én zenekarommal kétszer ünnepeltem volt tanárom, 80. születésnapját. Két héttel ezelőtt és e héten. Mi nemcsak előadjuk műveit, hanem felvesszük lemezre. Kodály és Bartók a mi századunk legnagyobb zeneköltői közé tartoznak és mi itt, mint a zenei világ más fővárosai, meleg szeretettel üdvözöljük volt Mesteremet 80. születése napján. Szíves üdvözlettel: Ormády Jenő Philadelphia , -----/. Uo-tlíL -L, AtonM I tUj -Tp t? £*t , 4 yuuuu tritou! tótős J-» IrasvtricU, ÚOÍU. U oLóé\&-iizl öetfö*Xt’^<Fo. TjUJjtC* CoeJejcLu. Jjptétv ucLA Oi Eleiem és pályám sok legszebb és legértékesebb emléke Kodály Zoltán nevéhez fűződik. Még Amerikában is, amikor 1946/47-ben itt járt Kodály —i óriási sikereket aratva művei dirigálásával —, igen gyakran tisztelt meg bennünket látogatásukkal úgy ö, mint a felesége. Az én feleségem segédkezett Emma néni bevásárlásainál. Volt egy emlékezetes nap, amikor délelőtt lOAkor kezdték a vásárlást, üzletről üzletre járva, de 5 órakor olyan fáradt volt a feleségem, hogy ledőlt egy székre s kijelentette, hogy neki most okvetlenül haza kell mennie — nem bírja tovább. Mire megkérdezte Emma néni, miért, hány óra van? Amikor megtudta, hogy 5 óra, nagyon megijedt, mert néki is azonnal haza kellett mennie átöltözni, ugyanis este 7 -kor tmég a Metropolitan Operába ment, csak éppen a »Mesterdalnokok*-at meghallgatni! A régi pesti időkben, hány Kodály-szerzői esten szerepeltem! Én kísértem kéziratból, első előadáson, Kodály magyar népdalfeldolgozásait, melyeket Báthy Anna, Basilides Mária, Székelyhidy Ferenc, PaUó Imre énekeltek. S a ifits Master’s Voice számára, gramrnoforüemezre ugyanezeket a népdalokat részben Bartók Béla, részben én kísértük. Boldogok vagyunk, hogy tavalyi pesti itartózkodásunk alatt tiszteletünket tehettük Kodályéknál. Adja Isten, hogy jó egészségben, s friss munkaerőben még hosszú-hosszú évekig maradjon meg Kodály Zoltán! Kiváló tisztelettel: Herz Ottó New Vodt-Tan» lmtrt tp>nirar«t * népdal« ■•Ttok. HMtw'i TCgrfünám, fcmotmdakat rwrti Bartók Bal* réaAt m ki-Boldofcok vagytok, kogy tavalyi paatl tartonkodamk, alatt tiaatalattiakat takattok Kodályáénál. Adja lat«, hogy Jó agaaUtgbaa a frlas avokaarobaa aag ka—— koasiá «vakig —dj— aag Kodály Zol t—l állítva. Kodály részt vett a darabok próbáján, mint betanító. Kodály egyénisége volt állandó beszédtémánk. (Ma is!!!) Egy nagy zeneszerző, aki egy saját nyelvet alkotott a zenében, nem mindig és nem szükségszerűen érdekes egyéniség. Kodály bizony hatalmas egyéniség volt! Komoly, zárkózott, kevésszavú volt, de gyakran átcsülant a humor és a melegség fénye. Amint említettem, kevésbeszédű volt. Máig is hihetetlen nekünk — gyakran beszéltünk erről —, hogyan lehet ilyen kevés szóval ennyire ékesszólóan és inspiráló módon tanítani. Néha csak rábökött egy kottára és kérdően nézett ránk — és mi megértettük. Az együtt eltöltött évek annyira közelhoztak bennünket az ő sajátos és eredeti zenei gondolkozásához, hogy legtöbbször minden szó nélkül megértettük öt. A nagy pillanatok voltak a zene nagy mesterműveinek analízise. Itt lépett elénk Kodály zenei egyénisége teljes varázsával. Ha egy-egy készülő darabunkat 'kritizálta, néha leírt egynéhány hangot, vagy ileütött egy akkordot a zongorán, mondván: »Így folytatnám.* Ezek a javítások nyitották meg előttünk a komponálás titkos ajtaját igazában. Mert ilyesmire nem elég csak egy jó tanár! Ide zeneszerzői egyéniség kell, amilyen Kodály. Humora leírhatatlan volt ezekben az években. A meleg baráti szwrkálástól a fanyar gúnyig terjedt, aki ahogyan megérdemelte! Ha a »házi vonósnégyes* túlsoká hangolt, csendesen megjegyezte: »Paganini sohasem hangolt!* Egyik kollégánk, vonósnégyesének főtémáját magyarázva elmesélte, hogy a nyáron Balaton mellett üdülve, a túlparton elterülő hegyéket nézte, és így jelentkezett a téma sajátos körvonala, rajza. A darab óráról órára haladt — kissé lassan —, de a rekapituláció előtt megakadt. Ekkor tanácsolta Kodály a komponistának, a jövő nyarat a Balaton túlsó partján tölteni, így majd a visszavezetés eszébe jut. Kodály apai gyengédséggel és tapintattál kezelte a félénk növendékeit, de maró módon gúnyos tudott lenni, ha valaki arrogáns volt. Rövid ideig volt egy osztálytársunk, egy eléggé »bajtársi szövetség*-modorú fiatalember. Első fellépése az volt, hogy kiment Kodály íróasztala elé, bokáit összecsapva: »Professzor úr kérem, alázatosan jelentem X. vagyok.* (Névre nem emlékszem.) Kodály alulról felfelé, majd visszafelé nézte őt és maró lakóniával megjegyezte: »Azt látom.* Számtalan anekdótát őrzünk vele kapcsolatban, és ha már a világ bármely sarkában összeül két Kodály-tanítvány, úgy ezek sorra előkerülnek. Baráti gyengédsége ott nyilvánult meg, amikor — ha jól emlékszem, az 1925. évben — egy koncertet rendezett a Zeneakadémia a Kodály-osztály müveiből. A művek között, amint már említettem, több kamara-mű volt, és Kodály napokat töltött el a próbákon. Betanította a müveket, követelte a zene minden árnyalatát, kritizált, tanított és — tréfált! A Kodálynál eltöltött idők határozták meg életünk zenei útját. Tanítványai közül vannak, akik eltávolodtak stílusban és technikában attól, amit akkor tálán az ideáljuknak tartottak, de egy ideál megmaradt: Kodály Zoltán, akit ma 80 éves korában korunk nagy zeneszerzői között ismernek el világszerte és a hazájában. Mint egyike a sok növendékének, köszönöm ma, ez ünnep alkalmából, azt, amit ö a világnak, hazájának és — növendékeinek adott. A november 21-1 hangversenyen a szerző és az előadómüvésznő megköszöni az ünneplést A hangverseny szünetében autogramkérők veszik körül a Mestert Ural* Usstelsttsl —-. The best I can do now la to send you a y’ , Pártos Ödön Tea Aviv oopy of an article prepared by ma for tha American Presa . Wishing success to your project, and many * * TZ’odály növendéke voltam 1922 és 25 között. Kollégáim XV között voltak Ádám Jenő, iBárdos Lajos, Doráti Antal, Engel Iván, Kerényi György, Kovács István, Petri Endre, Seiber Mátyás, Szelényi István és még mások. Mindnyájunk számára feledhetetlen évek voltak! Kodály tanítása és egyénisége formált ki bennünket, a zenehallgatás módját, a zenei ízlést, a zenei világnézetet és a zenéhez való teljes viszonyunkat. Kodály tanított meg bennünket olvasni és megérteni a múlt nagy mestereinek műveit és egyben kinyitotta előttünk a jövő kapuját. Tanulmányaink idején keletkezett a »Psalmus Hungarians*, amelynek bemutatóján — az Akadémia orgonaülésén részt vettünk, ez a bemutató életünk egyik nagy élménye volt. Utána órákat sétáltunk az utcákon és nem tudtunk megnyugodni, annyira felkavart bennünket a darab ereje és megfoghatatlan drámai és filozófikus tartalma. Ugyanez az este hozta korunk egyik remekművét, a Bartók »Táncszvit*-jé t. A zeneszerzési osztály — a Zeneakadémia 16-os termében — rendelkezett egy »állandó* vonósnégyessel. Tagjai voltak Szigeti M. II. heg, Bárdos brácsa, Seiber Mátyás cselló és jómagam elsőhegedűs. Természetes, hogy gyarapodott a kamarazene irodalom. Többek között emlékezem Bárdos, Kerényi, Adóm és Seibert kvartettjeire, valamint Dorati Antal vonós szeksztettjeire. Ezeket a darabokat a Zeneakadémia egyik évzáró hangversenyén játszottuk is, a műsor csak ennek a Kodály-osztálynak a műveiből volt össze-ifífe ** w *Cf“ C dp» * Tfodály Zoltán 80. születésnapja beköszöntekor (1882. dec. XV 16-án született) a nemzetközi zenei világ mély hódolattal emlékezik meg a "Psalmus Hungarians*, a »Háry János« szvit, a »Variációk*, a »Missa Brevis* és sok más hasonlóan jól ismert mű szerzőjéről. Ezek a XX. század zeneirodalmának olyan elismert mesterművei, amelyek világszerte állandó müsordarabokká váltak. Amilyen nagy jelentőségű Kodály Zoltán munkássága, mint alkotóművészé, mint zeneszerzőé, és amilyen jelentős munkája a folklor-tudományban, amelyet világszerte ünnepeltek és méltattak, olyan kevesen ismerik Kodály hazáján, Magyarországon kívül hatalmas tevékenységét a nevelés terén, különösen, mint a zeneszerzők oktatójáét, negyedszázadon keresztül a budapesti Zeneakadémián. Annak ellenére így van ez, hogy sók jeles tanítványa került szerteszét a világ különböző országaiba, Amerikától Izraelig, akik nevelői nagyságának jeleit magukkal vitték; közöttük olyan ne-nőre years of productive and creative life for our great master Kodály; .»inoerely yours Tibor Serly MAGYAR HÍREK Hungarian News — Nouvelles Hongroises Ungarische Nachrichten A Magyarok Világszövetsége lapja P. O. B. 292. ________ Budapest 02. A szerkesztő bizottság elnöke: Bognár József egyetemi tanár Főszerkesztő: Szántó Miklós Kiadja a Lapkiadó Vállalat Nyomja az Athenaeum, Budapest
