Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-12-01 / 23. szám
Oazi karaván ... Teherautó oszlopok hordják a cukorrépát a szolnoki cukorgyárba Vízsugárral jut a répa a teherautóból az Use tatóba A poros alföldi mezőkről, amelyeket hónapok óta nem áztatott az eső, nagy, szürke hegyek gördülnek nappal és éjjel Szolnok felé. Úgy tűnik, megindultak a kunhalmok és a honfoglaló ősök sírjai, pedig csak a cukorszüret első . mozgalmassága gyűrűzik a sík tájon. Szedik és szállítják öt megye termését a szolnoki cukorgyárnak, ahol október első napján kezdődik az őszi nagyüzem, s eltart február végéig. Amikor ezt a gyárat alapították, napi 140 vagonra tervezték a feldolgozható cukorrépa menynyiségét, ma ugyanez a gyár 280 vagónt dolgoz fel. Bekopogok az igazgató irodájába^ de, a titkárnő széles, átfogó mozdulattal kimutat az ablakon, a gyár egész területét bevonva el> be a szíves útmutatásba. — Valahol a gyárban van... A legvalószínűbb, hogy az úsztatásnái. A szakkifejezések mindig meglepnek, de jobb, -ha ném árulja el az ember, hogy nem tudja, kit és mit úsztatnak ebben a lázas munkaidőben egy cukorgyárban? ' Aztán kiderül," hogy a répát úsztatják, ami nagyon fontos műveiét. A beérkező teherautókról, vasúti vagonokról egyszerű lófogatú szekerektől, — mert ilyenkor mozgósítás van, és minden szállítóeszközt befognak, — vad erejű vízsugarak mossák le a cukorrépát a betonteknőkbe, ahol lefürdi magáról a sarat és homokot, s így megtisztálkodva kerül 2—3 nap alatt a vágóberendezésbe, amely-A baloldalt képen már a cukor tudományos ellenőrzése folyik, az áru készen van A jobboldali képen mint hófergeteg zúdul a csillékbe a kész kristálycukor Csillékben szállítják a cukrot raktárba A vágóberendezés garatjában. Innen a cukorrépa már rostos szeletekre vágva folytatja útját A diftundáló állomás, ahol a répa léte megszűnik, s cukortartalmú folyadékká alakul... A finomító... Kezdődik a kristályosodás folyamata, amelyet a bal felső képen látható üvegablakon át ' ellenőriz a munkás ... A hőség trópusi •• nek ördögi élű és sebességű motollái közt a szép, izmos, kemény húsú cukorrépák földi pályafutása jobbára véget ér. Innen már szűr-1 késfehér répaszelet kerül tovább, messziről olyan, minit a friss, lucskos káposzta ... Az igazgató, Tabák András, hajdan maga is cukorgyári munkás, elégedetten nézi a Niagara erejű sugarak támadását a beérkezett cukorrépa-hegyek ellen, amelyek engedelmesen omladoznak alá a vagonok és autók platóiról. Az igazgató, aki megjárta a cukorgyártás minden munkafrontját, büszke erre a mesterséges zuhatagra. — Régen kézierővel villáztuk te a répát, —most a munkás legfeljebb Hozzásegít, ha megtorlódik az úsztatóban a répa,., De ritkán torlódik. Engedelmesen ömlik és árad ez a vastag, darabos dagály a gyár gépei felé. Az igazgató és munkatársai a jelen munkafolyamatot figyelik, de a jövőre gondolnak. — Ebben az évben tizenkét millió forintot költöttünk a gyár fejlesztésére, ez azonban nem jelenti azt, hogy most aztán megáll- ‘ tunk. Folytatjuk a fejlesztést és a modernizálást, míg a gyár napi 450 vagomos teljesítménnyel a vezető cukorkombinátok közé fejlődik ... Követni kezdjük a cukor útját a bonyolult üzemrészeken át. De a répa eltűnt a szeletelő berendezés széles garatjaiban és láthatatlanná vált, rrűnj; egy kísértet. A diffundáló berendezés öles acéltomyaiban gőzölik és vonják ki a répa' rostjai közül a cukrot, a szűrőberendezések nedves, forró légkörében tisztítják az idegen anyagoktól, s itt megint olyasmivel találkozunk, amit az igazgató és munkatársai a gyár büszkeségei között említenek: — Régen itt embertelen körülmények között dolgoztak a munkások. Kézzel mosogatták az amúgy is nehéz öntöttvas sízűrőkereteket, amelyekre szűrőtextília volt kifeszítve, s azon rakódott le a tisztátalan anyagok nedves, lucskos iszapja ... Az automatizálás óta embert kéz nem is érinti a mázsás kereteket, csak a gép... Automata adagolja a meszet is, aminek az a hivatása, hogy lekösse a szennyező anyagokat és kivonja a cukorból ... Ebből sem látni semmit, a most még folyékony cukor zárt csőrendszerekbe áramlik, fő, tisztul, majd kristályosodik s ez az a hely, ahol az ember végre — egy üveggel fedett kémlelőnyíláson —, megpillantja a szökevény fehér, szemcsés ábrázatát. Itt zuhog el az orrunk előtt az édes tömeg,
