Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)

1962-06-15 / 12. szám

*£_ Kodály Zoltánt a diákok énekszóval fogadják Diáklány vezényli az énekórán az osztálykórust Kodály Zoltán megtekinti a népdal partitúrát, Kodály Zoltán kijavítja az egyik diák által felírt nép­­araely alapján a2 Iskola zenekara hang- dal alt szólamát versenyt ad KODÁLY ZOLTÁN VIZSQALÁTOQATÁSA A LÓRÁNTFFY UTCAI ZENEI ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN Korunk, s népünk nagy alkotó egyénisé­gében, Kodály Zoltánban, a zenesterző, a tudós kutató és a nevelő, teljes harmo­nikus egységben találkozik. Egész életmű­ve harcosan, s céltudatosan e hármas egy­ség jegyében terebélyesedett, nőtt monu­mentálissá. Mint nevelő, a tudós igényével alkot, s mint alkotó, nevel is mindig. „Senki se túlságosan nagy arra, hogy a kicsinyeknek írjon. Sőt, igyekeznie kell, hogy elég nagy legyen rá.” S ezt a szenve­délyes követelményt is ö hangoztatta: „Az iskolában úgy kell tanítani az éneket, ze­nét, hogy egész életre beoltsa a nemesebb zene szomját”... És Kodály Zoltán le­megy a kicsinyek közé, ott van az ifjúság körében, hogy fáradhatatlanul teljesítse a magaszabta életfeladatot: „Mennél jobb zenész valaki, annál jobban tudja szolgálni a nagy célt, hogy a zene az egész népé le­gyen.” Kodály Zoltán és felesége feszülten figyelik a diákok jó felkészültségéról tanúskodó feleleteket (Vámos László felvételei) A legjobb diákok kottafüzetét aláírásával tünteti ki a mester KODÁLY ZOLTÁN <2 s a

Next

/
Oldalképek
Tartalom