Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-06-01 / 11. szám
I 1 8ZELLEHIDÉZÉ8 A FEREIVCMR08BM Május 27-től Június 3-ig tart az Idei könyvhét. Az ünnepi alkalomra mintegy hetven mű jelenik meg, több millió kötet; klasszikusok, mai magyar írók, a külföld legjobbjainak munkáiból. A klasszikusok közül többek között Gárdonyi Géza összegyűjtött művelnek első kötete, Petőfi útirajzai, Ady novellái; a mai magyarok közűi Galabárdt Zoltán Átkozottak című kötete, Illyés Gyula Ebéd a kastélyban című műve, Sarkadl Imre válogatott novellái, Simon István új versei; a külföldiek művei közül néhány: Becher versel, Neruda szonettjei, Triolet A romfelügyelő című műve. De talán nem is fontos, hogy kitől ml kerül a könyvsátrakba, sokkal inkább érdekes, hogy ezek a művek kinek a kezébe jutnak. Irodalmi estre in vitái talk a napokban az egykor »legsötétebbének tisztelt Ferencvárosba. — Kezdődik este hétkor — mondta a telefonba az est könyvtáros-rendezője —, legyen pontos, mert ezen a tájon tisztelik az időt! A cím: Hámán Kató-utca 26, ahol egy hivatali helyiséget »kaptunk kölcsön«. A helyiség valóban 'hivatalos, simára meszeltek a falak, bár néhány kép is akad, meg rádió, televízió, és ami a legfontosabb: soksok szék, vagy hatvan-hetven, és mindén szék foglalt volt már, mire odaértem. Pedig — a figyelmeztető szóra hallgatva — pontosan érkeztem. Jóformán le sem telepedhetem, már megkezdődött a műsor. A József Attiláról elnevezett ferencvárosi irodalmi színpad műkedvelő együttese — kilenc fiatal —, hogyan látták íróink, költőink az egykori Ferencvárost. Igaz, kissé gyakorlatlan volt egyik-másik szavaló, igaz, közben kiderült, hogy a helyiség nem egészen megfelelő, mert az aj töréseken át beszivárog — mit beszivárog? betódul! — az utcazaj: a 25-ös villamos zörgése, az autóbusz dübörgése... De a külvilág betolakodó zajai csak engem zavartak. A közönség a színpadot nézte, a kilenc fiatalt, akik a szavak selymét bontogatták arról a Ferencvárosról beszélve, amelynek az új nemzedék, csak régi épületeit lakja, és látja még, de amelynek régi lelkét, nyomorát és keserveit már nem ismerheti. Mellettem elegáns lány ül, égszínkék ballonkabátban, modern, hegyesorrú cipőben, kezében nylonkesztyű. Észre sem veszi, hogy a figyelem és feloldódás révületében ezt gyűrd, sodorgatja, talán még tönkre is megy az a leheletfinom csipke! A kislány másik oldalán idősebb férfi ül, ő bizonyára jól emlékszik még arra a Ferencvárosra, amelynek szellemét itt idézik, arra a legsötétebbre. ö is átlényegül, mint a lány, csak másiként. Az csodálkozik a költői képek felidézte életen, emez: a szemtanú, az átélő komorságával figyel. Reccsen a padló. Ezüsthajú vakot vezet egy idősebb asszony. Az első sorban szorítanak nékik helyet. A férfi fehér botját az előadói asztalhoz támasztja, úgy világít a vörös ten'tőn> a bot kampója, mint valami lámpa. És fenn, a színpadon, József Attila versét szavalják: — A város peremén, ahol élek, ibomló alkonyokon mint pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom, s lerakódik ... A hátam mögött három fruska ül, az egyik — talán észre sem veszi — foelesuttotgja a csendbe a versszak soronkövetbező szavait: — ... mint a guanó, keményen, vastagon. A közönség nem pisszeg, lehet, hogy mint a három bakifis, a többiek is együtt mondták a szavaiéval a verset. Itt más szabályok uralkodnak, úgylátszik, mint aa igazi színházakban. A közönség jórésze (a könyvtár legszorgalmasabb olvasóit hívták meg erre az irodalmi estre) olvas ugyan, de még nem kényes ízlésű műítész; nékik itt, e kopár teremben talán először tárulkozik ki teljességében a költészet ligete, talán először hallják élőszóval elmondva azt, amit a könyvtárosnő ezideig csak olvasnivalóként adott a kezükbe. Fenn, a színpadon József Attila versét szavalják... De ezt még csak nem is olvasták, ezt, amit most mond egy fiú ott a pódiumon. Ez irodalmi csemege, ezt csak a »magasabb irodalmi osztályba lépők« bújják. Címe: Látogatás egy Ismeretlen Családnál. Irta Bálint György. Így kezdődik: »Az Ismeretlen Család a ferencvárosi Kiserdőben laA hallgatóság és egy előadó (jobbra) kik. A Kiserdőben nincsenek fák. Sárkúnytoók erdeje ez. Mintegy nyolcezer család él a sárfalak között...« Mástxiik szomszédom, a kékballonos lányka mellett ülő bácsi, összerezzen a sötét emléktől. — En is ott éltem valamikor! Ez a bácsi nem olvasta Bálint György riportjait, publicisztikáit, 6 »csak« élte, amit az író a harmincas években papírra vetett! Különös ez... ez a játékosnak tűnő, állandó visszhang; ez a mindenre reagálás; ez a szüntelen kapcsolat a színpad és a közönség között. Különös és sokszínű. Méltóságteljes és naiv. Megható és humoros. Heltai Jenő Három patkány-át szavalja valaki. Kedves kis vers: élt három patkány, itt, a Franzstadtban. Az egyik sajtot lopott és belepusztult, men a sajt — hamis volt. A másik ananászt csent és hasonlóképpen megjárta. A harmadik, két társát siratva, öngyilkosságra készült, patkánymérget vásárolt »háromér« és... Idáig jut az előadó legényke, amikor a szövegbe belereccsen egy szemüveges, stuccolt bajuszú férfi: — De az nem halt meg, mi?! Hát nem, mert, mint kiderül a továbbiakból, a patkányméreg is hamisított volt. És a közönség kacag teli tüdőből. Mert ez a »szellemidézés« nemcsak a régi Ferencváros hangulatát, életét, sűrű nyögéseit és ritka derűjét vará(Gábor Viktor felvételei) zsolja ide, hanem azt az új szellemet is idézte, amely a régi, valóban legsötétebb Ferencvárosban ismeretlen volt. Mintha azt szorgalmazná: »írók, költők, ide figyeljetek! Szavatokat várják, szívesen fogadják a Ferencváros fiataljai, öregei!« GARAMI LÁSZLÓ JF7r'9 f ÜNNEPI KONYVHEl 1962 május 27 - t öl június 3-ig
