Magyar Hírek, 1962 (15. évfolyam, 1-23. szám)
1962-05-15 / 10. szám
: ifr*' ,$b f v IfjC ■ ’ .«■- ■■l V- •' f',' Francia sanzon szól Egerben a Dobó István téren A magyar népviseletet tanulmányozzák párizsi vendégeink Esztergomban a Bazilika elfitt moflmä $* Erről a két hétről regényt lehetne írni. Móricz Zsi gmond tollának igézeftes valósé gábrázoló ereje, Jókai mesemondó fantáziájának színes kellenének most ide. «Szüleim szülőföldjén« — kopogná írógépén Móricz... — «-A hazatért fiú« — róná a címlet az első tiszta fehér árkuspapírosra Jókai. Ám meglehet, nem is regény, de vers születnék a két hét történetóból. Az első részét már meg is írta a költő: Sok urunk nem volt rest, se kába, birtokát óvni ellenünk s kitántorgott Amerikába másfél milMó emberünk. Igen. És a folytatást, a két hét történetét is csak József Attila tudná elmesélni. Mert a szívekből tudjon olvasni, a szemek be* szódét értse és az anyai kéz simogató remegése vezesse annak a tollát, aki íródeákja mer lenni a két hét krónikájának. Vendégeink voltak két héten át. A Magyarok Világszövetsége meghívására érkeztek hazánkba. Nem Amerikából jöttek, hanem Párizsból. Húsz-harminc esztendeje annak, hogy kákengette szüleiket ebből az országból a nine& Ók már Franciaországban születtek. Most eljöttek szüleik szülőföldjére, eljöttek megnézni a hazát, ahol édesanyjuk .vagy édesapjuk meglátta a napvilágot. Tánccal, dallal, muzsikával érkeztek. Valamennyien a Párizsi Magyar Ház tánc- és zenekarának tagjai. Jártak Esztergomban. Megcsodálták a naplementét a tihanyi dombokról. Álmodtak Siófokon. Koccintottak Badacsonybark Sétáltak a Margitszigeten, ahol azóta már Arany János verseinek ritmusára hullanak a levelek a vén tölgyekről. Álltak Egerben Dobó István*, várának bástyáján, lefényképezték Gárdonyi Géza sírját. Táncoltak kállai kettőst, meg üveges táncot, megmutatták milyen a katalán tánc és hogyan táncolt a niép Normandiáöan hajdanán, Diósgyőrött a Szabadság-kerti Szabadtéri Színpadon kopogtak a piros csizmák és lebbentók-rebbentek a virágos viganók. Egerben a Fémszerelvény Gyár munkásai tapsoltak nékik, amint pörgött, forgott a tánc, nevetett a hegedű, sírt a fuvola, brummogott a bőgő. Táncoltak, daloltak. A szemekben könny csillogott, amíg ropták a táncot, amit az édesanyjuk vagy az apjuk még itthon tanult: Ózdom, Tatabányán, a Viharsarokban, vagy a Nyírségen, ők magjuk pedig már Párizsban, a Magyar Házban — tánctanártól. Hogy mi voilit ezen sírni való? Örömében is könnyezhet az ember. A virág iis nevet, ha ráragyog a nap, pedig az esőcsepp harmata még ott sír a szirmán. Mosolygott Becsei Zdltán is — egy a húsz párizsi magyar táncos közül —, mosolygott a felesége is és a könnycsepp is ott rezgeti mindkettőjük szempilláján. Becseiné született francia. Egyetlen szót sem tud magyarul. Becsei Zoltán esztendők óta nem látta az édesanyját, a felesége pedig nem is ismerte. A férj kézenfogta fiatal feleségét és elindult vele haza, Ózdra, hogy bemutassa az édesanyjának. Mi már Tihanyban, láttuk együtt mindhármukat. — Néhány nap mér el is múlt — sírta Becsei néni —, de most sem tudom elhinni, hogy látom a fiamat... Megsimogatta a menye szép, fekete haját, a menyecske rámosolygott és az édesanya így magyarázott tovább: — Nem értjük egymás szavát, nem tudunk beszélgetni, de A bécsi magyar táncegyüttes a molnár-táncot járja. A bécsiek és párizsiak közös műsorban Is felléptek «Fellépés« Siófokon ... Katalán népi táncot próbál az együttes a pillanatok alatt egybegyült közönség örömére A csepeli látogatás (Novott ! ' ; p . ' ' ' ' J fi’ m á aJI 'ft "1 ***? W
