Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-09-15 / 18. szám

/ * yaláffaw Furcta kísérlet. Méa vem próbálkoztam vele. | Sikerül-e két riportból egyet formálnom. Valami »y tudat alatti kényszer diktálja, hogy így tegyek. % S ha csak egyetlen magyar olvasónk is akad f bárhol a világon, akit elgondolkoztat, a kísérlet * nem volt hiábavaló. « Kezdjük Mister E. Szántóval. * A Gellért Szálló halijában várakoztam rá. Te- - lejönön elnézést kért a késedelemért. Átutazó­ban érkezett néhány hétre Magyarországra, in­nen Tel-Avivba viszi az útja, az VSA-csapat sportorvosaként utazik az őszi Olympiára. Vendégünk magyar származású. Az E. betű Emericet, azaz Imrét takar, s pillanatig sem csodákoztam a választékos magyar beszéden, no meg a szóvicceken, amelyekkel a randevút meg­előző telefonbeszélgetés során elszórakoztatott. — Tudja, ki gyárthat csak szóvicceket? — s büszkén hozzátette: — Akinek szókincse van... ... Nos, most egy időre búcsúzzunk el Mr. Szántótól, még néhány halaszthatatlan telefont intéz el az utolsó napi programot illetően. Né­zegessük addig a szálloda forgalmas hallját. Ekkor ült mellém Irma. — Ugye, mi ismerjük egymást? — kérdezte. Ránéztem. Először egy kissé zavartan kutattam az emlékeim között. Aztán a szokásos kérdés­felelet játék következett: asszonynév, leánynév, lakóhely, iskola, hivatal. Nem stimmelt semmi, míg végül is a hatodik találós kérdés után nagy örömmel »agnoszkáltuk- egymást. Hát a társa­ság, persze, hogy a húsz év előtti közös társa­ság ... Irma nem is olyan régen, mindössze 12 éve él külföldön, férje is magyar származású, üzleti ügyben látogatott haza Franciaországból, s ő is elkísérte a gyerekekkel. — Jaj, bár ne tettem volna — panaszkodik, — annyi bajom van a kis Raullal, egy pillanatig nem hagyhatom a gyereket magára, nem ért egy szót sem magyarul, unatkozik. Franciaországban sem maradhatott a nagymamánál. Hogy miért nem? Mert a nagymama nem tud franciául. Simogassuk meg az élénk kis Paul fejét, szo­rítsunk kezet gondterhelt édesanyjával, mert lá­tom, amerikai vendégünk tart felém. Mr. E. Szántó választékos magyarsággal beszél az életéről. Kétéves volt mindössze, amidőn a szülei kivándoroltak. Gyermekkorában az ango­lon kívül tudott egy kicsit magyarul, németül és franciául. Orvosnak készült. Középiskolái be­fejezése után választhatott: német, francia, vagy magyar egyetemen tanüljon-e tovább. Szántó Imre a magyar egyetemet választotta. 1933-tól 1939-ig Budapesten tanult, szigorlatain »kiizzadta a jót«. Nem volt könnyű. Nyolc hónapig jófor- J mán az olvasással bajlódott, s nem kis fáradsá- w gába került Lenhossék professzor tankönyvének * másféloldalas körmondatait megérteni. De mint * harmadéves szigorló, már magyar társainál is * gyorsabban jegyzetelt. • Több mint húsz év után most ellátogatott régi » tanáraihoz, s boldogan állapította meg: az idős !l Frigyest professzor még arra is emlékezett, hogy | melyik padban ült. Horn Béla, az akkori tanár- 3 segéd, ma köztiszteletben álló egyetemi profesz- ? szór, s a többiek is, első pillanatban már meg- || ismerték. Szinte diákos tisztelettel beszélt volt tanárai- te ról, s mindazokról a neves orvosokról, akiket $ világszerte elismernek. * Mint sportorvos, a magyar sportolókra is * büszke. »Imádják* ókét, — mondja Szántó Imre * — aki maga is örömmel és szeretettel siet segít- * légükre, ha kinti szereplésük során nyelvi prob- * lémáik vannak. «r. De a legbüszkébb arra, hogy önerejéből tö- * kéletesitette magyar tudását, s magyarázatot is *, fűz hozzá; * — A magyar nyelv gazdag, és sajátságosán ^ szép. Itt van például a testvér szó. Semmilyen te nyelven nem tudom úgy érzékeltetni a testvér « korát, mint a magyarban. Ha fiatalabb, azt mon­­dóm húgom, vagy öcsém. Ha idősebb, nővérem, bátyám, s a mother anyát jelent, igaz? De ma­gyarul így mondják: édesanyám. Nincs ennél szebb szó a világon. Erre gondoltam, erre az utolsó mondatra még akkor is, amikor már elbúcsúztam Mr. E. Szán­tótól és a szálló bejáratánál unatkozó francia gyereket, a kis Pault megláttam. Vajon megtanulja-e valaha, e legszebb szót a világon? HERNÁDI MAGDA ELKÉSZÜLT AZ ÚJ ROYAL SZÁLLÓ Augusztus 21-én megnyitották az új Royal Szállót, amely mind építkezés, mind belsó be­rendezés szempontjából nemzetközi viszonylatban Is felveszi a versenyt Európa bármelyik szállodájával. Rózsahegyi György Igazgató elmondta, hogy a Millennium Idején épült régi ház 290 szobát, 90 fürdőszobát számlált. Most az ÚJ szállónak 367 szobája van, ebből 317 fürdő­szobás. A szállóban található egy 240 személyes elsőosztályú és egy 16S személyes másod­­osztályú étterem, 90 személyes söröző, 170 személyes pálmaterem, 216 személyes cukrászda. 126 személyes táncbár, a félemeleti hallban drink-bar, ezenkívül bistro, espresso, posta­hivatal, IBUSZ és MALEV-klrendeltség, dohánypavilon, fodrászat és szabóság. (Bohanek Miklós felvételei) ÁCS TIVADAR: 75 ÉVES A SASKATCHEWANI KAPOSVÁR 1884-ben készült el a Canadian Pacific vasútvonala. Két évvel később, 1896-ban az angol kormány nagysza­bású telepítéseket határozott el a három nyugati tarto­mányiban: Alberta, Saskatchewan és Kanitoba terüle­tén. Telepítési ügynökséget szervezett az Egyesült Álla­mokban, Angliában és majdnem minden országban. A kanadai kormánynak az Egyesült Államokban egyik fő ágense lett Eszterházy Károly. Kanadában ki­terjedt irodalom és legendakör veszi körül alakját, de nem mint Eszterházy Károlyét, hanem mint »gróf Esz­terházy Pál--ét, jóllehet a grófi családhoz semmi köze. így került neve az első kanadai magyar honfoglalók emlékművére. A mi kutatásaink szerint Eszterházy Ká­roly 1860-ban garibaldianus volt. Szárd ezüst vitézségi érmet is kapott, majd az olaszországi magyar légióban szolgált. Utána amerikába vándorolt, feltehetőleg részt J vett az északaimerdkai rabszolgafelszabadító háborúban te és sok mindent próbált, mint minden magyar úttörő. Már 1886 elején kapcsolatban volt a Saskatchewan! fővárosi, Regina, ideiglenes vezetőjével, Lavrance Clarice-kai és tárgyalt a Canadian Pacific vasúttársa­sággal, az új vasútvonal mellé települni szándékozó ma­gyar családok földjeinek kijelölése ügyében. Saskatche­wan egyik kerületét, Assiniboáa-t határozták meg az érkező magyarok letelepedési helyéül. 1886 júliusában érkezett meg Eszterházy Károly és Lord Mount Stephen telepítési biztos vezetésével az első kanadai magyar cso­port Toronto-, Oves Sound-, Fort Willlamon keresztül Winnipegre. Ezek a magyar családok a pennsylvaniai I,eisenring és Wickens bányatelepről kerekedtek fel, mert akkoriban Amerikában tűrhetetlen volt a bérek alacsonysága és a bányabiztonság teljes hiánya. 35 csa­lád érkezett, főleg Somogy megyeik. 1886. július 4-én verték le sátorkarójukat a még ekét nem látott vadnyugati szűzföldekre. Később kana­dai mérnökök jelölték ki minden egyes magyar család földjét és hozzáláthattak a fagerendákból rótt házak A építéséhez. Alighogy elkészülteik, rájukszakadt az egyik J legborzalmasabb kanadai tél, amit valaha megértek. A te hőmérő —60 C°-ot mutatott s a házakat magasan ellepte * a hó. A magyarok sokat szenvedtek a számukra szokat­lan időjárás miatt. 1887 'májusában kezdték tömi >a szűz­földeket. Az évben jó aratásuk volt, de az értékesítés nehezen ment. Így nem csoda, ha az aratás végeztével „ már csak 11 család maradt meg az első kanadai telepen. » Eszterházy azonban gondoskodott az utánpótlásról és ^ 1888 tavaszán újabb csoport érkezett, Dunántúlról. To­ll megesebb letelepedés csak 1892-ben indult meg és az * első kanadai magyar telep akkor vette fel a Kaposvár nevet. Az 1888-i csoport 20 családiból állt és Eszterházy vezette az első magyar telepre. 1887 áprilisában létesí­tette a Hun’s Vailey-t, a »Hunok völgyét-, ahol a lele­te pítéssel együtt mór magyar iskola is létesült. Ruby Mi­« hály volt felvidéki magyar néptanítót az a gondolat lel­te ” kesítette, hogy a pennsylvaniai bányanablógazdálkodás­­« bál kimentse és lábra állítsa a' honfitársait őszintén, (jjte % "I önzetlenül cselekedett.m * Eszterházy Károlyról nem lehet ugyanezt állítani. ^ A New York-i Brodwayn elegáns irodát rendezett be. te Társult Nyitrai Emil mewyorki magánbankárral az ^ új kanadai telepek kihasználására. Minden új telepen te üzletházat állítottak fel és minden szükségleti cikkel ők * látták ed a telepeseket Egy 1888-i Saskatchewan! ma­* gyár levél erről így nyilatkozik: ^ Ma már az, aki csakis két ép kezét viszi a telepít­­% vények valamelyikére, ott is kénytelen tovább napszé­lt moskodni. Munka van elég, csak győzze! Keresni azon­­^ ben kevesebbet keres, mint máshol. A készpénzét oda­­te étkezte után Eszterházy siet beváltani tantuszokra, mi­­^ után a két telepítvényen csakis az cirkulál. Eszterházy « boltjaiban mint jó pénzt elfogadják. Máshová azonban nem mehet velük. A Canadian Pacific Railroad nyílván hálás volt Eszterházynak. A Kaposvárhoz legközelebb eső vasút­állomást és a cseh települést róla nevezték el. Saskatchewan számos magyar települése emlékeztet Eszterházy hol jószándékú, hol lelkiismeretlen akciódra. ÍA híres héttornya Békevár, Halmok, Otthon, Fenwood, Ieask, Les took, Mélivdlle, Plunkett, ahová ugyancsak 2 Eszterházy telepített, Stockholm, ahol svédeken kívül a te nyírségi Toronyospálcáról, Nyírkárászról, őrmezőről és $ Littkéről jött földtelen magyar parasztok voltak a hon­te alapítók. Wakaw, Whdtewood, Yorkion, Zala és Sas­­<2 katchewan, Alberta, Manitoba, Ontario, Quebec tarto­­te mányok sok községe, települése tanúskodik arról, hogy te a földesúri Magyarországon nem jól gazdálkodtak a magyar életerővel... Köszöntjük a 75 éves Saskatchewan! Kaposvárt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom