Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-09-01 / 17. szám
Budapest képviselői a Házban és az életben Az Országgyűlés üléstermében teljes szektort megtöltenek Budapest képviselői. Még egyszer annyian vannak, mint amennyien a főváros népét a régi rend parlamentjében képviselték. Számukat nézve, ez megfelel a budapesti lakosság lélekszámának. Régen kevesebben részesedtek a budapesti képviselőség dicsőségében, — de ha az ember a személyeket nézte, igen gyakran túlságosan soknak érezte azt a keveset... Bethlen István grófnak, aki az ellenforradalom után két évtized magyar parlamentarizmusának jellegét meghatározta, az volt a véleménye, hogy a magyar nép nem érett a titkos választójogra, s hogy a titkosság -nem fér össze a magyar paraszt nyílt jellemével.-« Budapest népétől azonban ő sem merte megvonni az 1919-ben egyszer már bevezetett titkosságot. De korrigálta a titkosságot és kezdeményezését később, az 1939-es választás előtt, az egész országban bevezették. ►«Megbízhatóság« szerint osztályoztatta a népet és a Ibudai Várban, vagy a pesti Belvárosban egyharmadannyi, feleannyi szavazat kellett egy-egy képviselői mandátumhoz, mint a szegénynegyedekben, s főleg a m unkáskerületekben. Ezzel a rendszerrel hozták létre Budapest országgyűlési képviseletét a Horthy-időkben. Neveket emlegetni nem nagyon érdemes. A főváros munkássága 1939-ben is leadta szavazatait azokra a jobboldali szociáldemokrata vezetőikre, aikilkért nemigen lett volna kár, ha nem jutnak mandátumhoz, de különb jelölteket nem kapott. Néhány baloldali polgári jelölt is bejutott a képviselőházba. A mandátumok többségén azonban a jobboldal osztozkodott. Fasiszta társadalmi szervezetek vezetői, gazdag panamista ügyvédek, nyilas újságírók, Nagy Szent Gergely Rendes lovagok, emberek egész sora, akiknek nem világnézetük, hanem foglalkozásuk volt a kereszténység és a »fajvédelem«, s igen jól éltek belőle. Horthy régi terrortisztjeinek egész sorát látjuk Budapest 1939-es képviselői között. A Somogyi-Bacsó gyilkosság tettesét Buda előkelői és tisztes polgárai küldték be az országgyűlésbe, nyilaskeresztes mandátummal...-)» «e Az új Magyarország népi demokratikus államrendjében a nép jelöl, a jelölő gyűlések tapasztalatainak és döntéseinek alapján a Hazafias Népfront állítja össze a jelölő listákat és a mandátumok sorsáról a legszélesebb körű választójog alapján, titkosan dönt a dolgozó nép. A képviselők felelősek a népnek és ha nem teljesítik kötelességeiket, a választók visszahívhatják őket az országgyűlésből. Budapest minden értelemben központja a magyar életnek. Hogy a régi munkásdalra emlékezzünk, — ha a Vörös Csepel üzen, most már nemcsak a Váci út felel neki, hanem a főváros valamennyi külső kerülete. A háborús pusztulásból megmaradt romos régi üzemek az évek folyamán nem naggyá, hanem némelyike óriássá fejlődött, s ezek mellé új hatalmas gyárak létesültek. Budapest az ország ipari szíve, s ez kifejezésre jut a képviselői csoport összetételében is. Gazda Gézát, Csikós Józsefet, Piofcer Ignácot, Horváth Károlynét. Richter Józsefet, Nagy Józsefnét, Gailó Ernőt, Komlós Jenőnét, Balogh Lajost és a többieket munkáséletük érdemei juttatták Kossuth-díjakhoz, kitüntetésekhez, felelősségteljes megbízatásokhoz az ipar különböző területein, és a tömegeknek irántuk lépten-nyomon megnyilvánuló bizalma a képviselői mandátumhoz. Budapest munkásosztályának képviseletében, de a főváros egész dolgozó népének bizalmából tagja az országgyűlésnek az a munkás, aki most Budapest tanácsi igazgatásának élén áll, Veres József. A főváros polgárságának, értelmiségének összetétele — érthető okokból rendkívül változatos. A tudós Rusznyák István vagy Dési Ferenc, az író Mesterházi Lajos, Szabó Pál és Veres Péter, a főiskolai professzor Bárczi Gusztáv, Harrer Ferenc, a jogász és nyugalmazott alpolgármester, Vető Lajos a püspök, Horváth Richárd, a katolikus pap, a művész Major Tamás, a közgazdasági szekember Friss István, a kultúrpolitikus Orbán László, az újságíró Parragi György, Hegyi Gyula és Barcs Sándor, a két sportvezető, — utóbbi a Magyar Távirati Irodának is vezérigazgatója, — a mérnök Vida Miklós és Horváth Imre, a kórházi főorvos Noszkay Aurél, a tanácsi elnökhelyettes Pesta László, a szakszervezeti vezető Brutyó János és Harustyák József, a nyugdíjas Háner József, tanítók, társadalmi egyesületi funkcionáriusok, igazgatási szakemberek, háziasszonyok tükrözik a képviselők sorában ennek a változatos társadalmi összetételnek a színképét és valahány típus és személy, annyi élő, eleven kapcsolat a népi demokratikus Magyarország törvényhozása, szuverénitásának hordozója, az országgyűlés és Budapest dolgozó népe között. Budapestnek tekintélyes határa és mezőgazdasága is van. A határ parasztsága szocialista nagyüzemekben, termelőszövetkezetekben gazdálkodik, s ezek a közös gazdaságok mind nagyobb szerepet töltenek be a főváros zöldség-, gyümölcs-, tejt-, vaj-, húsellátásában, a budapesti virágüzleteket ők töltik meg rózsával, szekfűvel, orgonával, minden idény virágaival. Gazdagok ezek a szövetkezetek, jövedelmezőségük már rég túlszárnyalta az egykori bolgár-kertészetek hasznát. Vári Mártonné a XVII. kerületi Kossuth Termelőszövetkezet köztiszteletben álló szorgalmas tagja és — a köztisztelet eredményeként — országgyűlési képviselő. D, K, L. Az Inoiai Aluminium kohó ban timföldadagoló targoncával adagolják a timföldet a folyékony fürdőbe Budapesten — annyi más nagynevű tudósunk közt — él egy csudálatos ember: Vadász Elemér, a vörös föld szerelmese. ö tárta fel hazánk legnagyobb kincsét, az alumínium alapanyagát, a terra rossa-nak, vörös földnek nevezett bauxitot. Mostoha sors után az élet pazarló bőséggel jutalmazta meg: akadémikus, kétszeres Kossuth-díjas, a földtan világhírű budapesti egyetemi tanára, hetvenhat esztendős kora ellenére derűs bizakodással tanít a pesti tudományegyetemen. 1. A zene, a dal először és mélyen — sok évtized után — a görög Parnasszuson érintette meg. Ez pedig úgy derült ki, hogy megkérdeztem attól a férfitól, aki élményeit nap mint nap esténként négy-hat soros versekben örökíti meg, s ezt a verses naplót már évtizedek óta vezeti — vajon ki a kedvenc költője? Így felelt: — Omár Khájjám, Szabó Lőrinc fordításában. S mikor a szavakkal ■ játszva felvetem, vajon mit csinál napjainkban Omár Khájjám a Parnasszuson, megjegyzi csendben, hogy ő is járt már a Parnasszuson. A budapesti Földtani Intézet igazgatója ugyanis csodálatos pályát futott be a fehérvári kanális partjától, ahol a tizennégygyermekes apa bőröket mosott, lévén timárlegény. A tizennégy gyermek közül csak Vadász Elemér tanulhatott, az érettségin azonban megbukott, később egyetemre Tterült, s doktorrá avatták egy kölcsönkért szalonkabátban, azután pedig végigkutatta a világot a világhírű kalapácscsal a bauxit után. Járt Afrikában, Ázsiában, Franciaországban, Görögországban, s mikor megkérdezem, hogyan ment fel a Parnasszusra, hol Ossián él »-ködös, homályos énekével«, és Homér »fénydús egével« — így felel: — Egy kalapáccsal mentem fel és gyalog. — És mit csinált professzor úr a Parnasszuson? — Nem azt, amit a költők. Én bauxitot kutattam. Egy nemzetközi társaság megbízásából kereste és találta meg az alumínium ércét a költők hegyormán. S fent, a Parnasszuson találkozott először azzal a melódiával, amely megérintette mélyen. — S mi volt ez a melódia? — Görög pásztorok énekeltek alkonyaiban a sátraikban. Daluk szívbemarkolóan szomorú volt. 2. Hatalmas termetű férfi. S a testnek ez a bő, kámzsás köpenye, ha szabad mondani, gyöngéd, vívódó lelket takar. A professzor úr életében sokat küzdött és sokat szenvedett. — Nézze. Én vad magyar nacionalistaként indultam s mint geológus rendre kutattam a Felvidéken, Erdély havasai közt, vagy dél felé tartva. Elmentem a Felvidékre, hol már szlovákul beszélt a nép. Felkapaszkodtam Erdély havasaira és román szót hallottam. Elindultam délre, megismerkedtem a szeriekkel. S gondolkozni kezdtem azon, vajon helyénvaló az én nacionalizmusom? Nem sebez más népeket? Ilyen utak során ismerkedtem meg a román, szlovák, szerb emberekkel, s lassan közelíteni kezdtem ahhoz a nemzetközi gondolathoz, amelyet a munkásosztály hirdetett meg, s valósít meg kemény küzdelmek során. A töprengő és szenvedő ember, akit először az 1919-es magyar proletárdiktatúra nevezett ki egyetemi tanárrá, s a pesti egyetemről 1919 bukása után huszonhat esztendeig száműzve volt — a népi muzsika éltető forrása fölé hajolva jegyzi meg: — Azok a népdalok, amelyeket északon hallottam, keleten, vagy délen, a szerbek között, éppoly fájdalmasak voltak, mint a görög pásztorok dala. Lelkem mélyéig meghatott a népi zene azonos, szomorú hangvétele. Mindmind fájdalmas motívum, mind-mind a szenvedés, a gyász, a tragédiák formanyelvén szólnak az életről, s a halálról. Miért ilyen szomorú mindenütt a nép? — kérdeztem magamban. 3 A zene szomorúságának okait keresve egy időben a nagy muzsikusok tragédiáiba merült el. Lélektanilag érdekelte a megnemértés, a dráma, amelynek a zene óriásai voltak az áldozatai. Beethoven, Mozart, Bartók élete foglalkoztatta, az a különös szomorúság, hogy a hangok egyik legnagyobb művésze, Beethoven^ megsüketült; hogy Mozartot hogyan hajszolta az élet; s Bartókot nem a kora, hanem utókora értette csak meg. — Szenvedéllyel olvastam végig Agatha Fasset amerikai írónő könyvét Bartók amerikai éveiről, s ebből tudom, mennyit látott a természetből és a világból Bartók ott, ahol mások semmit sem vettek észre. Vermontban, a kanadai határ mentén, nyírfák, bükkök, magasfenyők közt járkálva szinte a fák növekedését is érzékelte. Már»már látta a fű serkedését, hallotta a világ zenéjét, hegyormok kiáltását, a glóbusz összhangját, a földgolyónak... ha szabad ezt a kifejezést használni... a tudományos tökélyét. A természettudományok nagy embere hozzáteszi: — A bartóki zene nem csak muzsika. Hanem természettudomány. A világ üzenete. Ezt a ze,nét már-már matematikának tartom, a hangok tökéletes — a természet üzenetét közvetítő — matematikai variációnak, legfelsőbb matematikának. A földtan legnagyobb magyar tudósa végül is így találkozott a legnagyobb zeneköltővel, aki számára a föld, a természet, az emberiség és a teljesség üzenetét fogalmazta meg. 4. Világhírű geológusunk nagyapja pipakészítő volt valamikor. Az élet édes véletlene, hogy abból a dunántúli földből égette a cseréppipákat, ahol az unoka, Vadász Elemér több évtized múlva feltárta nagy kincsünket, a magyar bauxitot. Egy másik merő véletlen: Vadász Elemér 1932-ben részt vett annak a dél-egyiptomi vasércnek a feltárásában, amelynek feldolgozásához már a népi Magyarország épített erőmüvet, s ezt az erőművet Vadász Elemér fia, a régi pipakészítő dédunokája kezdte üzemeltetni néhány esztendeje. A magyar tudomány egyik legnagyobb alakja tavaly volt hetvenöt éves. Munkatársai, a Földtani Intézet fiatal tudósai, barátok, tisztelők, diákok háziünnepséggel és virággal lepték meg. Volt ennek az ünnepnek egy gyöngéd pillanata. Az idős Vadász Elemér, akinek nagyon tépett élete volt; aki börmosó tímármunkás fiaként kezdte, s az egyetemről huszonhat évig száműzve volt; aki családja egy részét 1919- ben vesztette el, négy másik testvérét pedig 1944-ben, a deportálások alatt — tekintetével végigseperte az ünneplés kedves kis bokrétáit, s a csendben, kissé rekedten, öregesen dúdolni kezdte a dalt: — Nem való bokréta gyűrött süveg mellé... A »gyűrött süveg« ő volt, küzdelmes szép élete. Huffy Péter Vadász Elemér, kétszeres Kossuth-dijas egyetemi tanár 5
