Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-07-15 / 14. szám
Folyik a munka a szőlőhegyen. Kötözik a szólót (Novotta Ferenc felvételei) Dózerek harapják a földet, készül a halastó &qY \YoI^G/ a»eűy*L ftyftápítúf x A falu olyan volt, mint a mesében. Apró mézeskalács házak sorakoztak egymás mellé. A kertekben pirosán virított a futórózsa, ölelte a kerítést, rejtette a kiskaput. A patak csendesen folydogált a falu alatt. Ha megkondult a harangszó, fellibbent a toronyból a galambsereg és inni szállt a patakra. kát, hanem azok se tértek haza, akik főiskolát meg egyetemet végeztek, a nagyrédei parasztok gyerekei közül. Hogy miéirt? Talán azért, amit Varga Feri, a gyöngyösi városi tanács elnöke nagyrédei létére így fogalmazott meg a gyöngyösieknek: — Az én falum a maradandóság faluja ... S valóban: a környező falvak, községek már mind termelőszövetkezetet alakítottak, amikor Nagyrédén még mindig a szőlősorok végében termeltek két út babot, krumplit vagy kukoricát, a kis nadrágszíj parcellákon. A gyárban dolgozók haza-haza látogattak vasárnaponként. Koccintottak a rokonokkal, táncoltak, daloltak velük, aztán visszamentek a gyárba. Legfeljebb annyit mondtak másnap: — Otthon minden a régi... Aztán 1959-ben egy őszi napon küldöttség kereste Nagyrétéről a gyöngyösi városi tanács elnökét. Négyen jöttek Varga Feri falujából. — Gyere haza — mondták — úgy határoztok, termelőszövetkezetet csinálunk mi äs, ha elvállalod az elnökséget. Vállalta a gyöngyösi tanácselnök. Hogyne vállalta volna. Nagyrédén született. Ott volt az édesapjának három kis hold földje. Ismerte a falut, a falubelieket. Ott gyerekeskedett, ott kapált, szüretelt egészen 1950-ig. Akkor lett tisztviselő a nagyrédei tanácsházán. Később a megyénél dolgozott, majd Varga Ferenc a -Szőlőskert« termelőszövetkezet elnöke (szemben, középütt) Járást és megyei kiküldöttekkel tárgyal Tanulnak az öregek, tanulnak a fiatalok. Életre hívták a Parasztakadémiát. Mezőgazdasági tudományokat lehet itt tanulni és közben a hallgatók elsajátítják az általános műveltséget is. A fiatalok számára a gyöngyösi mezőgazdasági technikum fiókiskolát nyitott a községben. Egerből, Hatvanból, Gyöngyösről hazajött Rábaközi András, Jeszenszky László, Molnár László és mások is... A szép nóták, a gyönyörű népviselet nem megy feledésbe. Megalakult a Nagyrédei Népi Együttes. Szervezik a Nagyrédei Községi Múzeumot, amely az idei őszön megnyílik. Nagyrédét ma már senki nem nevezi a maradandóság falujának. Hiszen a község a tegnapból a legmaibb mába lépett ... Joós F. Imre „Szőlőskerl”-nek. A következő esztendőben megtartották az első zárszámadást. Több mint 11 millió forintot fizettek ki a parasztoknak. Negyvenkét forintot ért egy munkaegység 1960-ban. Egy esztendő alatt lett milliomos szövetkezet a „Szőlőskert”. A közös vagyon ugyanis 10 millió forint. És a falu már nem olyan mint a mesében. Egymás után épülnek a szép új, nagy kőházak. A falu alatt „dózer”-ek harapják a földet. Gátat építenek a kiszélesített patak Ketten a málnaszedök közül. Molnár József né és Bólint Miklósnó medrébe. Öntözőmű készül. 35 holdat árasztanak el vízzel, mert halastavat létesítenek. Víziszárnyasokat tenyésztenek. A munka kétmillió forintos költségvetéssel készül. Telepítettek 140 hold új szőlőt és 100 hold új málnást. 150 holdon kertészetet állítottak be. Viszik a piacra az uborkát, a zöldpaprikát. Tízezer hektoliteres új pincét építenek, kétmillió forintos befektetéssel pedig oltványfeldolgozót emelnek. Mert a szőlőoltvány a specialitása a »-Szölőskert« termelőszövetkezetnek. Ebben az esztendőben 7 millió szőlőoltványt termesztenek és egyedül ez 9 millió forint tiszta bevételt jelent a termelőszövetkezeti parasztoknak. A község bejárata előtt épül a «Szőlőskert- csárdája, ahol majd tinóm rédel bort mérnek, de málnát, szólót Is lehet vásárolni Változik a falu, változik a táj képe. A 9 ezer holdból 4 ezer hold a szántó. 5 ezer holdon szőlőt, málnát és gyümölcsöt termelnek. Az építkezésekhez saját téglagyáruk gyártja a téglát. De nemcsak a patakot állítják munkába, meghódítják a hegyeket is. Most lát csodát a vén Mátra oldala. A hegytetőnek egy évszázadok óta vadon burjánzó darabján kiirtották a gazt. Teraszos művelési kultúrát honosítottak meg. A fennsíkon málnát, körben gyümölcsöt- termesztenek. Pillantás a kilencezer holdas gazdaságra a székház teraszáról Heves megyében, a Mátra alján, Nagyrédén termett a legtüzesebb bor, itt születtek a legsizebb lányok és itt csengett szívből fakadóan a sok szép magyar nóta. A vasárnapi mise után, ha kitódult a nép a templomból, olyan volt a fő utca képe, mintha a kiskertekből indultak volna sétára a legszebb rózsák. Mert nemcsak hírre, szemre is gyönyörű a rédei népviselet. De a falu népe egyre fogyott. Nemcsak azok hagyták ott, akik a városban találtak mun-Ez a kapu állítja meg az utast a 77-ik kilométerkőnél, a Gyöngyösre vezető betonúton. Lent: épül a gát, munkára fogják a patakot A -Szőfőskert« Termelőszövetkezet nagyrédei székháza 1957-ben Gyöngyös városának tanácselnökévé választották. A küldöttség boldogan vitte haza a jó hírt, de csakhamar kiderült, hogy korai volt az öröm. A megye vétót jelentett. Közölte, nem engedi el Varga Ferencet A gyöngyösi tanácselnök már hetek óta hazajárt Nagyrédére, szervezett, tárgyalt, intézkedett, az első közgyűlés már nevet is adott a nagyrédei termelőszövetkezetnek: „Szőlőskert”. így nevezték el a legfiatalabb Heves megyei szövetkezetei. Varga Ferenc már megválasztott elnök volt, amikor a megye végre beadta a derekát. Varga Ferenc hivatalosan is a nagyrédei „Szőlőskert” elnöke lett. Mindez 1959 őszén történt. Decemberben Nagyréde már termelőszövetkezeti község volt. Kilencezer holdja, 1700 tagja volt a A «Szőlőskert« legifjabb -tagja-, a tízhónapos Molnár Piroska — nagymamájával. Lent: vége a tanításnak, éljen a vakáció! Nagyrédei gyerekek fürdenek a patakban
