Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-06-01 / 11. szám
A milliomos termelőszövetkezet gulyája Hodek József a »Virágzó« termelőszövetkezet Kossuth-dijas elnöke Santik Imre a »Virágzó« termelőszövetkezet sertésgondozója hűséges kutyájával, Danival OUtOti A komáromi járásban, 38 kilométerre Győrtől, 26 kilométerre Komáromtól él harmincöt parasztcsalád, akikről azt beszélik, hogy milliomosok. Itt, a Kisbér- Batthyánypusztai Virágzó Termelőszövetkezetben megfordult már hamburgi vendég, nézelődött pekingi egyetemi tanár, ámuldozott varsói művész, és tanulmányozta a gazdaságot New York-i szakíró. Nincs olyan hét, hogy magyar vagy külföldi vendég ne érkeznék látogatóba. Jámbor György, aki 48 esztendővel ezelőtt vándorolt ki a pusztáról Amerikába, két esztendeje látogatott haza, és így búcsúzott a termelőszövetkezet tagjaitól: — örülök, hogy ilyen milliomosokkal is találkozhattam ... Igen, a Virágzó Termelőszövetkezetnek ma hatmillió forint vagyona van. Pedig mindössze 784 hold földön gazdálkodnak, és ezenkívül öt hold szőlő, tíz hold gyümölcsös meg a juhnyáj, a konda és a csorda a birtokuk. 1949-ben alakult ez a paraszti nagybirtok. 1950- ben tartották az első zárszámadást. Akkor 15 forintot ért egy munkaegység. Ma, tizenegy esztendő után, 50 forintot fizetnek minden munkaegységre. A termelőszövetkezetet meglátogathatja bárki. Megismerhetni messziről. Olyan hosszú jegenyesor vezet oda a bekötőútról, mint amilyenről a nóta szól. A sok új piros tető meg úgy hívogat, integet, mintha nem is cserépből, de muskátlivirégból rakták volna. Mert errefelé új minden. Üjak a házak, az istállók, az iroda, a gyepszőnyeg a kiskertekben, újak a szökőkutak rózsái Is, amelyek vizet permeteznek a virágokra. Nyissunk be egy ilyen piroscserepes, új házba, kérdezzük meg, hogyan élnek a termelőszövetkezeti parasztok, hogyan lettek milliomosok? Szerencsés Ferenc juhász. A termelőszövetkezet alapítótagjai közé tartozik, a feleségével együtt... Állunk a fogadószobában, amit valamikor »tiszta« szobának nevezett a magyar paraszt, csak akkor nem fényes parketten meg szőnyegen járt az ember, hanem tapasztott földpadlón. — Itt víz állt, amikor mi ide jöttünk — mondja Szerencsésné, és lemutat a szőnyegre. — Egy malacunk volt, meg egy kutyánk ... Errefelé is puszta volt a puszta. Tocsogók, kietlen kupacok sorakoztak ott, ahol ma házak sorjáznak. Szerencsésék tíz esztendővel ezelőtt építették maguknak ezt a kétszobás házat. De ma már újat építenek. 180—200 ezer forintba kerül majd. őszre elkészül. A szekrények tele vannak ruhával. Az asztalfiókból három darab tízezer forintos takarékbetét-könyvet húz elő a juhász. Olyat, amivel autót lehet nyerni. Tanakodtak ugyanis, hogy kocsit vegyenek-e előbb, vagy építkezzenek. Aztán mégis az építkezés mellett döntöttek. De nehogy elejtsék a szerencséjüket, hát nyeremény-betétkönyvet vásároltak. Ha nyernek, nem kell kocsit venni, meglesz az is akkorra, amikorra elkészül a ház. — Mikor ér rá egy juhász autózni? — érdeklődöm tamáskodva. Gyermekek a szőkókutnái — Tízkor kihajtom a nyájat — nevet Szerencsés Ferenc —, elolvasom a napisajtót, este hatkor behajtok. — És akkor — teszi hozzá az asszony — fel az autóra, és irány Budapest. Éjfélre hazaérünk. Benyithat a vendég bármelyik házba. Bekopogtathat Csicsai Jánoshoz, a vincellérhez, aki a szőlőtraktorral egymaga munkálja az öt hold szőlőt, amelyből az idén szűrnek először bort. Ellátogathat Somogyi Józsefhez, a 66 esztendős gulyáshoz, akinek 473 munkaegysége volt, elbeszélgethet Deák Lőrinccel, a hizlalókanászszal, akinek a múlt esztendőben 1073 munkaegység után fizette ki a szövetkezet pénztárosa az ötven forinelnök. Tizenhárom gyerekes cselédembernek a fia. Tizenkét esztendős kora óta robotolt. Árpakenyeret ebédelt lekvárral, a früstökjét a szederfa termette meg, amíg répát egyelt vagy krampácsolt a vasúton. Pedig fizikai erejéből nemigen futhatta a nehezebb munkára, hiszen mint annyi más béresgyerek, ő is gyönge csontozattal született. Épülő új házak a hajdani pusztán (Novotta Ferenc felvételei) tokát, találkozhat Sóntik Imrével, aki csak egy munkaegységgel teljesített kevesebbet Deáknál — a kép ugyanaz, mint Szerencséséknél. Sántik Imre 54 ezer forint készpénzt kapott a múlt esztendőben, és ez az összeg 4500 forintos havi átlagkeresetnek felel meg. Sántikék is új házat építenek. Deák Lőrinc pedig ugyancsak a napokban járt az elnöknél, mert autót akar venni. j A milliomos termelőszövetkezetnek Hodek József az elnöke. 1954-ben Kossuth-díjat kapott, mint tsz-Egy életen át azt kívánta tőle az úri Magyarország, hogy azt adja el éhbérért, amije nincs — a testi erejét. Férfikora delén túl járt már, amikor elnökké választották. Ekkor használhatta életében először a szellemi erejét, az eszét. Ö adta a termelőszövetkezetnek a »Virágzó« nevet. Talán nem is gondolta akkor, hogy ennyire felvirágzik a gazdaság. Hiszen ez a paraszti nagybirtok ízelítő abból, hogy van-e »teteje«, van-e »vége« a szocialista fejlődésnek. New York-i közgazdasági szakíró az »Amerikai Magyar Szó«-ban cikket írt a kisbér-batthyánypusztai milliomos magyar parasztokról. Arról, hogy milyen kitűnően vezeti a birtokot Hodek József, és hogy ez a termelőszövetkezet példát mutat az árutermelés tekintetében is, mert minden katasztrális hold 300 liter tejet, 167 kg húst és 180 kg búzát ad... Hogyan lehetséges ez? Talán Szerencsés Ferencné magyarázta meg legjobban, — Az apáink nem hagytak ránk semmit, csak a puszta két kezünket. De ha ma levetkőztetnének, egy esztendő alatt megint mindenünk meglenne... Igen, mert ez a két kéz, a magyar paraszt pusztán hagyott két keze földet kapott, hatalmat kapott, gépet kapott, tehát megtörtént a »csoda« — milliomos lett. Joós F. Imre A fiatalok — Mészáros János és felesége — Indulnak a városba A jegenyesor olyan hosszá, mint amilyenről a nóta szól I \ Dolgozik a Mólótraktor, Csicsai János vincellér ül a nyergében. Lenti Szerencsés Ferenc a juhász, kihajtja a nyájat Somogyi József a 66 esztendős gulyás Szerencsés Ferencék lakásának fogadószobája