Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-06-01 / 11. szám
A püspökvár — maga a múlt. A boltíves kapualj még őrzi az ülőfülkéket s a fülkék falain kőbe faragott címereket. Az udvaron öreg, nagyon öreg lila-akácfa teríti a sárga falra fürtjeit. Virágainak édes illata betölti a teret, és messze elkísér a folyosók és termek labirintusában is. — Kérem, ne nyújtsa hosszúra a beszélgetést — figyelmeztet Rákosi Eleik címzetes prépost, a püspöki iroda igazgatója —, a püspök úr már hetvenöt éves. Megnyílik a belső dolgozószoba ajtaja. Fekete reverendában, nyakában vastag, sodrott aranyláncon függő feszülettel áll íróasztala előtt a püspök. Tartása egyenes, az arc szinte gyermekien sima. — Ha nem mondták volna odakint, el sem hinném, hogy püspök úr hetvenöt esztendős! — Biztosan a kiegyensúlyozott életmód teszi — mosolyog kedvesen, és hellyel kínál. — Nem szeretnék visszaélni püspök úr türelmével. Ha megengedi, hogy a tárgyra térjek, néhány kérdésre szeretnék választ kérni. — Tessék. — A püspök úr által kormányzott egyházmegyében milyen a hitélet? — Mondhatom, örvendetes. Híveink többsége eleget tesz vallásos kötelezettségének, papjaink pedig lelkiismeretesen végzik munkájukat. — Milyen anyagi eszközök teszik lehetővé az egyházi szervek és a papság működését, intézményeik fenntartását? Egyáltalán az egyházmegye rendelkezik-e intézményekkel? — Hogyne. Egyházmegyém területén két katolikus gimnázium működik, a nagy múltú pannonhalmi intézet kezelésében. Mindkettőben ma is a Szent Benedek-rend tagjai tanítanak. Győrben hittudományi főiskolánk is van. Az egyházi élet fenntartásához szükséges anyagi eszközöket pedig híveink adománya és az állami támogatás biztosítja... — Bocsánatot kérek a közbeszólásért, jelentős-e az állami támogatás? Az új lelkészlak Rábaszováton — Hogyne, nagyon is jelentős. Az igazgató úr talán összegszerűen is meg tudná mondani, hogy mennyi. — Éppen a napokban néztem át a kimutatásokat — jegyzi meg Rákosi Elek igazgató —, a győri egyházmegye papsága évi 2 287 000 forint fizetéskiegészítő állami támogatásban, az úgynevezett kongruában részesül. — A hivők adományai szintén egyházi jövedelmünknek egy részét alkotják — folytatja a püspök. — A kettő együtt — az államé és a híveké — módot nyújt arra, hogy hivatásunkat betölthessük. Egyházi épületeinket ennek megfelelően gondozzuk. Nagy segítség, hogy műemlék-templo-FelépUlt sághaloraalja új temploma Is (Vámos László felvételei) maink helyreállításának és megőrzésének teljes költségét az Országos Műemlék Felügyelőség viseli. — Van-e elegendő papja az egyházmegyének? Rendelkezik-e az egyház a papnevelés eszközeivel? — Mint mondottam, itt Győrben teloógiánk, hittudományi főiskolánk van. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy a papi utánpótlásról gondoskodjunk. — A közelmúltban személyi változás történt a teológia vezetésében. Ezzel kapcsolatosan egyes emigráns újságok azt írták, hogy az állam avatkozott be a papnevelés ügyébe, sőt olvastam olyan közleményt is, hogy emiatt a püspök urat a belügyi hatóságok őrizetbe vették volna... — Kérem, kár ezekre a szót vesztegetni! Hallottam e hírek felől magam is, elmarasztalom őket, de azt tartom, nem érdemes velük vitába szállni, hiszen azok ott kint úgyis azt írják majd, ami az érdekeiknek legmegfelelőbb, .ri*. egészből annyi az igazság, hogy a teológiáról eltávolíttattam két növendéket, mert vétettek az egyházfegyelem el-A kisbácsai új templom len és tagadták, hogy püspökük utasítását mindenben követni tartoznak. Ekkor a 76 éves Pintér Gyula kanonok úr, hittudományi főiskolánk akkori rektora, látva, hogy nem tudja a növendékeket kellően kézben tartani, lemondott. Lemondását elfogadtam. Dr. Kovács György személyében a legalkalmasabb elöljárót állítottam a főiskola élére. Egyébként Pintér kanonok úr sem vált meg teljesen a papneveléstől, hanem a főiskola külső tanára maradt. Mondhatom önnek, az egész dolog az egyház belső problémája volt. És minden intézkedést saját püspöki hatáskörömben hoztam. Ballagunk lefelé a püspökvár lépcsőin. Az egyik szögletben a magyar korona szobormása s a felirat: Egykoron itt lelt menedékeit az ereklye e falak között. — Ma külföldön van, Nyugaton. Azok rabolták el történelmi kincsünket, jogos tulajdonunkat, akik ezt állítják: »üldözik aiz Egyházait Magyarországon«, »lehetetlenné teszik a hitéletet«, »letartóztatták a győri püspököt és kényszerítették, hogy leváltsa a teológia rektorát«. Elmarad mögöttünk Győr. Falvak suhannak el mellettünk, körülölelve a szövetkezetek jól gondozott, dús, zöld vetéseitől. Egy listát nézegetek, a püspöki aulában kaptam. Egy oldalnyi név és adat, de mennyire kiegészíti mindazt, amit Papp Kálmán püspök úr mondott! Ugyanis azt sorolja fel, hogy 1957 óta új templomot kapott Sághalomalja, Kisbácsa, Várbalog. Üj templomtornyot Töltéstava. Üj plébániaiak épült Bágyogon, Rábapatonán, Rábacsanakon, Rábaszováton, Répceszemerén, és újjáépítették a fertőszéplaiki lelkészlakot. Templomkerítést emeltek Szilben. Festettek, tataroztak, modernizáltak: Barbácsom, Fehértón, Gömörén, Kapuvárott, Péren, Pusztasomorján, Rábakecölön, Rábapordányban, Szárföldön, Üjkéren, Abdán, Agyagosszergényben, Ágfalván, Bezenyén, Csornán, Dőrött, Egyeden, Fertőszentmiklóson, Győrszabadhegyen, Halásziban, Hegyeshalomban, Magyaróvárott, Osliban, Tápon, Tápszentmiklóson, Völcsejben, Csapodon, Győrszentivánban, Győrújvárosban, Mosonszentmiklóson, Öttevényen, Táplánypusztán, valamint Sopron-városplébánián. A fertőszéplaki műemlék-templom helyreállítására 73 000 forintot költött az állam, a sopronbánfaívira 800 000 forintot, ugyanannyit a sporonhorpácsi templomra. Most restaurálják a hideigségi és a nagycenki műemlék-templomokat is. Sápién ti sat, mondja a latin. Szabadon lefordítva: a bölcsnek ennyi elég is. Szabó Miklós Az első világháború előtt élt egy áldott tehetségű, könnyű tollú, írónú, ecsetű, de főképpen pénzügyekben könnyűkezű festőművész Budapesten. Ismerte akkor mindenki Faragó Gézát a pesti Bohémiában, a művészkávéházak, színházak, kedves emberek világában. Volt egy fiatalabb barátja, pályatársa, Vadász Miklós, együtt járták az úgynevezett »békebeli Budapest« utcáit: az alacsony, lomposan öltözködő Faragót éppenúgy ismerték, mint Vadász Mikit és öcscsét, Istvánt, akik mind a ketten olyan fiatalok és ragyogóak voltak — egy vas nélkül a zsebükben... — mint a görög istenek, vagy ami akkor sokai többet jelentett Pesten: mint a fiatal grófok. Faragó egyszer megbízást kapott, hogy fessen egy vonzó, »előkelő« plakátot a Törley pezsgőgyárnak. Hogy barátja, illetve annak öccse is jusson egy kis pénzmaghoz, Faragó modellnek Vadász Pistát választotta. Leültette egy üveg behűtött pezsgő mellé, rózsát fűzött a gomblyukába, álmatag tekintetet rajzolt arcára, amint lovaglóülésben ábrándozik egy karcsú széken a Törley pezsgőről. A plakát sikerült, Törleyék elfogadták, a kép megjelent az ifjú Budapest hirdetőoszlopain, az emberek megálltak, megcsodálták és azt kérdezték: ki ez az ifjú gróf? A Magyar Hírek olvasói is ismerik ezt a plakátot: nemrégen közölte lapunk, amikor a Magyar Plakátkiállitásról számolt be. Mert régen elköltözött már Faragó Géza is, Vadász Miklós is a túlvilági Bohémiába, de tavasszal újra találkoztak műveik a műcsarnokbeli kiállításon. Emlékeztetőül most újra közöljük Faragó Géza plakátját, mert voltaképpen erről szeretnék néhány szót elmondani. A Magyar Hírek 1960. decemberi száma eljutott a világ sok részébe, természetesen Londonba is. És január közepén szép, vajsárga merített papíron, amelyet cégjelzés gyanánt egy nagy »V« betű díszített, levél érkezett Londonból. Egy nagy műszaki vállalatnak, a »V« DEVELOPMENT LIMlTED-nek egyik vezetője, Mr. C. Reggent írta a Magyar Hírek szerkesztőjének. »Dear Sir«, kezdődött a levél, »magyar barátaimtól úgy értesülök, hogy lapjuk december 15-i számának 9. oldalán régi plakátok között megjelent egy Törley-plakát is, amelyet Faragó G. festett. A kép modellje történetesen nem más, mint — 18 Vadász 1st vár. éves korában — a mi vállalatunk elnöke, Mr. Stephan J. Vadász, az ismert feltaláló és a világhírű magyar festőnek Nicholas Vadásznak az öccse«. Mr. Regent arra kérte a Magyar Hírek szerkesztőjét, hogy szerezzen egy példányt a plakátból, mert a »V« DEVELOPMENT LIMITED alkalmazottai nagyon szeretnék meglepni főnöküket a régi plakáttal. A levél és a kérés módfelett kedves. Igenám, de a plakátból, amely annak idején éveken, sőt évtizedeken át Budapesttől Szatymázig minden hirdetőoszlopon és vasúti váróteremben látható volt, álig maradt egy-egy példány, az is múzeumi érték. Addig is, amíg az eredetihez teljesen hasonló színes nyomatot küldhetek, a Magyar Hírek szerkesztősége és a Magyarok Világszövetségének titkársága színes fényképet küldött a plakátról a londoni vállalatnak. A kép nagy örömet szerzett Mr. Stephen J. Vadásznak, azaz Vadász Istvánnak: ifjúkori önmagával találkozott, felelevenedett szeretett bátyjának emléke, akinek nevét egyébként Vadász István egyik első találmánya, a Mikiphone is őrzi. (A Mikiphone volt az első hordozható gramafon, nagy szenzáció a harmincas évek elején.) Vadász István úr köszöneté jeléül elküldte egy mosolygós mai fényképét a Magyar Híreknek. Alig valamivel idősebb rajta, de sokkal vidámabb... B. I. 4
