Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)
1961-05-01 / 9. szám
Risy adag fortyogó iává... Also kép: !Ulndlg újra nagy pillanat: a csapolás (Vámos László felvételei) A martinász Csepelt a tulajdonképpeni Budapesttől a Kvassay-zsilipnél egyetlen kis Duna-híd választja el. A világgal azonban ezernyi híd köti össze. Még Mongólia ősmagyar ízlésű jurtái közt is közlekednek a csepeli vasművekből kikerült teherautók, a Csepel-buszok csak a minap jártak Tibetben, a -világ tetején«, a piros Pannónia-motorkerékpárok Argentínában ősindián országutakon szaladnak, s az egyiptomi heluani hídban is jelen van a csepeli vas, a csepeli acél. Mennyi emlék, harc, história, régi történelmünk mennyi fejezete, új történelmünk mennyi küzdelme fűződik a hat szerény betűhöz, amelynek olyan lágy a muzsikája, ha kiejtjük: Csepel. Csepeli vadászkastélyában búcsúzott el feleségétől (örökre) II. Lajos király, amikor Mohácsra ment. Csepel falut valamikor a török égette porig (milyen ismerős mondat a magyar történelemből). Csepelen végezték ki azt az ellenséggel cimboráló Zichy grófot, aki a 48-as szabadságharc első árulója volt. (Különös találkozás... az utolsó áruló, Görgey haditörvényszéke ítélte halálra.) Csepel még a múlt században sem volt több, mint jelentéktelen jobbágyfalu. A kis jobbágyfalu falai közt született ez a fellegvár, a csepeli gyár. Csepelről indultak a 19-es proletárforradalom és szabadságharc első ezredei a cseh és román frontokra, s az 1945-ös felszabadulás után Csepel nyitotta meg a május elsejei felvonulást a 19-es régi munkásindulóval: Vörös Csepel, zúgjon a hangod... Zúgjon a hangod .. de én most nem a hangok zúgását énekelem. Egy különös ünnepről, s a gyermekcsivítelésről szeretnék szólani. Május elseje előtt Vidám Parkká varázsolódik át ez a városnyi kiterjedésű üzem. Az ünnep előtti napon múlt esztendőben is leállt a munka, délelőtt egy órakor kinyílt a nagykapu, s kifényezett cipőkben, legszebb ruhácskáikban tizenhatezer gyerek áradt be a gyárba. A munkások, mérnökök, tisztviselők gyermekei. Csodákra szomjasan jöttek. Az erőmű, a nag>’kalapács, a Martinüzem, a csőgyár, a kerékpárgyár országos játszótérré változott. A méreteiben is lenyűgöző gépekről kék, piros, fehér, zöld szalagok függtek alá. Mindenki töröksapkát, színes szalagokkal ékes májusfát kapott. Megkezdődött szülők, gyermekek, munkások, csepeli pedagógusok majálisa. Az óriási gyárrészlegekben mesefilmeket vetítettek, a hatalmas termek a vasorrú bába kalandjaival népesedtek be, a gyermekek egetverő zajt csaptak a trombitákkal, zengtek a kereplők, mint egy dél-amerikai vad farsangon, a gyár ötezer luftballont szerzett be és a vasország szürke, füstös falai közt ezernyi szín pompája bomlott ki. A kovácsológyár az állatkertből két mackót is meginvitált, s a szőrösök édesesetlenül cammogtak és botladoztak az óriásgépek között... A hatalmas üzem százszínűvé változott. Az udvarokon roller- és hintaversenyek folytak, az utakon kistávolságú motorkerékpár-vetélkedések, a magasban a májusfák színes szalagjai repültek és a trom-trom-trombitaszó. EljSíFek azok a volt munkások is, akiket a vas városa a hadsereg, az államélet legmagasabb posztjaira küldött. Én is elvegyültem a vidám forgatagban, s az egyik üzemrész vezetője mellé sodródtam. Az általános mulatság közepette ml is kitaláltunk egy felnőtt-játékot. Ö azt mondta, egy órán belül keressek egyetlen kopott gyereket. Én meg, ahogy a nóta mondja, elindultam "kis hazámbul, híres szép Magyarországbul«. / De nem találtam egyetlenegyet sem a tizenhatezer közt. — Nincs? — kérdezte 6. — Nincs — feleltem én. S az a munkásnép, amely múltjában ettől a nincs-től annyit szenvedett, most olyan ragyogva büszke erre a nincs-re. Volt, nincs. S milyen jó ez a nincs! Huffy Péter fsmmmm ■ i m 111 • iipwe
