Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-10-15 / 20. szám

íny raktár átvti bauxitbányában iz Xnotal Erőmű, ahonnan az áramot kapja az alumlnlumvároa Az Ötezer-tonnás prés, amely játékos könnyedséggel készít lemezt a vaskos tömbökből A rövidnyakú gép betöri az aluminium kád tetején képződő vastag, kemény réteget (Novotta Ferenc felvételei) Táncterem, mozipalota, áruház?... Nem, a fehér­vári Könnyűfémmű 270 méteres új csarnoka A tuskolóhántoló gépen ekkora alumínium-szivaro­kat dolgoznak fel ■' Toll'll ll'll ■■'II II fTTTTT^TTT Az alumlnlumvároa főkapuja: az lnotai Alukohó. lent: Tessék becsomagolni... boszorkányos szerszámai fölé, mint egy fejedelmi tűzhely főszakácsa, a' hús­leves fölé. Igaz, Itt ezer tonnás adagok­ban «kotyvasztanak« és ellenőrzések, vegyvizsgálatok légióján megy át az alumínium, amíg az automata gép ko­­killákba önti. Akkor azután dermedt és hideg, nehéz tömb lesz belőle, majd­nem olyan nehéz, mint a vas... Hol az alumínium közismert könnyűsége? — Majd a hengerdében... 4. A szomszédos Inotán az alumínium­varázslat két óriás-mágusa fogad: az erőmű, amely az áramot szolgáltatja, s ehhez bányák egész láncolata csat­lakozik, mert a hőerőmű roppant ét­vággyal falja a szenet — és az ínotai Alukohó. A ferde kévékben beözönlő napsugarak valami titkos műveletre vi­lágítanak. Kurta, izmos nyakú gép gör­dül egy zárt és forró kemencesor elé, a daru felemeli az ajtót, amely mö­gött már ezüstösen pöfög az alumí­nium, —most látom először pedig már másodnapja járok utána, ám eddig ta­kargatta fényes ábrázatát, mint egy keleti szűz. — Az úgynevezett kádbetörést régen kézzel csinálták. Egy Izomember nyolc­­tíz kilót fogyott, amíg elvégezte ezt a munkát. Most egy kis sovány ember végzi, gombnyomásra. Az áram segít néki. 8. Székesfehérvár, az öreg város, ahol 1945-ig csak néhány ódon manufaktúra dolgozott, most a Pest felől érkező utast modern hangáróriással fogadja. (Ekkora betoncsamokot utoljára a frankfurti repülőtéren láttam.) Ez a Könnyűfémmű, az alumínium negyedik állomása, amely az erő könnyed moz­gásával nyűgöz le. A bányában, a tim­földgyárban, az alukohóban óhatatla­nul szennyeződik az ember, itt akár fehérben lehetne dolgozni. A csarnok is tiszta, mint egy óriási bálterem, de a falak között nem zenére, az áram iszonyú impulzusaira folyik a tánc. Akkora alumínium-szivarokat emel­get a daru, mint egy dór oszlop az Olimposzról s egy gép olyan finoman A fehérvári alumínium-nemesi tő szerelés alatt szeleteli, mint a cukrász a piskóta te­kercset. A hengerműcsamokot az óriások ter­mének lehetne elkeresztelni, de az alu­mínium gazdái nem fellengzős embe­rek. Mindössze ennyit mondanak: — ötezer tonnás a présünk... 6. S megfordulok még sokfelé, ahol a fehérvári lemezből... valami lesz. Hajó, amely még az afrikai vizekre is eljut, azután edény, épület, autógarázs és ki tudná felsorolni, még hányféle áru. Végül belépek Pesten egy edénybolt­ba, ahol tornyokban áll a szép, fényes, erős, finom alumínium edény. Fiatal leány válogat éppen, s hatféle méretben csomagoltat lábast, fazekat. Menyasz­­szony és a kelengyéhez tartozik az edényhalom Forgatja az árút, s az egyik fazék tükörsima alján felragyog a mosolya, miközben megszólal: — Tessék becsomagolni... Baráti Géza 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom