Magyar Hírek, 1961 (14. évfolyam, 8-24. szám)

1961-09-15 / 18. szám

Ax agykor! »királyi vár« a magyar (gellend álét vára lesz lszánmazott honfitár­sak, szerteszét élő ma­gyarok, nagy távolsá­gokból érkező levelek kér­dezik: milyen a budai Vár? A levetek tapasztalatából tudom, hogy a Budapestről elkerült ember két sziluettet őriz a szivében, örökösen, talán a haláláig. A pari», ment csipkés tornyait, s a Várat. A halványuló, tüne­­dező árnyképek néha hirte­len élessé válnak. S forrón merül fel elvesztett tájak kíváncsisága: milyen a bu­dai Vár? Kié ez a Vár? Ég milyenek a várlakók? Mindhárom kérdésre fe­lelni logoik. A világtörténelemben min­dig úgy volt, a magyar törté­nelemben pedig kiemelke­dően Így van, (hogy a pusz­tító nemzedéket az építő nemzedék követi, Olyan építő nemzedék, mint a mai, még nem volt a magyar tör­ténelemiben. De hát akkor miért volt hosszú, súlyoá esztendők alatt annyira el­hanyagolt a budai Vár? Fe­lelek erre Is: ha egy új há­zat építenek, mindig a vé­gén tűzik ki az oromrózsit, a májusi át. Ez történt az új Magyarországon is. Felépí­tettük hídjainkat, új váro­sainkat — Komlót, Sztálin­­várost, Kazincbarcikát —, építjük a szocialista falut, végül sor kerülhetett gyö­nyörű májusíánk íeütűzésé­­re. 1957 óta már hatalmas arányokban épül a magyar történelem legnagyobb szín­helye, aiz a Bécsikapu tér és Szentgyörgy tér közötti másfél kilométer hosszú és fél kilométer széles magas­lat, amelynek közönségesen vámegyed a neve. Már évszázadok óta úgy volt, hogy a budai Várban a budai várat hiába keresik, mert a budai Vár nem Bu­dán van, hanem öt világ­rész mecsetjeiben, könyvtá­raiban és közgyűjteményei­ben. Mátyás király elefánt­­csontból faragott házi oltára például a párizsi Louvre-ba került, a corvinákat pedig tizenhét ország negyven vá­rosának negyvenhat könyv­tára őrzi. 1686, a török, de 1945-ben Hltlerék kitakaro­­dása után is olyan volt a Vár, mint »sötét éjszakában egy belülről megvilágított üres koponya-«. A pusztulás okáról, s a pusztulásból való felemelkedésről két jelképes emléket őrzök. A munkások, mikor a romeltakarítás meg­indult, a volt hitleri nagy­­követség, Űri utca 64—66. számú félig kiégett épületé­re, a »Deutsche Gesand­­schaít* táblájára felírták nagy fehér krétabetűkkel: «■Vigyázat I Életveszélyes épü­leti« Még égtek a házak, s lángolt a Budavári Palota, amikor a 'legnevesebb ma­gyar műtörténész felrohant a vöröslő negyedbe és fel­kiáltott: »Itt a középkori Budai« Jelképes dolog Buda felszabadulásában, hogy a harcok során az omlott le a várbeli házakról, amit a négyszázesztendős idegen el­nyomás cifraságként rára­­kott: a barokk, a rokokó, a klasszicizmus. S kibukkant, bár csonkán, ami magyar volt: a középkori Buda. Mi ezt a középkori Budát épí­tettük és építjük fel, olyan súlyos milliók árán, hogy le­írhatjuk: ez a kicsi ország mélyebben a zsebébe nyúlt, mint Mátyás király a dús A palota belső udvarinak sioboraUkjal mis kijavításra várnak <Vámos László felvételei) kincstárba, amikor felépí­tette a középkori Friss-palo­tát A koronázó Mátyás-temp­lom újjáépítése csak eddig több mint húszmillió fo­rintba került, jelentős ará­nyokban megindult a buda­vári Palota helyreállítása 's. A Palota a magyar szellemi élet vára lesz: a Krisztina­városi szárnyba költözik fél­milliós könyvállományával legnagyobb közgyűjtemé­nyünk, a Széchenyi Könyv­tár, a déli szárnyba a Törté­nelmi Múzeum, a kupola­terembe a Nemzeti Galéria, a Néprajzi Múzeum a volt Honvédelmi Minisztériumba, s a Kiadói Főigazgatóság a volt Teleki-palotába, ame­lyet olyan sokáig Habsburg József bitorolt. Könnyű a világot lángba borítani. Itt egy építő nemzedék huszon­öt évi munkájába kerül, hogy újjáépítse a magyar történelemnek azt a szent csarnokát, ahol Kossuth ra­boskodott; ahonnan vesztő­helyükre cipelték Martinovi­­csékat; ahol valamikor Hu­nyadi László feje a porba hullt; ahol felnégyelték Pé­­rót, a parasztvezért; ahol el­esett Abdurrahmén, az utol­só budai török basa; s ahol egy nap Dózsa és serege ko­pogtatott. Több minit négy­száz év után Dózisa szobrot kapott: a Palota téren áll, kö­rülötte Mészáros Lőrinc ba­rát, egy kalapácsot emelő munkás, egy vén magyar Tá­boroz, s a magyarokkal kö­zös küzdelmet vívott román és szlovák jobbágyok. A szobrot István király nap­ján, az alkotmány ünnepén avatták. A vámegyedben sok min­den eltűnt, majdnem min­den elmozdult, a régi lakos­ság nyolcvan százaléka ki­cserélődött, csak egy valami nem szűnt meg: a lüktető élet zaja Naponta ezerkét­száz főből álló ifjonti sereg hömpölyög végig a vár­negyeden, a volt gótikus pénzügyminisztériumi palo­tában berendezett diákszálló teljes lakossága kel útra a Műszaki Egyetem felé. Az új vámegyednek ugyanis több mint minden negyedik lakója diák, eljövendő mér­nök, az ezerkétszáz gyerek közt mindössze két pesti van, a többi vidéki: a ma­gyar népnek, munkásoknak és parasztoknak szomjas és víg serege szállta meg a negyedet, ahol valamikor a Báthoryak, Garák, később pe­dig a Zichyek, Erdődy gró­fok, Batthyány-Strattmann hercegek palotái álltak. Az ezerkétszáz, nagyrészt munkás- és parasztszárma­zású egyetemi hallgatón kí­vül, családtagjaikkal együtt ezer fizikai munkás él a Várban, abban a negyedben, amelyről a slágerszerzők valamikor azt énekelték, hogy »Dísz tér száz, finom úri ház...« A kétezerkétszáz diákon és munkáson kívül ezer értelmiségi él a Várban, mérnökök, iparigazgatók, a néphadsereg tisztjei, műsza­ki vezetők, s a magyar mű­vészvilág képviselői. Itt él Lázár Mária szí­nésznő, aki annyira népsze­rű, hogy a tizenhatos autó­busz vezetője, ha meglátja sietni, a nyílt pályán is megáll a kedvéért: »Szálljon be, művésznő« — tessékeli be. Dísz téri helyreállított palotájában lakott egy másik művésziünk: Gombás zögi Frida, s egy remek mívű, középkori házban Mesterhá­zi Lajos író. Koroda Mik­lós író igen romantikus lé­tek: 6 egyenesen egy közép­kort lovagterembe költözött. Jókai szíve, jósága ég a Vámegyed kedves Jókai ro­konában: Feszty Masa festő­­művésznő, Feszty Árpád lá­nya, Laborfalvi Róza dédL unotoája Dísz téri otthoná­ban él. A Vár orvosa oroszlánfe­jű, dé őzlelkű öregember, hatvanhárom éves, ötvenkét esztendeje él a Várban, az ostrom alatt, amikor a csa­pok megrepedtek, s minden­kit a szomjhaléi fenyegetett, lakása kertjében feltárta va­lamely régi olasz kalmár be­temetett reneszánsz kútját, s naponta több ezer ember­nek mért vizet — szemé­lyenként fél liter volt a fej­adag. ö meséli, hogy az a Várnegyed, ahol régen gz arisztokrata családok egy ré­sze gyermektelen volt, s gyerekkacagást ritkán lehe­tett hallani — teljesen meg­változott. Nagy életerő tört fel az új lakókból: ötven születés 'áll évi tizenöt ha­lálesettel szemben. 1945 ta­vaszán hatvan — romok alól elővánszorgó éhes és rongyos — gyereket kezdtek tanítani, iskola hiján, Esz­­terházy Móricz gróf Bécsi­kapu téri volt palotájának tágas ebédlőtermében. E pil­lanatban a várbeli iskolá­nak kilencszázhúsz tanulója van, s belefogtak a Hess András téri kétemeletes új iskola építésébe ás. A búzamezők, s a gyárak fiainak honfoglalása nem szürkítette el ezt a negye­det, mint némelyek hiszik. A népnek sokkal egészsége­sebb a romantikája, bővé­­rübb a humora, tágasabb a kedélye, mint a régi lakóké volt. A Halászbástya válto­zatlanul és eloroahatatlanul a szerelmeseké. A kémény­seprő, pék, iközértes meghitt ismerős, a Vár lakói csak­nem rokonok, nem is büszke Vár ez, hanem egy kedves, nagy falu, ha valami elhang­zik a Dísz téren, fél óra múlva tudják már a Bécsi­kapu téren is. Kialakult egy kedves pátrióta várbeli büsz­keség, s négyezer ember új honfoglalása láttán, kiderült, hogy a születés érdekesebb, mint volt a hervadás. Még »Pongrácz grófokat« is ta­lálna Mikszáth, ha feltá­madna szegény a Kerepesi­ben: mint a bolond gróf va­lamikor Beszterce városa előtt, olyan bolondosán In­dult el a Vár »ostromára« a napokban egy kicsike se­reg. Íjászok meneteltek az ősi várfalak között. Íjá­szok a Hold ostromának az idején? Az épületgépé­szeti technikum diákjai in­dultak heves, izmokat edző tornaórára, a volt Andahá­­zynKasnya-kert ősi fái alá. Az új nép, másfajta raj, amelyről valamikor a költő beszélt, birtokba vette azt a Várat, ahol egykor Kossuth érte raboskodott, s még ré­gebben Dózsa érte s vele bontotta ki mennydörgő zászlaját. A székely paraszt szoborrá szépülve figyeld a Palota térről a több mint négyszáz év után megnyert Csatát. RVFFY PETER Dózsa György szobra a palotatéren. Lent: az úgynevezett déli Rondella a Buzogány toronnyal

Next

/
Oldalképek
Tartalom