Magyar Hírek, 1955 (8. évfolyam, 4-8. szám)
1955-01-22 / 4. szám
Kzmcsak a ipo.Kt&an kivÁdó.,,. Gizella malom. Az évszázados Soroksári úti üzem dolgozói izgatottan zsonganak a kultúrterem széksorain. Egyszeresük szólásra emelkedik Dományi Aladár igazgató: — A miniszter megbízásából, Csordás György irodavezetőnek a „kiváló dolgozó“ kitüntető címet adományozom. A megilletődött ünnepelt az elnöki asztalhoz lép, kezetszorít a vállalatvezetővel, átveszi a díszes oklevelet és a kiváló dolgozónak járó címeres, babérkoszorús jelvényt. Kollégái, munkatársai őszintén, tiszta szívből gratulálnak, a vállát veregetik, egyszóval büszkék reá. A „kiváló dolgozó“ — áruljuk el végre — nem más, mint a világszerte ismert úszó, a huszonötszörös magyar rekorder, a hétszeres főiskolai világbajnok, a négyszeres E urópa-csúcstartó, a háromszoros Európa-bajnok, a tizenhatszoros magyar bajnok — egyszemélyben. És most itt ülünk Bajcsy Zsilinszky-úti barátságos kis otthonában és sportról, munkáról beszélgetünk. — A ceglédi uszodában szerettem meg a vizet — mondja a házigazda, — még harmadik gimnazista koromban. Ez azonban csak amolyan fürdés, lubickolás volt. Versenyzői pályafutásom tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor 1947-ben, az érettségi után Pestre kerültem, Hunyadfy István keze alá. Edzőm erős tréningbe fogott. Múltak a hónapok, de olyan eredményt sem tudtam elérni, mint azelőtt odahaza. Már csüggedni kezdtem, de a mester csak biztatott. „Gyuri, meglátod, kikerülsz az olimpiára.“ Szinte nevetséges, de 1948. áprilisában még az olimpiai keretnek sem voltam tagja és edzőm mégsem hagyta abba: „Gyuri, ott leszel az olimpián.“ Ahogy beszélgetünk, előkerül a monogramos album. Újságcikkek, képek elevenítik fel a múlt évek dicsőségeit. Moszkva ... Párizs ... Helsinki ... Leningrád ... Prága... Stockholm ... Torino ... Egész Európa keresztül-kasul. Milyen gyönyörű emlékek, élmények egy 26 éves sportoló számára! — És mégis arra vagyok legbüszkébb — töri meg a csendet Csordás, — hogy amióta a fővárosban vagyok, egyetlen napig sem voltam munka nélkül. — 1950-ig az Egyesült Izzóban dolgoztam, mint segédmunkás. Ez elég nehéz murika volt, de azután idekerültem a Gizella malomba, normás lettem. Tanfolyamókat végeztem, vizsgákat tettem, nem akartam soha egy pillanatig sem „megtűrt sportoló“ lenni... Már többször kaptam jutalmat jó munkámért, de bevallom, a „kiváló dolgozó“ kitüntetésre, amit december 23-án kaptam, nem számítottam. A murikat dicsérő oklevél és jelvény most itt ékeskedik a sók-sok sportérem között a vitrinben. És a végtelenül szerény Európa-bajnok további terveiről beszél: — Szeretnék még Melboumeban is ott lenni, aztán... Aztán konkurrálni alkarok a mesterrel — hunyorít viccesen. — Tanítani akarom a fiatalokat. Búcsúzunk. Távozóban arra gondolunk, hogy Csordás György nemcsak a jövőben fogja tanítani a fiatalokat. Már a jelenben is példaképe lehet mindazoknak, alkik becsületes, igazi sportemberhez méltóan akarják szolgálni és szeretni hazájukat. * az 1955. évi műkorcsolyázó- és jégtAncbajnoksAg versenyeit január 14—16-án bonyolították le a budapesti Műjégpályán. A műkorcsolyázás idei magyar bajnokai egyéniben Jurek Eszter és Szenes István, míg a páros műkorcsolyázásban ez alkalommal is a Nagy Testvérpáré a bajnoki cím. A jégtáncbajnokságot a Madarász-házaspár nyerte. 30
