Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-02-27 / 9. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 25 AZ IFJÜSAQI SZÍNHÁZBAN Vass Éva (Liedenwall Edith) és Pataki Jenő (Baradlay Richárd) Valaha, amikor a színpadtól jobbra és balra a kiugró első páholyokat — csakúgy mint a többi, a nagyobb és díszesebb színházakban — az előkelőségeknek sMnták. Ezek szerették, ha a nézőtér áhítattal csodálja őket és legalább akkora érdeklődést mutat irántuk; pompásan szabott frakkjuk, mélyen dekoltált toalettjeik iránt, mint arra, ami a színpadon történik. A jobb első páholyt királyi páholynak hívták egykor. Most Fekete Joli ipari tanuló ül ott, társnői közt. Két könyökére támaszkodik és megrendültén figyeli a Jókai „Kőszívű ember fiai“ című regényéből készült dráma mozzanatait. A kőszívű ember már meghalt, a szó, a döntés joga most az özvegyét illeti. Joli fellélekzik és és öröm csillan a szemében, mert az asszony bátor, nemeslelkű, a szívére, a becsületére hallgat. A nép nagy mesélője, a gazdagképzeletű Jókai öntötte szépséges szavakba érzéseit. E szavak, s a példamutató tettek ellenállhatatlanul utat találnak Fekete Joli szívéhez. Baradlay Ödön hős, Kossuth hű embere, Richárd bátor katona, daliás vitéz, de mi lesz vájjon a kőszívű ember fiai közül a harmadikkal? Sikerül-e az álnok, kigyótermészetű idegen dámának eltávolítania az anyja, a családja, a népe mellől? A nézőtéren munkások ülnek, háziasszonyok, tudósok, katonák, az első sorban a magyar zene nagy mestere, Kodály Zoltán. Szemében ugyanaz a fiatal láng lobog, ami a kis Joli kék szemében. Derűs mosoly ül az arcán ... A színpadon érlelődik a dráma feszültsége és a Dolgozó Ifjúság Sző-
