Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-02-27 / 9. szám

8 Hírek a magyar népi demokráciából lőtt fel neki, ha „megtér“. Fran­kel azonban nem állott kötél­nek. Frankel Leónak 6 éves ma­gyarországi tartózkodása alatt sikerült megteremtenie az egy­séges munkáspártot. Mint az Arbeiter-Wochen-Chronik szer­kesztője ragyogó cikkekben fej­tette ki a forradalmi szocializ­mus álláspontját. Nem csak a munkások szerették, de akad­tak tisztelői a polgárság köré­ben is. Elég, ha Tóth Bélára a Magyar Anekdotakincs szerző­jére gondolunk, aki gondolko­dásában távol állott tőle, de be­csülni tudta Frankel egyenes­ségét és harcos odaadását. Frankel előadásait két-három­­ezer ember látogatta állandóan. Frankel és az általa alapított párt, a kormány támadásainak pergőtüzében állott szüntelen. Egyik rendőrségi provokáció követte a másikat. Hamisított röpcédulák, hamis vádak, min­den-eszköz jónak látszott a ha­tóságok számára. 1881-ben saj­tópert akasztottak a nyakába. Majdnem két évet töltött bör­tönben. Kiszabadulása után meggyőződve arról, hogy a kor­mányterror és a munkásmoz­galom megalkuvóinak ellensé­ges viselkedése lehetetlenné te­szik itthoni működését, újból elhagyta az országot. Ügy érez­te, az Internacionáléban jobb munkát tud kifejteni. Rövid ideig Ausztriában dolgozott, majd visszatért Franciaor­szágba, Életének ez az utolsó szaka­sza önként vállalt nagy sze­génységben telt el. A munkás­­mozgalomnak ebben az időben még nem voltak gazdag szak­­szervezetei. A munkásmozga­lom vezetőit, akik egész éle-­­tüket a munkásságnak! szentel­ték, a dolgozók áldozatos fil­léreikkel tartották el. Frankel a Vorwärts című német szo­cialista lap párizsi levelezője­ként, havi 150 frankot kapott. Ezenkívül egy pár frankot ke­resett még más lapoknak írt cikkeivel. De sohasem panasz­kodott, a nehézségeket derűsen viselte el. Bármilyen szűkös vi­szonyok között is élt, elvtársai­tól nem volt hajlandó elfogad­ni semmiféle támogatást. A pá­rizsi német egylet tagjai össze­adtak ugyan pénzt számára, de könyörgésükre sem volt haj­landó elfogadni. 1896-ban, munkaereje teljé­ben, tüdőbaj támadta meg, mely még abban az évben végzett vele. 52 éves volt. Marx közvetlen munkatársa az Internacioná éban, a pá­rizsi kommiin munkaügyi mi­nisztere, a magyar forradalmi munkásmozgalom egyik alapí­tója volt. Külön-külön is nagy tisztesség mindegyik, de Fran­kel mindhárom fronton kivá­lóan állotta meg a helyét. Sze­mélye azok közé tartozik, aki­ket a munkásosztály nagy szí­vébe zárit és a haladó értelmi­ség is büszkén vall magáénak. Szalui György

Next

/
Oldalképek
Tartalom