Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-12-25 / 52. szám

26 Hírek a magyar népi demokráciából lágbajnokságon is gyengén sze­repeltek. ők viszont az angolo­kat kétszer is alaposan megver­ték —, meg is lehet érteni. Ilyenkor szoktak aztán a meg­lepetések születni. Most persze meglepetés nem történt, de- a skótok egy kicsit ráijesztettek a mieinkre. A magyar válogatott csapat nagy klasszisára vall, hogy mér­sékeltebb formában s a szokott­nál nehezebb körülmények kö­zött is diadalmaskodni tudott s igen értékes győzelemmel fe­jezte be ezévi műsorát. A magyarok szigetországi vendégszereplése a glasgowi mérkőzéssel azonban még nem fejeződött be. A válogatott csa­pat tagjainak legtöbbje a Bp. Honvéd és a Bp. Vörös Lobogó csapatában klubközi mérkőzé­sen vett részt Londonban. A Bp. Honvéd az angol bajnok­ságban vezető Wolverhampton Wanderers csapatával találko­zott, s 2:0-ás vezetés után 3:2 arányban vereséget szenvedett. Sok mindent lehetne a Bp. Honvéd mentségére felhozni. Szokatlanul sáros, mély volt a pálya talaja, villanyfény mellett zajlott le a mérkőzés, egyik-má­sik játékos gyengélkedett stb. A kifogásokkal azonban csak megtévesztenők önmagunkat. Tény, hogy a Wolverhampton Wanderers otthon játszott és jobban hozzá voltak szokva a hazai „sárdagasztáshoz“. Elkeli azonban azt is ismerni, hogy a Wolverhampton Wanderers na­gyon jól játszott és megérde­melten győzött. A Bp. Vörös Lobogó—Chel­sea csapatok közötti mérkőzés hatalmas küzdelem után 2:2 döntetlennel végződött. A Bp. Honvéd veresége és a. skótok lelkes helytállása önkéntelenül is eszünkbe jut­tatja, hogy az angol válogatott csapat alig néhány hete legyőz­te; a világbajnokságot nyert nyugatnémet válogatott együt­test. Ezek bizony tények, még pedig figyelmeztető tények még akkor is, ha a Bernben győztes német együttesből csak három „hírmondó“ maradt. Arra lehet következtetni, hogy az angol labdarúgás vezetői és szakem­berei komolyan vették azt a szándékukat, hogy tervszerű munkával visszaszerezzék az ál­talunk Wembleyben megtépá­zott nimbuszukat. A 6:3-ig azt hitték az ango­lok, hogy ha bármelyik ország válogatott csapata nyeri is meg a négyévenként sorrakerülő vi­lágbajnokságot,, azért mégis csak ők a világ legjobbjai, hi­szen kilencven éven keresztül senki sem tudta őket legyőzni otthonukban. Most már kijóza­nodtak, s tanulni sem szégyel­­nek, hogy ismét kivívják vezető helyüket a labdarúgó világ­ban. A jelekből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy az út, amelyet választottak, jónak ígérkezik. Pető Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom