Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-12-25 / 52. szám
Hírek a magyar népi demokráciából 23 arccal, amidőn a kaszriár a csupasz jobbkézzel végzett elég hosszas fenyítés után befejezésül, mintegy elbocsátó búcsúképpen még a balkezében tartott vékony pálcával is feléje suhintott. Gyermeket minden módon és eszközzel lehet büntetni... * Kitűnő közgazdászok pontosan kiszámították, hogy egy rendes egészrészes béres minden néven nevezhető összes járandósága mennyi pénzértékben. Ne vegyük tekintetbe annak a munkának értékét, amelyet a cselédek, főleg a cselédasszonyok a konvencióba kapott földecskék művelésére s állatocskák nevelésére fordítanak. A cselédek minden néven nevezhető évi járandósága, vagyis a búzán, rozson, árpán, tűzifán kívül még az uradalomtól kapott lakást is számításba véve, pénzben körülbelül 350—400 pengőt ér. Ennyit kapnának érte, ha el akarnák adni. Egy öttagú bérescsalád minden tagjára tehát az évi jövedelemből az 1930-as esztendőkben is naponként átlag 25 fillér jutott. Az élelmezésen, fűtésen,'.világításon kívül ebből elégítik ki ruházati szükségleteiket, szellemi és vallási kívánalmaikat, utazási igényüket. Ez a félmult s a folyamatos jelen, a rendes állapotok kora, a békéé. Nincs panasz. Csak a neveletlen gyermekek üvöltöznek, rázzák, rugdalják a bezárt kenyéresládát.. . A lapos hétköznapok nagy vízválasztója, az izgalmas, igazi ünnep, az esztendő fordulója. Mindenszentek előestje volt, október 31-e. Az uradalom ezen a napon tudatta, hogy a cselédek közül kiket tart meg és kiket bocsát el újévkor. Ekkor vették fel az új embereket is. Ez volt a »szóZítós«, a pusztai akasztófahumorral a gatyaremegtetés napja. A költözködés idejét a törvény később április 1-ére helyezte, mert akkorra az utakon már fölszáradt a sár s a megrakott szekerek könnyebben haladhattak. Kora reggel társadalmi rangsorban az egész puszta az iroda elé gyűlt, megborotválkozva, ünneplőben, egy nyárfaerdőnyi remegő lélek. Elől álltak az iparosok: a főgépész vezetésével a kovácsok és fűtők; aztán a bognár és a vele dolgozók; aztán a parádés kocsis, a magtáros, a kocsisgazda, a béresgazda, mindegyik a maga seregével; aztán a juhászok, gulyások, csikósok a csőszök, az uradalmi kanászok s legutoljára a béreskanász, aki a cselédek falkáját őrzi s akinek járandóságát a cselédek konvenciójából vonják le. Mint minden seregszemle, ez is néma. Ki tudja, ki marad meg? Az emberek sápadtan lépitek be, mint egy párviadalra. Néha jajongás hallatszik, valaki kegyelemért könyörög. Először a vezetők járulnak a hatalom elé, s ha megfelelnek, mindjárt az ítélkezők mellé állnak s csapatjuk vizsgáztatásában már ők is résztvesznek, rendszerint a vádló hivatásában. A cselédek jelenete rövid, mint minden nagy sorsfordító drámai
