Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-12-25 / 52. szám
8 Hírek a magyar népi demokráciából ömUke^zejtik nmk! Ezzel a címmel jelent meg az Országos Béketanács kiadásában a „Békebizottságok Kiskönyvtára“ sorozat legújabb száma. A kötet megrázó dokumentumokat tartalmaz.: az emberi haladás, a szabadság a nemzeti ellenállás mártírjainak, a náci fasizmus elleni harc hős vértanúinak utolsó leveleit. Fasiszta haláltáborokban, börtönökben, kivégzőhelyekcn haláluk előtt írták e leveleket. Soraik mégsem csüggedcst, hanem hitet és kitartást sugároznak és megrázó erővel- hirdetik: milyen veszélyeket, milyen emberi szenvedéseket okozott a világnak a német fasizmus. A nyugatnémet támadó hadsereg újjáéledésének veszélye teszi ma különösen időszerűvé e gyűjteményt. A levelek írói között ott vannak sok nemzet legjobb fiai, köztük a magyar ellenállási mozgalom hős vértanúi is. A kötet többi között tartalmazza Alpári Gyula, Békés-Glass Imre, Pataki István és Schőnhcrz Zoltán utolsó leveleit. BÉKÉS-GLASS IMRE 1912-ben született Budapesten. Gépész, vasmunkás. Franciaországba került és a háborúban önkéntesként harcolt a francia hadseregben. A fegyverletétel után kezdettől fogva részt vett az ellenállási mozgalomban. 1943-ban letartóztatták és 1944 február 21-én Párizsban agyonlőtték. * Kedves feleségem, Ila és Bici! Életem utolsó óráit élem. Ma délután 3 órakor agyonlőnek bennünket. Egy darab papír nem elegendő, hogy mindent leírjak, amit szeretnék. Kicsi Ilám, ölellek és szeretlek végtelenül. Remélem, meggyógyulsz és egészséges lehetsz még. Legyetek derülátók, mint én. Semmit sem vethetek a magam szemére, emberül éltem és meghalni is így akarok. Nem sokat' ér az élet szabadság nélkül, s akiknem nem volt bátorságuk küzdeni az életükért, nem is érdemlik meg azt. Sokkal jobb életet kívánok neked. Neveld, tanítgasd fiainkat, mutasd meg nekik az életet a maga valóságában. Nem vagyok feldúlt, csak olyan hideg van, hogy nem tudok írni tőle. Éppen most kaptunk egy csomagot a Vörös Kereszttől, s úgy faljuk, mint a gyerekek, nehogy éhgyomorral menjünk a másvilágra. Csak azt sajnálom, hogy nem valósíthatom meg álmaimat, nem tehetem jobbá mindenki életét. Kérlek, őrizzétek meg ruháimat. Ila csinálhat belőle, amit akar. Ha tudtok: küldjétek egy kis pénzt apámnak Magyarországra.' Olyan szegény és. 80 éves. Kedveseim, ezerszer csókollak benneteket és minden szépet kívánok nektek. Ila, ne feledj el soha, ahogy én se feledlek soha. Furcsa dolog, szegény ördög vagyok, négyen vagyunk egy cellában és nem tudunk írni. Ezrével vannak barátaim, rokonaim, s nem írhatom le a nevüket, mert nincs elég hely rá. Ölellek mindany-
