Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-11-27 / 48. szám

12 Hírek a magyar népi demokráciából Akit a tanyák népe jelölt... KICSIKE HÁZ a ceglédi ha­tár homokvilágában; takaros hajlék — palatetős, nagyabla­kos, magasküszöbű. Ebben la­kik férjével, öt gyermekével Gál Jánosné. Távolban, közel­ben, amerre ellát a szem, a Ho­mokpuszta szétszórt házai fe­hérlenek. Szürke, ködöt szitáló, aprószemű esőt hullajtó no­vemberi ég; a délután máris sötétedik. Néma, mozdulatlan a táj; hanem a Gálék portája körül repdesés, csipogás veri fel a csendet. Vacsorának való csirkét hajkurásznak ottan. Kárál a felvert baromfi, re­pül a toll — s közben csak meg­fogják azt a húsos kis jércét, egy pillanat, s élte is megsza­kad; aztán anya meg lánya be a házba. Nemsokára jönnek haza a Vörös Csillag termelőszövetke­zetből az emberek; Gál János meg ifjabb János, a legényfiú. Azokat el kell ám látni rende­sen! Bizony elkéstek egy kicsit a házimunkával. — Mert megint a más bajá­ban szaladgált édesanyám ... — nyelvel a nagylány —, hol a Szabóék tehene, hol a Kisék to­jásbeadása, most meg a Vörö­sék dolgában lót-fut. Jó, hogy ide nem vesszük mind a tíz gyereküket. — Ej, hogy ilyen nagyszájút neveltem én ... Várj Csak, a Pistád ellátja majd a bajodat, ha elvesz! Hetykén, frissen száll a leányka hangja: — Kiadom én annak az útját hamarább! Éles a szava, de vidáman, já­tékosan csillog a szeme; de­hogyis haragszik reá az anyja. Ismeri, tudja, hogy kész a se­gítségre ő is. Nemhiába anyja lánya. A dologban sem ma­rad el. Hanem a szája be nem áll: — Tegnap meg gyűlés me­gint. Tizenhárom kilométer innét a ceglédi tanácsháza, édesanyám meg csak be, gyalo­gosan. Mintha nélküle meg se lehetne az a gyülekezet. Négy esztendeig nem volt elég a ta­nácstagság? ... Most megint arra jelölték. Már azt hittem, kimarad belőle, aztán mást vá­lasztanak, dehát ezeknek a ta­nyasiaknak nem kell senki, csak az Erzsi néni. .. Az a min­denük, a dajkájuk, ügyvédjük, jóbolondjuk. Nélküle már meg nem lehetnek. Mintha édes­anyámnak nem lenne elég a maga családja. Hogy egy ilyen idős asszony ... — s csak mond­ja, egyre mondja a magáét. AZ „IDŐS ASSZONY“ a 35 éves Gálné piros, kemény húsú arcán gödröcskébe gyűlik a mo­soly. Fiacskájára pillant, fel­kapja, megtáncoltatja a levegő­ben. Közben nagylánya felé szól: — Beszélj, csak beszélj ... Derű van a korholásban. Hiá->

Next

/
Oldalképek
Tartalom