Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-11-13 / 46. szám
Uíoszíolányi (^Dezső: K épviselő Hírek a magyar népi demokráciából 27 Kosztolányi Dezső (1884—1936) a kiváló író és költő arcképsorozatban mutatta be a Horthy-kor néhány jellegzetes alakját. Ezek közül való az alábbi is. (Valamikor még a régi császári Ausztria Reichsratjában olyan jelenetet láttam, mely el nem múló élményemmé vált s ma is szorosan kapcsolódik bennem — nyilván tévesen — a mindenkori közélet és a mindenkori képviselő fogalmával. Egy tekintélyes öregúr beszélt. Az ellenzék padsoraiban ülő képviselők egyszerre, szinte vezényszóra kivettek a mellényzsebükből egy-egy kockacukrot s a szónok felé tartották. Erre az imént még nyugodt, fölényes öregúr ordítozni kezdett. Szeme kidülledt. Arca elkékült. Az illető — később értesültem — a monarchia egyik leghíresebb cukorcsalója volt. Minthogy a politkában ma is járatlan vagyok, megkérdeztem barátaimtól, hogy milyen szavakat nem ajánlatos használnom a honatya előtt, akit meglátogatok. Ezeket a szamokat írták föl nekem: „talpfa, erdőjog, bánya, birtokkisajátítás, bakancs, zubbony, káposzta, cukor, só.“ Délelőtt keresem föl a hatszobás pesti lakásán. Sárga selyemköntösben, lila bőrpapucsban siet elém. Bemutatkozom. ö azonnal megölel. Mélyen a szemembe tekint, mini egy kislánynak.) —* Hiszen téged ismerlek valahonnan. Várj csak. Gömörből? Nyitrából? — Tévedsz. (Én az egyéni kezelés híve vagyok.) — Méltóztassál helyet parancsolni. — Köszönöm. (Méltóztatok helyet parancsolni.) — Miben lehetek szolgálatodra? — Nyilatkozz. — Hát kérlek. A helyzet sötét. — Bocsáss meg: a te helyzetedről nyilatkozz. A te anyagi helyzetedről. Arról, hogy mivel szerezted a vagyonodat? — Végtelenül sajnálom, de ebben a tekintetben nem állhatok rendelkezésedre. — (Fölugrom és hozzá lépek.) Akkor méltóztass megengedni, hogy erőszakot alkalmazzak . (Egyik ujjammal megérintem a vállát, mint azok a vérszomjas teremőrök, akik ezzel képviselőinket legszebb alkotmányos kötelességük gyakorlásában akadályozták meg.) — Az más. Csak az erőszaknak engedek. (De annak mindig.) — Szóval miért lettél képviselő? — Nézd, az ember már fiatalkorában belesodródik a politikában. (Ezen a kijelentésén úgy nevet, mint egy remek Ötleten, mely „a Ház minden oldalán hosszantartó, élénk de
