Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-11-13 / 46. szám

16 Hírek a magyar népi demokráciából A műit meiíí a mcuuzlc (Anekdoták a letűnt időkből) A magyar nép a maga józan eszé­vel mindig átlátott a nagyurak sötét praktikáin. Sok keserűséget okozott az államhivatalnokok packázása és a bürokrácia lelketlensége, de a dol­gozó paraszt nem tehetett ellene semmit, legfeljebb bölcs derűjéből fakadó csúfolódással könnyített a lel­kén. A Gömbös-kormány idején külö­nösen sokat gyötörték a hatóságok a szegény parasztokat. Szegény Sánta Marci bácsit mindenáron ki akar­ták forgatni a hat holdjából és ami­kor már nagyon unta a sok vegzatú­­rát, egyszer elkeseredésében nem a leggyengédebb formában emlegette a főszolgabíró fel- és lemenőági roko­nait. Attól kezdve még rosszabb lett a helyzete. A főszolgabíró valósággal üldözte Sánta Marci bácsit és hiába ment szegény feje jogorvoslásért ha­tóságtól hatósághoz, minden hivatal­ban ott ült a főszolgabíró úr vala­melyik rökona. Marci bácsi nagy keserűségében a tanítóhoz fordult tanácsért. A tanító jólelkű ember volt, mindig a sze­génységgel tartott, de bizony ő is te­hetetlen volt a nagyurakkal szem­ben. Ezért azt tanácsolta Marci bá­csinak, hogy legjobb lesz, ha a szom­szédos Repcefalvára költözik. — Oda nem mehetek — felelte Marci bácsi —■, ott a jegyző a fő­szolgabíró veje. — Hát akkor költözzék Hadfaluba. — Ott a bíró a sógora. — Akkor menjen a járási szék­helyre, Kisdebrőre. — Oda se mehetek, mert ott az apósa az adófelügyelő. — No, Marci bácsi — mondta ke­serűen a tanító —, akikor nincs más hátra, mehetünk valamennyien a po­kolba. — Nem ajánlatos — dünnyögte Marci bácsi. — Épp tegnap halt meg a főszolgabíró nagybátyja.. . * Csortos Gyula szívből utálta a reakciós politikusokat. Különösen dühbe hozta, ha az elnyomó hajlam üresfejűséggel és felfuvalkodott pöf­­feszkedéssel párosult. Egyszer nagyobb társaságban szó­­bakerült Gömbös Gyula. Csortos igen súlyos szavakkal fejezte ki a „ten­gely-miniszterelnökről“ alkotott véle­ményét. A társaságban jelen volt egy jóindulatú pap is, aki szelíd mo­sollyal mondotta: — De kedves, művész úr, miért gyűlöli úgy azt a Gömböst. Hát nem tudja, hogy a biblia szerint minden embert szeretni 'kell? — De tudom — felelte Csortos —, csakhogy, amikor a bibliát írták, akkor Gömbös még nem élt. (Király Dezső gyűjteményéből) LEHET-E RIZST TERMESZTENI A DUNA MENTÉN? Hosszú ideig az volt a szakértők véleménye, hogy a Duna völ­gyének talajviszonyai nem alkalmasak a rizstermesztésre. A Sze­gedi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet két kiváló tudományos ku­tatója, Herke Sándor és Szekér Tamás két év óta kísérletezik, hogy ezt a véleményt megcáfolja. A lignitporral végzett talajja­vítás és a jó trágyázás még a gazdasági növények termesztésére teljesen alkalmatlan meszes-szódás szikesen is 18—20 mázsás rizs­termést hozott, tehát megfelelő talajműveléssel megterem a rizs a Duna völgyében is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom