Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-08-28 / 35. szám
28 Hírek a magyar népi demokráciából A SZÜLÉSZNŐ A Szabolcs-utcai kórház szülőotthonának folyosóján fáradtan, ölhetett kezekkel üldögél egy •harmincéves asszony, Veres Józsefné, az intézet egyik szülésznője. Ezen a délutánon már hét szülése volt — egy fél órán belül várható a következő. A szülőszoba ajtaja nyitva van. Két fiatal ápolónőjelölt dolgozik odabent. Előkészítik az ágyakat, kifőzik a műszereket, rendezkednek. Veresné nézi a munkájukat, bólint, elmosolyodik, aztán halk hangon beszélni kezd: — ... Derék kislányok ezek . . Még egy évig itt dolgoznak, aztán mennek a képzőbe. »Madám« lesz belőlük is. Nagy öröm ám az. nagy boldogság. Világra segíthetik a magzatokat. S nekik már könnyebb lesz a tanulás. Bezzeg én, a két elemimmel, megkínlódtam az oklevélért. Mi tizenhármán voltunk testvérek, az apám kukás-dohányos volt Tápiószelén. az uradalomban. Nyolcéves koromban kitellett az iskolaidőm, szolgálni kellett menni. Cselédlány voltam a tanítóéknál, szűkpénzű emberek voltak, azért tartottak olyan kicsiny leányt, később mesterékhez kerültem, s a jegyző házába is. Négy év telt el így, aztán summásnak álltam: többet kerestem, gabonát vihettem haza. Volt köztünk egy állapotos asszony, az ott szült meg a szállásunkon, az ököristállóban. Hogy szerettem volna én őnéki segíteni! S azóta égett bennem a vágyakozás, hogy én bába leszek. A bentről kiszűrődő csecsemősírás egyszerre felerősödik, a többszólamú »hangverseny« nyugtalanítja a mamákat. Veresné bemegy, szétnéz a síró-rívó csöppségek között, azután sorrajárja az ágyakat, mosolyog: »semmi baj. azért csecsemő, hogy sírjon« — mondja az asszonyoknak. Az egyik »kismama« szép, szőke, teltarcú. egészen fiatalka. mindenáron meg akarja szoptatni a kicsijét. Mert hiszen éhes! Dehát nincs annak most ideje. A bába megnyugtatja a tapasztalatlan mamát, s beszélgetni kezd vele, kikérdezi: Hogy élnek?... »Egy éve házasodtunk össze. Boldogok vagyunk a kislánnyal, csak azt nem tudjuk, hogy járunk ezután a Józsival a moziba, meg táncolni a Béke-szállóba«. — Hát a mama vigyáz majd a kicsire... »Nohiszen, a mamám még csak 38 éves, nemrégen még ő is gyerekágyas volt. . . Hanem inkább a nagyapa, Pósa János... Ő már nyugdíjas ...« S elmondja még azt is, milyen büszke rá a nagyapja, hogy a nagy mesemondó Pósa Lajos — az unokabátyja volt... Vidámak mind . .. Bárdos Józsefné tisztviselőnő ... Takács Istvánná, egy telefonszerelő felesége, aki tizenegy éve nyomorúságos otthonban szülte első gyermekét, alig volt mibe csavarja: most meg a legmodernebb higiéniával berendezett kórházban ápolják. S a háromhavi szabadság, az még hátra van ... »Melyik is
