Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-07-10 / 28. szám
28 Hírek a magyar népi demokráciából dött és hogy az elképzelések realizálódhassanak, ahhoz 1945 kelle,tt, a test, a lélek, vágy és a szándékok felszabadulása. — És hogy folytatódott? A felszabadulás óta száz és száz olyan emberről írtam, akit munkája állított a dolgozók első soraiba. Űgynevezett interjút készítettem munkásokkal, parasztokkal, sztahanovistákkal, bányászokkal, traktorosokkal, esztergályosokkal, funkcionáriusokkal, új értelmiségiekkel — és minden esetben azt tapasztaltam, hogy az újságíró kérdésére egyszerű fogalmazásban hangzott a válasz, valahogy így: — nem tettem többet, mint ami a kötelességem. Igyekeztem jó munkát végezni. A feladatot, amit rámbízott a nép, a legjobb tudásommal akarom végrehajtani. Ügy vélem, hogy dolgozóink tíz év alatt még mindig nem szokták meg, hogy százezrek érdeklődése fordul feléjük, nem fogalmaznak aranyigazságokat, különcködő és feltűnést igénylő nyilatkozatokat — amit régen az interjúalany önmagára nézve kötelezőnek tartott — hanem szerénységből, szeméremből közhelyeket mondanak és legfeljebb kisbetűvel mondják el magukról mindazt, amit nagybetűvel kellene megírni róluk. Például Kőhegyi Imréné azt mondja: — Amikor idekerültem a HPS-be, eléggé elhanyagolt állapotban találtam az óvodát. A tisztaság, a pedagógiai módszer sok kívánnivalót hagyott maga után. A többit már nem Kőhegyiné mondja el. Beszéljenek a ragyogó fürdőszobák, a tiszta kis ebédlők, a játékok, a képek, a pecsétmentes asztalterítők, a porcelántányérok, a csillogó evőeszközök, a hófehér csecsemőruhák, az állandó orvosi felügyelet és az értelmes, meleg emberi szó. Amikor az egyik tipegő pici zöld bogyót szakít le a bokorról, Kőhegyiné elveszi tőle és olyan hangon, ahogyan csak az anyák tudnak beszélni, így oktatgatja a kicsit: — Ne szakítsd le a zöld gyümölcsöt. Beteg leszel tőle ... Aztán még elmondja háromszor és ha kell tizenháromszor is mindaddig, amíg a gyerekben megfogan a tanítás. Ha bemennek a szobákba, egymást figyelmeztetik: — Töröld le a lábadat... Vájjon hányszor mondta el nékik ezt Kőhegy iné, meddig tanították az óvodai nevelők, amíg a gyerekekben ez tudatos cselekedetté vált? Meg kell nézni ezeket a gyerekeket. Egyik szebb mint a másik. Nem tudom, észre vették-e a felnőttek, hogy az utóbbi években mennyi szép gyerek születik. Még soha ennyi, mint mostanában. Kőhegyiné ezt kicsit metafizikusán, de így magyarázza :
