Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-07-10 / 28. szám

Hírek a magyar népi demokráciából

19

De a kezdeti szórakoztató időtöltésből lassanként szenvedély lett. S a gimnáziumi biológia-órák mindegyike csak olaj volt a tűzre. Már nemcsak a növények és állatok érdekelték Máriát: egy alkalommal valóságos kis eló'adást tartott anyjának az emberi test legapróbb részecskéiről, a sejtekről. Egyszer aztán kimondta, ami már régen forrongott benne: laboratóriumban szeretnék dolgozni, mikroszkópok és karcsú lombikok között, kutatni az élet új és új titkait.

Az érettségi bizonyítványokat még ki sem osztották, de az iskola, a budapesti gömbutcai Berzsenyi Dániel gimnázium igazgatósága már elküld- • te javaslatát az Eötvös Lóránd Tu* domáiiyegyetem természettudományi karára: vegyék fel Bartfia Máriát a biológia-kémiai szak elsőéves hallgatójának.

MARIA TÖRTÉNETE nem megy különlegességszámba a Berzsenyigimnázium minap ,,maturált“ diákjai között.

A IV/a. a fiúk osztálya már több hete túl van a nagy vizsgán. A könyvek, füzeteik immár nyugalomra tértek, az újjakról is lekopott a hagyományos tintafolt. De Bugyii Ferencnek, ennek a mosolygósarcú, nyurga fiúnak a kabátzsebe most sem mentes a szénportól. Mint jó harcos a fegyverét, úgy hordja ma is magával a lapos szénceruzát. Mennyi derűs kacajt fakasztott a fiúk ajkán ennek a ceruzának csupán .néhány vonása — különösen, amikor valamelyik tanár arcát örökítette meg az órák alatt — némi túlzástól sem riadva vissza.

A szénceruzát aztán időnként nádtoll vagy akvarell váltja fel. A nagy családi kirándulásokon a Mátra, a Börzsöny festői tájain s a margitszigeti sportpályák szegélyén ezer és ezer kép, alak kívánkozik a papírra. Bugyii Ferenc mindenben talál témát, ami él mozög. A Képzőművészeti Főiskola felvételi pályázatára önarcképet, csendéletet és a „Légy jó mindhalálig“-hoz készített illusztrációt küldött be. Pályaműveit elfogadták, s hamarosan a felvételi vizsgára is sor kerül. Édesapja, a Közlekedési Nyomda volf gépmestere, bizony nem hitte volna egykor, hogy fiából is, belőle is egyetemista lesz. (Ő a jogot végezte el az esti tagozaton, s ma a Központi Döntőbizottság osztályvezetője.)

HOFFMANNÉKNÁL a Herzenutcában még emlékeznek a robbanásra, amelynek a család egyik legrégibb bútordarabja esett áldozatul. Nem, nem dinamit volt, „csak“ foszfor. Pali, a leendő vegyész egyik kísérlete bizony balul ütött ki. Azóta effajta műveleteket már nem végez odahaza, de elhatározása ma is szilárd: vegyészmérnök akar lenni. Szülei, akik mindketten kisipari szövetkezetben dolgoznak, kétszeresen is büszkék a fiúkra: a kitűnő tanulóra és a kiváló úszóra, aki sportsikerei jutalmául nemrég résztvehetett a berlini ifjúsági találkozón.

A sport az egész osztálynak erős oldala volt. Az igazgató szobájában díszes zászlók emlékeztetnek a Berzsenyi-gimnázium sportolóinak elmúltévi sikereire. S a versenyek nagy pillanatait fényképek sora ele