Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)
1954-07-10 / 28. szám
12 Hírek a magyar népi demokráciából VÍS/PKÍM VESZPRÉM — ez a hasonnevű dolomit-fennsík öt dombjára és a szeszélyesen kanyargó Séd folyócska völgyében épült város — már a kőkorszakban lakott hely volt. Évszázadokon keresztül a szomorú sóhajok és a reménytelenség sziklafoka volt Veszprém. Gyakorlatilag az egyház volt a város ura, több mint 60 000 holdnyi káptalani birtokon ők szabták me.g a napszámot. Miközben fenn a várban óriási költséggel barokkpalotáikat építgették, függőkerteket varázsoltak a kietlen sziklaszirtek fölé, addig 30 méterre a dolomit-hegy alatt hallatlan nyomorban, düledező viskókban élt a nép, ipar és közlekedés nélkül. MÉG 1939-BEN TÖRTÉNT, hogy a város nagykeservesen elhatározta, építtet néhány kislakást. Dehát a jószándék vajmi keveset ért. Az építéshez pénzre volt szükség. A város azonban olyan szegény volt, , mint a templom egere. Kölcsönt seholsem kaptak és a püspök, akinek módjában állott volna segíteni — elzárkózott ez elől. Veszprém munkásai így tehát még ma is várhatnának kislakás építkezésre és még nagyon sok mindenre, ha hazánkat nem Magyar Népköztársaságnak hívnák. Várhatnának a Nehézvegyipari Egyetemre, a Nehézvegyipari Kutatóintézetre, a Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézetre, az iskolákra, az autóbuszokra, a kórházi ágyakra, az üzletekre, s ki győzné mindazt felsorolni, amit a veszprémiek már örökké magukénak vallanak, bár csak néhány éve, hogy ékesíti a várost — megváltoztatva és öregbítve annak hírnevét. ISASZEGI JÁNOS, aki saját bevallása szerint már vagy 45 éve él a városban, gondolataiba merül. — Hogy is kérdezte? Mivel gazdagodott Veszprém? — Hát kérem, mondok én állóhelyemben annyit, hogy tíz ujján össze sem tudja számolni. Megbocsát, de kezdjük az én birodalmammal, a Múzeummal. Néhány évvel ezelőtt még csupasz, vakolatlan falak és szemétdombhoz hasonló állapot volt a múzeumban. És most... érzi a friss festékszagot? Most csinosítjuk a néprajzi osztályt, hogy mindenütt rend, tisztaság legyen. — No de talán inkább érdekli az egyetem — folytatja. — Nézzen oda, látja? Hatalmas, teljesen és félig kész modern házak. Az A-épületből aktatáskás fiúk, lányok tódulnak kifelé, hajukat a szél lobogtatja, arcukat az erős nap barnítja. Nevetnek, beszélgetnek.
