Hirek a Magyar Népi Demokráciából, 1954 (7. évfolyam, 3-52. szám)

1954-07-10 / 28. szám

Hírek a magyar népi demokráciából 7 ORVOS &.'B£K£mi£lUOlÖ% Bánhegyiek lakását bearanyozza a lenyugvó nyári nap, de a fényt, a ragyogást mégis az öt vidám gyermek zsivaja okozza, amely ott cseng-bong a lakásban. Amikor belépek' dr. Bánhegyi Emil körzeti orvos lakásába, arra a sok apró tettre gondolok, ame­lyet nap-nap után végez ő is a béke védelmére. Valaki elmondta nekem, hogy messze környéken becsülik ezt a magas, derék, örökké mosolygós orvost. Nagyon közel áll az emberekhez. Éppen kikísér egy idősebb asszonyt és sajnálkozva közli, hogy nem tud sokat beszélgetni velem ..., de ha időm megengedi, kí­sérjem el. A Budapesti Békebizottság meghívására béketalálkozóra siet a kispesti rendelőintézetbe. Útközben sokmindenről esik szó, de az újságírót az érdekli elsősorban, hogy mért tartja egy orvos kötelességének, hogy béke­estekre járjon és mit vár ezektől az összejövetelektől? — Azért járok összejövetelekre, hogy felhasználjam mindazt a szépet és jót, amit hallok, munkám közben. Mi, egészségügyi dol­gozók, orvosok, igen sokat tehetünk a békéért. Az élet több sza­kaszában ott állunk az ember mellett, a legnehezebb •perceiben, segítjük őket. Munkám célja az élő, érző, a gondolkodó ember gyógyítása. A mi foglalkozásunk hivatás és mindig lelkiismere­tünkre hallgatva, az ember- és társadalomszeretetből végezzük munkánkat. Aztán kissé elgondolkozik és továbbszövi a szót: — Nekem nagy örömet adott az élet. öt gyönyörű gyerme­kem van. Okoáak, eszesek, hasznára lesznek majd hazámnak. Van egy nagyszerű asszonyom, olyan, akire azt szokták mondani, hogy minden arannyá válik a kezében. Szeretem az élet szépségeiben gyönyörködő embereket, egyszóval szeretek békében élni, dolgozni, ezek a dolgok, amelyek elsősorban arra késztetnek, hogy a béke ügyét szolgáljam. A kispesti rendelőintézetben már sokan gyülekeznek. A kis­pesti egészségügyi dolgozók elhozták családjaikat, s Bánhegyi Emil, a meghívott vendég szerényen leül az egyik kerekasztal mellé. Rö­viddel később külföldi békeharcosok érkeznek és odaülnek az asz­talhoz. Érdeklődnek a magyar nép békemozgalmáról. Az egyik kér­dés különösen szíven találja Bánhegyi Emilt. A venezuelai asszony megkérdi, hogy áll gyógyszergyártásunk, rá vagyunk-e utalva kül­földi segítségre. Bánhegyi doktor nem is engedi befejezni a kér­dést, máris sorolja a híres külföldi gyógyszereket. Hydergint Svájc­ból hozattunk azelőtt, ma tökéletesen helyettesíti a Redergan,,

Next

/
Oldalképek
Tartalom